Szómontázsok

Személyes
Steel•  2019. február 20. 11:43

A hajdan lapjain

 

Még bennem élnek a régi pirkadat-kékek,
ahogy naptrillák zengtek pattanó rügyeken,
míg kibontották selymük a sziromfehérek,
és szerte a táj virágszületést ünnepelt.

Ma fakóbb a kép, viaszcsipke csak talán,
- mert a kislányt nem találom a szívhangok közt,
elment, mikor jó Anyámért jött a halál,
hazája lett neki is a temetőföld.

De fel-feldereng bennem az egykor szépe,
az őszi felhősejtelem, míg égre úszott,
s a tinta-alkonyok delej hűvössége,
- menekültek tőle aludni mind a tyúkok.

Kis zúzmaracsipkék voltak a csillagok,
- azt hittem hómanók szórták őket kacajukkal,
míg dunnává szövődtek a páraillatok.
Később hópelyhek táncoltak angyalhajukkal,

körös-körül víg gyermek-keringőt jártak,
majd hajnalidőn a tejútszekérre ültek,
és a Hold-madárral hegycsúcsokra szálltak,
aztán a falun fehér gyolccsá terültek.

Látom még a fák homlokán a csönd-koszorút,
mintha maga az Isten fonta volna oda.
Ma valahogy mindez egy kicsit szomorúbb,
mert szülém emlékké írta az élet tolla.

Steel•  2019. február 11. 07:04

Amikor eljöttél

Megfakult a hajnal orchidea-pírja,

a falevelek mind gyertyalánggá váltak,

majd az éjpókháló, fénylő csillaghinta,

dértündöklést ragyogott a gallymagányra.


Tüllcsipkéik levetették a kék egek,

mezők szélzsongásán fészket vetett a csönd,

avarpillangók, mint gyermek-kezek, reppentek,

és páraillatba dunsztolódótt a föld.


S bár felhő-mélabú szállt a napok homlokára,

de hópihe-mollok dúdoltak le fentről,

anyai szelíded mellém ült a szobámba

tél, és az árnyak eillantak idebentről.




Steel•  2018. november 27. 19:07

Hópiheszív

Az éj tejút-madara a falu felett jár,
s ujjhegye az enyémmel lágyan összeér.
Páradunnába ásít sok hunyorgó ház,
csillagmagzatait elvetéli az Ég,


mégis, valami megszületik az őszben,
megint. Ahogy visszanézek az illanó
naplemente-fényre, hogy csillant a ködben,
Téged látlak Anyám, miként utolsó

lélegzeted szárnyra lelt a hűvös szélben,
majd utat, hazát talált felhők keblében.
Ma könnyű vagy, mint dérpitypang, ha lebben,
midőn születik a teremtés tenyerében,

és a tájra pilinkél hófehér-szépen,
béke és csoda apró szellemében.
Kis hópihe szíved a mennyekből való,
s oly néma-gyönyörűn mutatja meg magát,

mint a karácsony-áhitat gyermekarcon.
Most, ahogy dobbanása csöndemre száll,
a hiány tele elolvad vállamon,
érzem, bevilágol a hópehely-parázs,

Isten megőriz mindenütt, és láthatom,
mily méltón küldi súgni az anyaszív szavát.







Steel•  2018. szeptember 21. 09:25

Tintaparázs



Fuvallat-nesz hallik, múzsalélegzet,
kis levélpapírcsipkék a párafoltok,
az éj epigrammáján csillagpontok,
s a Nap álmok betűin lett ékezet.
Szívem bordafészkén fecskeszavak ülnek,
lomb-mollokat dúdol halkan a szellő,
pille hangjaik pennámra rezdülnek,
és egy új vers hajnala bennem eljő.
Felhők pitypangpupillája tágul fölém,
gondolattá változik csöndfényű varázs,
míg merengek az idő mohos, vén rönkjén,
és Élni lobban pár csepp tintaparázs.

Steel•  2018. július 10. 14:28

Mindennek szépe

Búzaszál-suttogás a pille talpú est,

csillagíriszekre elém Téged fest,

s én ámulom bibe-álmú létedet,

égbolt-szemed, fecskederűs lényedet.

Hajad lensugara szélbe libben éppen,

kacajod papírsárkány most a légen,

mosolyod tündevarázs pici lányom,

minden percemen tiszta napfény-lábnyom.

Patakcsobogásún csengők a szavak,

s mind a szabadság útjain szalad,

míg játszol, s lombvirággá lesz a táj,

lélegzésed cinkedala szívembe száll.

Mindennek szépe vagy, mit valaha láttam,

Isten békés szívverése e világban.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom