Szómontázsok

Gyász
Steel•  2017. február 12. 20:18

Elhagyott temető

Most könnycsepp vagyok. A felhők felettem

tenyerükre vesznek, s én onnan merengem
a fejfád homlokára költözött csöndet.
Ma csak ő gondozza ott a sírföldet,
Anyám. Hantodon a tél ültet jég-árvácskát,
és hullatja rájuk bánatom páráját.
Néma kőgalambok szárnyán dér-krizantém.
A pitymallatsugár a temetőn diadém,
Istenleheletből lett békeglória,
már nem is szükség az élőnek szólnia.
Látni, a naplementék bágyadt sárgarózsák
e tájt, míg a reggel fakó fényhóvirág.
És az, ki rég nem lépett be kapuján,
festi oda a szív-imák gyertyacsonkját.






Steel•  2015. október 29. 09:38

Novemberi csillagok (Halottak napján)

Árnyékhamvakká porlanak az esti

fények gyöngyszilánkjai, csendesedik

a táj. Már a lombok is elremegik

az utolsó lélegzést... Egy könnycseppnyi


léleksugár minden lobbanó gyertya,

gyászbölcső rajzolata : néma fejfa.

Halottak napja jött, fájdalomhajnal,


avarra virágzó hiányzúzmarák

fázzák mélyre az elmúlás tudatát,

s mi belé is öregedünk úgy halkan...


Bár a mosolyok mind élethordozók,

a rég utcácskáin széppel korzózók,

mégis, a pára-reppenések angyalok


itt, elvisszhangzó szivverések örök

szeretetből. Összeérnek a körök,

ujjhegyérintések, öleléskarok,


de a tenyérmelegségek csak vakok...

üresek. Vágyszületései csupán

emberségnek, egy-egy szélbe halt gyufán,

ahogy füstjükből gyúlnak emlékcsillagok.





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom