rapista blogja
TörténelemÜzenet a leendő ősöknek...
holtak városa, a mérhetetlen hiúság és a kényszeredett hajsza, hogy túlnőjem a szomszédot. már nem is én, de génjeim hordozói.mérhetetlen gonoszság a temetők privatizálása, az állami feladatok áthárítása, az üzleti szellemű vállalkozásokra.nyugodjak békében vagy rúgjam le hantot?holtak városa - ködben, napsütésben, avar a fák alatt, krizantémok - ez a vegyes illat!nem dögszag, bár testünk talajjá oszlik, lebomlik a tudat, talán túl gyorsan...még mielőtt a holtak városában határozott időre lakást bérelünk.
Érthetetlen, miért nem fogadta el!
Bizonyosság sorsok évszakok
amikor ember után csak talplenyomat
gyenge friss hóban mely után sár marad
csak sár marad s a kiszáradt fű újra sarjad
még nincs tél csak tréfál megszül a november
kivetett a ködbe a magzatvíz-tenger
kétséges holnap a nap újra felkel
s így kezdődik újra ahogy eddig csókkal
szerelemmel és tilalom-karókkal
keretben ahogy az anyakönyvi oldal
a hormonok játéka az agyból szívedig hatol
szegény vándornak szülőszoba helyett akol
az újszülött az ifjúság delén lakol
így születik-e minden isten
albérletbe lakása nincsen
priccsen ébred és bilincsben
amikor kötözött a kéz s a láb alatt
a friss hóban széttaposott lenyomat
temetnek-e prófétát vagy temetetlen marad
mégis úgy születik mind mint ember
aki a többi embernek mert hangos nem kell
a vak lát hiába nem hat meg hogy a béna felkel
minden a korán hullott hóval kezdődik nedves pehely
a halálra ítélt időben nem jut számára hely
kísérje csodálat pálmaág korbács vagy röhej
*
hercegem ne légy szigorú hozzá vérfertőzés bűn
házasságtörés lopott vagyon s a koldus künn
kegyetlen rang mind osztályrészed
míg táncol a szűz a lelkiismeret részeg
hercegem téged is ugyanaz a vágy fogant
s asszonyöltől a sírig vezet az út rohan
az idő mint megvadult ló veled
miközben a vadat gyilkos indulattal kergeted
és új lábnyomok porban vagy hóban
szerelemtől részeg vagy hatalomtól józan
jég szél vagy vihar elvásik benne minden nyom
mállik az idő piramis takar vagy szerény sírhalom
Alaphang a találkozóra!
Az aláhúzott szó nem szerepel a rendszer szótárában. Kérlek, ellenőrizd a helyesírását! Mivel a szótár mérete véges, előfordulhat, hogy a szó valójában nem hibás. Ha a szót szerinted biztosan így kell írni, a lap alján jelezheted ezt űrlapunkban, így moderátoraink is tudni fogják, hogy szándékosan írtad így. A verset csak akkor tudod beküldeni, ha a szót javítottad, vagy beírtad az alább megjelenő űrlap "Hibásnak jelölt szavak" mezőjébe, majd az "Előnézet megtekintése" gombra kattintottál.
A vers nem tartalmaz nagybetűket. Ha a hiány szándékos, jelezd nekünk megjegyzésként, ha nem, kérlek, nézd át a verset, és pótold a hiányt!
A vers nem tartalmaz írásjeleket. Ha a hiány szándékos, jelezd nekünk megjegyzésként, ha nem, kérlek, nézd át a verset, és pótold a hiányt!
Ma
Radnai István:
szerettél mondja neked a jó öreg télhullik a hó pelyhedzik a dunna jómeleg van alatta jég tapad a falakraszerelem kézszorítás szívedig ás
alagútak ölén rügyet valami növénybont a szél dévénye beronthamisság örvénye hazugság törvénye
Kék
Radnai István:
KÉK
Van egy sziklás, vékony talajú, dolomit hegyoldal. Talán nem mészkő, ecettel nem próbálkoztam.
Nem jellemző, hogy üveg legyen nálam. Szemüveg se, borosüveg se. A sör keserű...
Az alacsony bozót, éppen csak felülne. Volt-e itt erdő a háborús pusztítás előtt - csak elfűtötték?
Engem fűtene, de nem merem. Kék szeme szinte parázslik. Jó kis képzavarnak tűnne, ha nem lenne igaz.
Feltűnik, eltűnik. Csalogat maga után.
Hatvan év kellene ahhoz, hogy rájöjjek?
Hogy rájöjjek, nem a gólya hozza?
Haladok a vállig érő bozótban. Az ösvény hullámai hol felvetik, hol elnyelik. Rövid szoknya, formás almamellek a blúz alatt. A két formás láb - nem látszik.
Honnan sarjadnak? Ahonnan én sarjadok és ahová visszavágyom!
Ha tudnám, ha tudtam volna, hogy az anyaöl az oka mindennek!
Anyám még élt, fiatalasszony, a kor csak lassú csigavonalban halad, ahogy a két mutató kergeti egymást, egyre gyorsabban.
A vérem lüktet, miért vajon? Igaz, pedzem már, de nem illik ilyesmire gondolni.
A kék szempár alatt piroslik a száj, ma már tudom, kiharapta.
Hogy miért?
Ma már sejtem.
Néz, néz, visszanéz.
Nézem, de amikor erre néz, elkapom a tekintetem.
Ma már tudom, tündér volt. Ma már tudom, hogy harmatos gyönyörök kertje.
És azt is tudom, mindössze csókolództunk volna. De az is megbizserget!
Tizennégy, tizenhat? Hány évesek lehettünk?
Egy biztos, a bozót azóta sem lett magasabb, én sem nőttem.
Legfeljebb néhány házhelynyit kiirtottak.
De a házakban már nem tündérek szerelmeskednek. Egy hatalmas képernyő foglalja el a nappali egyik falát.
Nem nézi senki, csak világít magában. Néha felvillan rajta a kék szín, embertelen méretekben.
A poet legjobb verse!
IDE elmentem az évszázad egyik legnagyobb versét!
Ballada a majdnem katonárólMint aki erős, konok ember,
Úgy lépdelt csendesen magában,
Ment előre leszegett fejjel,
Belül síró néma magányban.
Pedig alig élt meg húsz telet,
Serken a bajusz szája körül,
Elátkozott világ gyermeke,
Egy, a halálraszántak közül.
Milyen hosszú az a pár méter.
Amíg a kertkapuig elér,
Visszanézne ő még, de szégyell,
Mert csak elfogná a gyengeség.
Egy szál virágért még lehajol,
Görcsösen markolja a keze,
A szívében még élet dalol,
Feje felett a halál szele.
Kertek alján már varjú kiált,
Földre ájultak a levelek,
Az ég fekete ködöt szitál,
Meg fehér, halott könnyeket.
Átkozott világnak gyermeke,
Nem lesz glória feje körül,
Halott lesz ő majd, temetetlen,
Csak egy, a névtelenek közül.
A teste alatt elég a hó,
Nem ringatja többé anyaföld,
Jegesen zúgva árad a Don,
Halálhíre talán hazajön.
A harctéren fekszik fagyottan,
Egy szál virágot szorít a keze,
Hős lett ő, és majdnem katona,
Húsz éves volt, szinte még gyerek.
Kedves GRIGO ZOLTÁN Barátunk!
Régen olvastam ilyen keményen pontos verset, amely emléket állít annak, hogy a fasiszta Németország által kicsikart Második Magyar Hadsereg odaveszett!Ez Trianon 90 éves évfordulóján nagyon is helyénvaló!A nagyhatalmak által dédelgetett törekvések, a különböző elvi és elvtelen döntések (Párizs, München vagy Bécs és azt követő "konferenciák" - beleértve az 1953-as államszerződést) megpecsételni látszottak a magyarság sorsát!
Most sem az afgán "Donnál" kell megvédenünk magunkat a globális rablás ellen...
Remélem, hogy a valóság feltárása nem uszítás vagy más tiltott témáként kerül elbírálásra...*Annak ellenére, hogy olykor tényleg meg kellene magunkat védenünk, amire nem vagyunk fizikailag képesek - reméljük, hogy Jugoszlávia összeomlásához és haláltáncához hasonló események térségünkben nem fordulnak elő többet.
Az Unió nem olyan háborús tákolmány - hiszen a két Világháborút lezáró békék olyan örökséget zúdítottak a térségre, amely az örök békétlenség magvát látszott elvetni!
Nem engedheti egyetlen felelős és józan ember, hogy a szomszédot egymásnak ugrasszák, szó szerinti szomszédokról is beszélek - hiszen a lakosságnak sehol és semmilyen módon nem érdeke a békétlenség, az etnikai feszültség, a gyilkosság, a terrorizmus és a gyarmatosítás - ha légiesek a határok, a sorompók ne csak a tőke előtt nyíljanak meg, hanem a szellemi élet és a barátság, a felebaráti szeretet előtt is!
SEMMILYEN PÁRTOT VAGY IDEOLÓGIÁT NEM KÉPVISELEK - az emberiséget féltem, az értelmetlen szenvedéstől, a legerősebb és legegészségesebbek halálától, a civil lakosság áldozattá válásától.
Az általános emberi értékek mentén üdvözlöm a verset!
*
Egy magyarázattal tartozom:
Elsősorban a "művészet", másodsorban a "történelem" kategóriába jelöltem, azt hiszem mindenki egyetérthet velem, NAGY VERS, nem vagyok elfogult!!!