Ballada a tavirózsa szüzességéről

Radnai István:

BALLADA A TAVIRÓZSA SZÜZESSÉGÉRŐL

Mottó: "száraz tónak nedves partján
döglött béke a kuruttyol
hallgatja egy süket ember
ki a vízben lubickol"
(Népköltés)

békakirály merítkezik szűk erdei tóban
valahányat merítkezik egyre nagyot csobban
békakirály félrehajtja tavirózsa levelét
egyet gondol a világra szirma közül néz szét

tavirózsa nagyot kiált halvány szirma pirosra vált

békakirály merítkezik tenyérnyi mély tóba
ha feldagad szerte hangzik vidám béka nóta
elpirult a tavirózsa szIrmát tárja-nyitja
füves partja terebélyes egyre mélyebb titka

elhagyatott mély tavában ritkán tombol vihar
mi lesz vele ha a béka szűk vizéből kihal
fekete tó körül zárul sásos és a nádas
lombját rázza combos erdő tágas
kerekerdő dombos hasa mélyén
nem merül a békakirály meg sem ül a szélén

szegény béka sem a legyet szúnyogot se foghat
érdes-nyálas fürge nyelve már egyet se lophat
mind kipusztul hiszen tél jön magát beleásná
tó mélyén a tó iszapját hogyha megtalálná

hová lettél békaszemed soha ki nem duzzad
vizililljom tündérrózsa többet ki sem nyílhat
belesüllyed dús levele fáradt kérges tóba
ráncot vetett jeget termett kegyetlenül már azóta

deres füve fehéredik mintha havas volna
nem veri fel itt elhallgat ez a békanóta