túloldal

    Hulló virágszirmok,

  késő tavaszi éjjel,

  emlékek térnek vissza,

  csillogva,régi fénnyel.

 

  Oly mozdulatlan az éjszaka,

  és szótlan a hallgatás,

  a hold szórta ránk fényét,

  csak ültünk és öleltük egymást.

  Ó,azok a májusi csodák,

  az illatozó bokros rózsák,

  a halkan suttogó lombok

  hol sokszor vártam terád.

  S a lopott édes csókok,

  izére emlékszel-e még,

  titkolt vágyak,igéretek,

  oly régen volt,nagyon rég.

  Hulló virágszirmok,

  felejthetetlen éjek,

  hulló virágszirmokban,

  őrizlek most is  Téged.

Jöjj és hozd   a tavaszt,a virágok illatát,

a májusi ég alatt,

bejárjuk az éjszakát.

A sötétség elrejt minket,

csillagtakaró hull fentről,

lépteink hangja csendben,

mint visszhang a mélyből.

Maradj velem a nyárral,

ezer csodát mutatok,

a napok örök szépségéből,

mindent teneked adok.

A szivem lesz ráadás,

s többé el nem vágyol,

szerelemszállal megkötve,

végleg hozzám tartozol.

Maradj őszre is velem,

érezzük a természet fájdalmát,

a napok meghalnak lassan,

szél suttogja bánatát.

Csupasz lesz világunk,

nedves ködök ölelnek,

maradék levelek a földön,

nem állnak ellent a télnek.

Ha már télig maradtál,

tovább én nem engedlek,

emlékek közt kutatunk,

mig eltelnek az éjek.

S kint fehéren ragyog a hó,

szobánkat titkokkal tölti be,

fénye selymes villanás,

hogy velem maradsz örökre.