rapista blogja

Radnai István:

 

Radnai István:

PARTI AZ ÖRDÖGGEL

- Simon Ilonának -


hol van már a kártyazsírszakadt sarkú lapok

a pakli fiókok mélyén

meghív a net sok idegen

időd szabott korlátlannak hiszed

rabol nem két filléres alapon

elfogja az ultimót

tyúkszem és ősz szakáll

sok magányos igen

mindkét nem a laptopon

és hátadon az ördög

kezed alatt egér

szakadt vagy már magad

nem napóleonra vár a sír

 

 

 

Megjegyzés, aki nem tudná, de az itt regisztráltakról a MŰVELETLENSÉGET NEM TÉTELEZEM FEL!

 

 

 

Az "ördög bibliája" a Pallas Nagylexikon szerint a >a kártya népies elnevezése< - annyi köze van a SÁTÁNHOZ, hogy bűnre csábít!

 

Hiszen a dzsentri egész vagyonát, lovát, olykor a felségét, kúriáját is elvesztette egy éjszaka alatt a kaszinőban és kártyaadósság miatt illett főbelőnie magát, hogy családja ne jusson koldusbotra! 

 

 

*

 

Az ördög bibliája

a lapokat megkevertem 
táncol az asztal hintaszék 
kérlek még egyet játssz velem 
mától az ég is tintakék 
lehullt a szirmod mákgubó 
fehér véredet felfogom 
ne bújj el tőlem szem hunyó 
legyél míg éber a fájdalom 
papírból ragasszunk napot 
húzd ki a holdat életem 
kártyádon cinkek a magok 
nézzük a hátlapot fényesen Simon Ilona

 

 

Radnai István:

LOVAGIAS TORNA

"Viszont a drága női meznek

Sok titkát, bájos holmikat,

Miket ma csipkékkel himeznek,

Vas-öv pótolta és - lakat!"

Tóth Árpád:  a holdkóros apród története

igen nagy a vonzása a bájos Holdnak

vizek is tágulnak kísértenek holtak

vészes kínjukban a kutyák vonítják

keressük hát együtt kedvesem a nyitját

erkélyedre kéjre bizony ha felhágok

ne hogy elszaladj emelgesd a lábod

mire feljutnék a mellvédre lihegve

nehogy megvédjen valakinek kedve

ha magas ablakból az öledbe esnék

eltöltenék véled egy tomboló estét

nehogy a fejemet vagy más tagom beverjem

rajtad megfogjon megkapjon az ellen

fáklyaként világít odafenn a melled

melyet fehérre takarni ugyanbizony kellett

hajadban bólogat tüzének csóvája

odalenn a kutya is a farkát csóválja

kutyavilág nem jut fel a csontért

magam pattanok az áhított koncért

ám de vágyad rácsa már hiába

távozott a lovag kulcsával bezárta

mi lehet oly vékony oly eszelős

mint felhorgadt ifjú zsebében reszelő

ujjával a reteszt addig megpiszkálja

várva szerelmese hálás sóhajára

apródonként róla a páncélt lefejtve

mintha tehén volna a tőgyét megfejte

sovány tehén lehetett kevés tejet adott

keresed a nyomát amit bika hagyott

mire a hős lovag megtért a dámáktól

hová zarándoklat űzte a házától

gömbölyödött mégis házának úrnője

még tejet is adott egykori ünője

Radnai István:

TAVASZ-VIZSLATÓ

fényes egek alatt

ahol éppen állok

egy csillag hullni akar

a hold félbevágott

csorba ez az éj

akarjak tőle valamit

megbotlik egy vibra fény

illatot szabadít

egy árva ibolya a levele

alá bújtak félénk társai

de a holnap felkel

vigyázz a reggel

messzi még rácsai-

val a fagy tócsákra tenyerel