túloldal

Ha lenne hátra arc az életben,

meddig kellene menni,

hol lehetne az a határ

hol érdemes lenne megtérni ?

Hátraarc,180 fokos fordulat,

hátulról minden eléd kerül,

homályba süllyedt régi emlékek

az idő mélyéből felmerül.

Az elsietett ifjúkori évek,

mindaz amit benne szeretttél,

mikor napokká folytak az éjek,

mikor még gondtalan nevettél.

Barátokkal töltött vidám esték,

az őszinte emberi kapcsolat,

szükségben a segítő kezek,

mindez már csak emlék maradt.

Utam dűnéit akarat simította,

elegyengette a vágott sebeket,

csendesítette belsőm zajait

s adott nyugodt éveket.

Mind kezdet és vég között élünk,

hátra arc csupán illuzió,

megigért béna fogadalmak

nem lehetnek sors fordító.

Ne fordulj hátra és ne igérj,

tedd,miként hiszed hogy jó,

jellemed ott rejtőzik benned,

akár héjában a dió.

Melbourne,2o25

hol színtelen arcok száraz szemek

csendes a szenvedély a szív nem kér

a gondolat üres s álom elkerül

békésen nyugodtan sírjába merül

ott ahol a reggel meg nem ébreszt

ezer halott kéz nyújtózódik érted

ránk néznek énekkel haldoklón

hogyan lehetne ez másképp való

nyugodt sápadtság süpped és árnyként

tűnik messze e gégsó szökevény

szóródva széjjel de mégis marad

a kéz jaj mely halállal birkozhat

fénylő a Nyár a Tél oly fehér

a világ hangos az ég és tenger

a születés virága egybe kapcsolva

mely oly tiszta szemnek és fülnek

mit nem láthat vagy érthet meg

mosoly vagy nézés nem ébreszt meg

nincs gyümölcse gyökértelen fának

magad vagy születésnél halálnál 

nincs szerelmes szó vagy tört nász

már nincs érték szépség csak magány

mindez elveszett virágként úszik a vízen

vagy hópehelyként olvad a légben

mint magányos hold az égen

olyan az én lelkem

az Ő arcát mutatja a tenger

mint éjszaka álmaimban

fehér hullámként csapódva

szépsége fénylik nekem

partokon s rejtély a ködben

hol kavicsok suttognak

mozgásban szüntelen

néha hangod csendül távolba

ámde minden mozdulatlan

csupán szívem amíg dobban

maradsz nekem álmaimban

2o2o június 21