rapista blogja
Szerelemrapista• 2012. április 7. 08:50
Bíbor Kata versére - antiphóna
Radnai István:
"Álomból kiránt a reggel,felhőkócos a horizont,
első gondolattal festem
magamba arcodat: ikont."Bíbor Kata: Bolondos Április
szerelmünk szentképöled profán glóriareggelre a vágy meglépitt sem lett volna soha
mert a hajnali zsolozsmákatmelled füzérén gombolommár lombosodnak az ágakbúcsúnkra madárdalok
felelnek jóllakott a testáldozati tojásokat festtermékeny istenének
pogány szokás a kéjarra igazán jó volt az éjbamba ébredés horkoló ének
rapista• 2012. április 5. 10:14
Az asszonyi őszinteség dícsérete
Radnai István:
ALULNÉZET CSATAKOS MEZŐRŐL
- helyzetdal -
"S voltam tested felett a délibáb,
bozóttűzben sikoltó bokor,
pupillád tükrében térhajolás,
vad gondolat a homlokodon. "
Sea Miller: Voltál-voltam
tüzel aszályos tavaszban
vadrózsáról vértermések hullanak
remeg a levegő is megtörik
közelszemekben tótágast állnak
vadság borosta férfiillat
mintha bikákat hajtanak a szikre
ikrek lettetek egy vad fájdalomban
extatikus bánat esőket old
lám asszonyok a pendellyel
levetik és testük hídként
sehol egy ránc az országúton
lám asszonyok ha csujjogva eldalolják
szitává lesznek a falak
megnyílnak mint mohos tested
rapista• 2011. március 19. 21:39
Parafrázis
Radnai István:
"Mert akkor mindezekneka szépségeknek - meddőn s hasztalan -
oly vágyban adtam át magam, szegény,
mint most hajadnak adom át magam,
s e fénynek itt, szemöldököd ivén!"Hugo von Hofmannsthal: Orcád(Jékely Zoltán fordítása)
csorgott nyálad édes álmodvágyad nem duzzasztja melledahol illatos tej zsír-forrása termettgyermeknek férjnek szeretőnek csábos
nézek az arcra árnyak rajtafénnyel s illattal kergetőznekhogy hozzád érjek meghajlok előttedszuszog pihenve hívogat az ajka
de íme hol vagy párnád nyargalversenyezhetnék-e széles szárnyaiddalelőbb még izzadt testem volt a paplan
szivem dobol nem csendesül mégközel vagy mégis messzi emlékfáj már az éj magamból így kilépek halkan
rapista• 2010. november 5. 20:37
Modern sikolyok kísértete
Radnai István:
MODERN SIKOLYOK KÍSÉRTETE
miközben cé-cisz-cécó zeng az éjben
képzeletben parányi tangádat letéptem
hogy oldódjon másfajta szenvedélyben
amit dühe kiváltott a mérgem
miközben durva hangján egy dúr hármas-
hangzat hívta le a holdról az árnyat
s hangtalan bagolyszárnyak
az ablak s a hold között elszálltak
mint akik megkésett rovarokra várnak
amelyeket megzavar a város és a lámpa
nesztelen tapadtam öled dús tavára
hogy ott maradjak egész éjszakára
mire elönti a kéj dagálya
sikong majd belealszik nagy sokára
rapista• 2010. október 23. 22:56
LM-nek a rögtönzés után
Radnai István:
égszemed az ablak szavad a rácsha ölembe kaplak sziromhulláselringatlak mint mesés éjekablakod nagy engedj hogy beférjekmégis a rácson át nyújtodégő virág a szád hiába szúr otta bársony ágyam sivár tövis vagy tüskemert dőre az álom ölelésem üszke*ajánláspilláid a felhők alól nyílnak kéklikhercegnőm miért egész az égigszállsz akár a karcsú tölcsérvihar amely egy világot felmér