rapista blogja
HumorKíntornya, a magyar falu
2019.04.01 - tiszatáj
A tavaszi esték kelleme abban áll, hogy a napnyugta utáni percekben kell fényképezni. Még világos van, de a város távol lámpáit már felgyújtották, ott szikráznak egy domboldalon. A város eggyel magasabb szint, alapjaiban emeletes.
Kíntornyának saját állomása van, biztattak. Egy öreg néne a szombat esti családi fogyókúra nyomait a nyitott konyhaajtóban törölgette el.
– Erre kell menni a vasút felé? Jó estét kívánok!
– Adjon Isten, galambocskám, csak az igaz utat ne hagyd el, a végén lesz egy körforgalom! Csak hatszáz méter – tette hozzá nyugtatgatva. – Aztán csak egyenesen a körforgalomban.
– És hol lehet feljutni?
– Azt bizony már nem tudom.
Nem hagyta el soha a portát, csak a templom és bolt kedvéért, a kín tornyában harangoztak. Ettől a kutyák vonyítottak, további útravaló bölcs tanácsait nem hallottam a kakofóniától. Talán arra biztatott, hogy legközelebb ne felejtsem otthon a biciklit!
Szót fogadtam, pedig az igaz út görbe. A magyar falu teli van kanyarokkal, mintha önmagába akarna visszatalálni.
Csak hatszáz méter, egy órája gyalogolok. Csillagokat látok, a temető nincs kivilágítva. A nyilast űzi a nagy medve.
Megyek az igaz úton, pedig balra és jobbra is le lehetne térni, jó eséllyel, hogy azok az utak rövidebbek. Sosem adtam a látszatra, mert mindig csalódtam! Egyetlen élőlény egy sün, akivel találkozom. Vagy harmincméternyire keresztezi utamat, a távolodó vasútállomás irányában a főváros felé vezető utat merőlegesen és szabálytalanul átszelve.
Hallótávolon kívül kerekek csikorognak és kattognak, ahogy a nagy zeneszerző, Máv Elvira kottájában meg vagyon írva.
Már kora ifjúságomban megtanultam: „Ne higgy a nőnek, sárgarépát főzzön neki!” A falvédőn, nagyanyáink faliújságán olvastam.
De ennyire, ennyire nem szabad hinni? – csikorogja kifizetetlen cipőtalpam, amely kezdettől fogva kételkedett.
Engem nem akar senki sem megmenteni, mint Mariska néni az elkopott falvédőt. Bizony a falat évente kétszer meszelni kell, de mi van akkor, ha kifröccsen a paprikáskrumpli? – gondolja korgó gyomrom, velem egyetértésben.
A szegedi körtöltésen jár ki-be a vonat. Hátha itt is, Kíntornyának saját vasútállomása van. De hol? A hatszáz métert vízszintesen vagy függőlegesen kell-e elképzelni?
A Nap Ausztráliában felkelt, lehet, hogy ott már javában április elseje van. Azért még nem kellett volna engem ennyire becsapni! Rossz vicc – durva! – állapítom meg. Es a székely ember szekere jut eszembe, meg a nadrágos ember, aki felkéredzkedett.
– Elvinne egy darabon, Keresztúrra megyek.
– Gyűjjék az úr, ide mellém a bakra!
Hallgatnak. Egy óra múlva a városi ember megkérdezi:
– Bátyám, messze van még Keresztúr?
– Most már messze.
Még egy kanyarulat zárta el a kilátást, a semmiből merül fel a Hold és a remény.
Tízméternyire az állomástól egy tábla, rajta gőzmozdony árnyképe. A hűvösödő estében illatok csapták meg az orromat. A sunyi sötétben bódítóan virágzottak a gyümölcsfák, valaki alaposan megtrágyázta a kertjét. A kipufogó gáz förtelmes szaga itt nem überelt mindent, tüdőm is megkönnyebbül, mint egész valóm a kicsiny, alig észrevehető tábla láttán.
Körforgalomban – egyenesen, Egy lélek sehol, elhagytam régen a temetőt. Bátran és egyenesen átvágok, elvégre az igaz úton jöttem eddig.
A vonaton döbbenek rá, hogy már bezárt a bolt, ahol a kispárnát árulják. Hiszen a tyúkok is elültek.
Potyára tettem meg az utat Kíntornyára, meg vissza.
Radnai István
Gratinírozott spárga - novella
Radnai István: GRATINÍROZOTT SPÁRGA Ma megkaptam, hogy ötvenes és fekete hajú a zsánere. Na, jó a halánték lehet őszes, talán a sláger miatt! Pedig éppen most gyűjtöttem fehér lóra. Mindegy - a távolság négyzetével arányosan csökken a vonzásom. Ráadásul egy ártatlan csókra kellett volna emlékeznem, a viharos baráti összeborulásokban. Aznap éppen és véletlenül józan voltam, mint, aki nem akar visszatérni a hónapos szobába. pedig igazából egy raktárban lakom - kettős értelemben. Egyrészt itt raktározzák éjszakára az élőhalottakat, akiket panellakóknak, sőt panelproliknak titulálnak, ha már igaziak nincsenek. Egy fia kétkezivel nem találkozni, talán hajnalban sem. Aki az első buszra száll, az is legfeljebb bolti eladó. Csak éppen fel kell tölteni a gondolákat. Nehogy már énekesre gondolj, aki túlméretezett evezővel... Másrészt az élő, a még élő, éppen hogy élő magyar irodalom beköltözött hozzám, ennyi autogramot, ennyi ismeretlentől? Ha végigmennél az utcán a templomtól az iskoláig, a hipertől a szuperig, a plázától a cicáig, hiába kérdeznél bárkit. Mikor lép fel a megasztárban, miért nincs angol neve? - gondolnák, de válaszolni nem mernek. Egy vállrándítás, egy Kossuth-díj, egy legyintés vagy ajkbiggyesztve egy Józsefattila... Munkácsy-díj vagy valami zenei verseny, ugyan! Komolyzene nehéz, mint egy zsák szén. Ezért kell a távfűtés és meki. Amikor ötven voltam, nem én faltam, engem faltak, persze a vonal, vagy a madzag másik felén, nem tudhatja senki, hogy kóstolgatnak, mint egy feketeerdő-tortát. Mert fanyar gyümölcs a meggy, de édes a csokoládé és néha felhabosítanak... Csőbensült spárga a kedvencem, nekik meg, létezik a csövük, igaz ez esetben nem a rossz tükörfordítás miatt. A nő mindig csőbe húzza a férfit, ha megnyílik az öle azért, ha nem - akkor azért. Így aztán gratinírozva fogyasztom a saját erkélyemen, nem a vendéglő erkélyén. Aki készítette, rohant az iskola elé, bekanyarodott egy rozoga merci, 1966-os évjárat, mondatja velem a rosszindulat. Nem vagyok kövér, kicsit megereszkedtem, de a vezető ülésben egy pacni ül, aki egykedvűen tekeri a volánt, mosdatlanul bújik a pizsamába, időnként felhatja a hálóinget, pedig a szép kis arcocskát nem kell a homály fátyolába vonni. Hallgatóznom sem kell, iszonyú horkolás hallatszik a franciaágy ablak felőli oldalárról, zizegve hull le az immár tegnapi újság, még csúszik egy kicsit és egyébként csönd lenne. Diszkréten felkel a gratinírozás elkövetője és legszívesebben lúggal vagy szidollal takarítaná ki azt a kürtőt, amely délután még, mint Fortuna istenasszony bőségszaruja - ontotta a gyönyörök síkos és édes illatú levét, miközben a halk sikolyok felszabadult kacajokban oldódtak fel. A spárga illatozik, kattan a mikró, még csilingel is - a második adagot tűzöm a villámra és nyelem szaporán. Megéheztem. A napfény már nem tűz ide, sugarai elbágyadnak, elégedetten, esik le a szemhéjam. Érett gyümölcs. Be sem ágyaztam, ahogy vagyok, régimódi házikabátban ledőlök, a dőlés szó szerint értendő. Messzire elrúgom a kopott talpú bőrpapucsot. Minden porcikám sugallja, hogy múlt század itt felejtett. Csak a fürdőszoba tükör előtt mélázik, ábrándozik egy ismét fiatal arc, elmosolyodik. Mire gondolhat? Vattát vesz elő és ismét lemossa az elmázolódott szemfestéket. leveszi-e a műszempillát, vagy a sajátját kunkorítja - így a késlekedő alkonyatba beleszállt éjszaka, barna szárnyú ragadozó madarát kicselezve. Reggel nem szól a vekker, kezdődik az unalmas szombat vagy vasárnap, mit tudom én. Valamit morog a reggeli kávé mellett, hogy Piroska a vénlány, milyen képzelt kalandokat emleget az ötyében. A kávét az asszony főzte, méregerős! Piroska meg izzadtan forgolódik valahol Zuglóban. A troli hol dorombol, hol sikoltozva gyorsít a nyitott ablak alatt. Piroska irigy álmaiban Zsóka sejtelmes és sikamlós célzásai visszhangzanak. És talán életében először csodálkozva érzékeli, hogy nem csak a teste izzadt, szokatlanul lucskos ölében édes zsibbadások emlékeztetik sosem-volt álmaira.
Ballada a tavirózsa szüzességéről
Radnai István:
BALLADA A TAVIRÓZSA SZÜZESSÉGÉRŐL
Mottó: "száraz tónak nedves partján
döglött béke a kuruttyol
hallgatja egy süket ember
ki a vízben lubickol"
(Népköltés)
békakirály merítkezik szűk erdei tóban
valahányat merítkezik egyre nagyot csobban
békakirály félrehajtja tavirózsa levelét
egyet gondol a világra szirma közül néz szét
tavirózsa nagyot kiált halvány szirma pirosra vált
békakirály merítkezik tenyérnyi mély tóba
ha feldagad szerte hangzik vidám béka nóta
elpirult a tavirózsa szIrmát tárja-nyitja
füves partja terebélyes egyre mélyebb titka
elhagyatott mély tavában ritkán tombol vihar
mi lesz vele ha a béka szűk vizéből kihal
fekete tó körül zárul sásos és a nádas
lombját rázza combos erdő tágas
kerekerdő dombos hasa mélyén
nem merül a békakirály meg sem ül a szélén
szegény béka sem a legyet szúnyogot se foghat
érdes-nyálas fürge nyelve már egyet se lophat
mind kipusztul hiszen tél jön magát beleásná
tó mélyén a tó iszapját hogyha megtalálná
hová lettél békaszemed soha ki nem duzzad
vizililljom tündérrózsa többet ki sem nyílhat
belesüllyed dús levele fáradt kérges tóba
ráncot vetett jeget termett kegyetlenül már azóta
deres füve fehéredik mintha havas volna
nem veri fel itt elhallgat ez a békanóta
E-Manci a neten
E-Manci a neten
emancipaci a lólány a bálba siet öltözni felejt lólába kilóg nem takarja a szoknyája
fésült sörénye szőke erénye deresedő s egyre szerénye(bb) lófeje simul a kérges tenyérbe
s a gazda bár nem székely tágas tanyában székel egy lúfőnél magasabb székkel
megnyergeli a pacit keményen reggelijét lerázatja serényen szerényen kacag az erényen
szegény emancipaci ha nem jut csődör a pályán versenyt fut nyeretlen kétévesen mást nem tud
emancipaci a bálban tudatlan még önnek be sem mutattam lólábán mégis jót mulattam
Kapcsolat-teremtés (próza)
Radnai István: KAPCSOLAT-TEREMTÉS Megérkeztem Afrikába…- Ez Nairobiban volt? - Nem mondhatom meg, ez nem külkeres küldetésem volt, a feleségem sem tudhatta.Szóval megérkeztem Afrikába, de lehet, hogy Ázsia volt, ne firtassuk!Nagyon ki voltam éhezve egy jó kurvára, de a helyiekkel nem lehet. Hiszen tudod, eleget oktatták.Arról a nigériai lányról sem beszélve, aki be akart mutatni a családjának.- Hiszen te már akkor is nős voltál?!- Mondtam neki, de megkérdezte hány feleségem van?- Mire te?- Megmondtam, mire ő, akkor még három lehet..Tehát megérkeztem, a szladiba, a flancos szállodába, lehajtom a viszkimet.Jönnek a haverok, hogy nagy újság van, megjött az a szőke, aki mindent tud.- Miről beszélsz?- Azt mondták, attól a szőkétől nem lehet olyat kérni…- Ja, értem, az ügyeletes fehér kurva?- Hogy azt ki kell próbálnom. Kérsz te is egy viszkit, nem, ja, igen te a konyakot vagy a vöröset kedveled!Én már nem merek a rendszerváltás óta, a fehéret iszom, ha nincs tömény!És bemutattak neki.- És?- Ha láttál már leborult szivarvéget! Eddig, amikor csak hazaértem, beakasztottam neki, aztán ledobtam a két bőröndöt és megcsókoltam a gyerekeket!- És?- Ne tudd meg, a jó nő, a szőke, az akkori feleségem volt..- Ezt nem mondod komolyan? Nem tudtad, hogy ő is ott lesz, mi lett volna, ha ő rajtakap..?- Mondtam már, titkos küldetés volt. Egy zabszem alig fért volna be, amíg a köteg dollárt a vigyorgónak át nem adtam.- Ki az a vigyorgó? - Most már meghalt, akkor egy kövér, vöröshajú disznó volt, közeli kormánykapcsolatokkal.- Itthon?- Fenéket, te hülye! – Én viking néven ismertem egyet…- Persze, nem jártál a levéltárban?.Mellesleg, miért írtad rólam a jelentésben…?- Mit?- Azt, hogy a szexuális szokásaim és ideológiai beállítottságom potenciális kockázat…- Én? Soha! A "szabó" a tartótisztem, addig piszkált, amíg át nem másoltam egy füzetlapra, amit elém tett. Nem kaptam volna zsetont vagy útlevelet sem, ha nem teszem meg…- Akkor te a Juli miatt tetted? Vagy a kapcsolatod is megdugta volna?- Tudod, hogy mindenre képes lett volna egy jó fordulóért, hiszen azért vetted el…- Kit? A Julit? Viccelsz! Egyszerűen felcsináltam és behívatott a párttitkár, mese nem volt.Na akkor koccintsunk, ha már sógorok lettünk.. És te miért váltál el tőle?- A Julitól?- Igen, a Julitól, a gyerekek mindent elmeséltek…- Neked?- Igen, nekem, az apjuknak!- Most meg te viccelsz velem? A kék szemük neked fel sem tűnt?- Mit beszélsz?- Csak annyit, hogy öt éven keresztül dugtam a Julit a te ágyadban!De most inkább meséld el Nigériát! Nigériába vizibuszokat szállítottunk és a próbaúton ott voltam a szervízmérnökkel, a szerelővel, meg a feketékkel…- Neked csak úgy feketék, amikor a szolidaritásról papoltál a szabad pártnapon?- Nem értlek, bemártottál és most még számonkéred a feketéket, a négereket?- Megzsaroltak! Azt mondták, hogy elmondják a vezérnek, a vezérigazgatónak, hogy egymás feleségével, ami a szocialista erkölcsbe…- Erkölcs?- Nem egészen, Winter elvtárs, nyugosztalja, előkelő helyen volt a feleséged listáján..Nem vetted észre, hogy a legjobb helyekre mindig te utaztál és milyen sűrűn, pedig mindenki tudta rólad, osztályidegen vagy!Én meg csak egy káder, egy marós…- Hát szó, ami szó, belemartál…- Most már nincs jelentősége, koccintsunk, eddig is sokszor koccintottunk. Ráadásul én mutattam be neked azt kis fekete tündért, hogy is hívták?- Kicsit büdös volt a…- Igen a szaga, az illata volt a vonzereje, még a hajából is áradt, megfoghatatlan, de felkorbácsolt, a szaga, az illata. Mégis átjátszottam neked. Miért nem vetted el?- A te lehordott szajhádat?- Miért, hiszen a Julit is elvetted?- Igen, muszáj, volt pártfeladat, egyébként is felcsináltam…Az indonéz, nem, nem, a mongol…- Mongol?- Most már kimondtad, mindegy! Nem mongol volt valami más… Hagyjuk! Az a góré, aki háromszáz feleségével lett meghívva, minden vendéget elzavartak a legnagyobb szállodából…- Persze, de unta őket, egy év alatt végigment… és legfiatalabb éppen akkor szült!- Mit nem mondasz?- Szóval a Julinak kellett előkészítenie az államközi szerződést - ha érted?- És a nigériai elefántcsont fogú?- Arra nem volt időm, taxival menekítettek a reptérre!