rapista blogja
VersParafrázis
Radnai István:
"Mert akkor mindezekneka szépségeknek - meddőn s hasztalan -
oly vágyban adtam át magam, szegény,
mint most hajadnak adom át magam,
s e fénynek itt, szemöldököd ivén!"Hugo von Hofmannsthal: Orcád(Jékely Zoltán fordítása)
csorgott nyálad édes álmodvágyad nem duzzasztja melledahol illatos tej zsír-forrása termettgyermeknek férjnek szeretőnek csábos
nézek az arcra árnyak rajtafénnyel s illattal kergetőznekhogy hozzád érjek meghajlok előttedszuszog pihenve hívogat az ajka
de íme hol vagy párnád nyargalversenyezhetnék-e széles szárnyaiddalelőbb még izzadt testem volt a paplan
szivem dobol nem csendesül mégközel vagy mégis messzi emlékfáj már az éj magamból így kilépek halkan
Hajnali fagyok - vers Mindenkinek
Radnai István:
HAJNALI FAGYOK
március vad szelekben úszó tavaszhónapforr a vér egy ország minden szerelmeérzelmek nővel s hazával telve elvekriadóra dobok szólnak riadóra dobok szólnak
ébresztője rekedt trombitáknak lórane csak hagyományt őrizz kifosztott magyarnem elég hogy petőfi-epigon szavalnemet kell mondani csalfa szirén-szóra
sok lenne önfeláldozásból egy kosár magyar termékszűk lenne koponyátok facsart magyar elmékszomszéd szigetekre jársz bölcsen adózni
prüszköl a zsíros bankár nem ürül a dóznimég a szeszt is importálod büszkénméreg a hazaárulás bármi áll a címkén
*
az üres üveget hajléktalan mellett találtammerevre fagyott s halálra váltama távhő számlát gyorsan befizettemaznap se másnap inkább nem ettem
*kell-e ennél jobb ajánlásha gyilkolok nyílik a börtönszállás
** ** ** ** ** ** ** **
Globalizáció és Trianon előtt
Radnai István:
mint amikor zabostarisznyából abrakoltatjákhegyeinket dobolnak toporzékolnakesztenák s pázsitfinom rétek növelik aszerelmet nem alehandró keféli huanitát
jancsi és juliska sem hál a kenyérsütőkemencében és a televíziók tág pofájátnem üríti titkos küretkanál tombolszerelmünk hazánk iránt és karunkba
asszonyaink vászoningben borulnakfelhajtjuk kissé mint szülés előttzabolátlan hegyeinkre felhág
mintha csak újat hozna a repedt sajtár helyett és sarjadva távozik selyem-füvét taposva sosemvolt legelőnknek
Modern sikolyok kísértete
Radnai István:
MODERN SIKOLYOK KÍSÉRTETE
miközben cé-cisz-cécó zeng az éjben
képzeletben parányi tangádat letéptem
hogy oldódjon másfajta szenvedélyben
amit dühe kiváltott a mérgem
miközben durva hangján egy dúr hármas-
hangzat hívta le a holdról az árnyat
s hangtalan bagolyszárnyak
az ablak s a hold között elszálltak
mint akik megkésett rovarokra várnak
amelyeket megzavar a város és a lámpa
nesztelen tapadtam öled dús tavára
hogy ott maradjak egész éjszakára
mire elönti a kéj dagálya
sikong majd belealszik nagy sokára
Ballada a tavirózsa szüzességéről
Radnai István:
BALLADA A TAVIRÓZSA SZÜZESSÉGÉRŐL
Mottó: "száraz tónak nedves partján
döglött béke a kuruttyol
hallgatja egy süket ember
ki a vízben lubickol"
(Népköltés)
békakirály merítkezik szűk erdei tóban
valahányat merítkezik egyre nagyot csobban
békakirály félrehajtja tavirózsa levelét
egyet gondol a világra szirma közül néz szét
tavirózsa nagyot kiált halvány szirma pirosra vált
békakirály merítkezik tenyérnyi mély tóba
ha feldagad szerte hangzik vidám béka nóta
elpirult a tavirózsa szIrmát tárja-nyitja
füves partja terebélyes egyre mélyebb titka
elhagyatott mély tavában ritkán tombol vihar
mi lesz vele ha a béka szűk vizéből kihal
fekete tó körül zárul sásos és a nádas
lombját rázza combos erdő tágas
kerekerdő dombos hasa mélyén
nem merül a békakirály meg sem ül a szélén
szegény béka sem a legyet szúnyogot se foghat
érdes-nyálas fürge nyelve már egyet se lophat
mind kipusztul hiszen tél jön magát beleásná
tó mélyén a tó iszapját hogyha megtalálná
hová lettél békaszemed soha ki nem duzzad
vizililljom tündérrózsa többet ki sem nyílhat
belesüllyed dús levele fáradt kérges tóba
ráncot vetett jeget termett kegyetlenül már azóta
deres füve fehéredik mintha havas volna
nem veri fel itt elhallgat ez a békanóta