rapista blogja

köszönöm, hogy foglalkoztok a verseimmel! ezért is nem töröltem magam, eszembe sem jutott!

sajnos többen félreértve a printmédia-publikációik rangját, már nem "ereszkednek le" az internetes verselőkhöz... 

pedig azok, akik innen"kinőttek" - soha nem kerültek volna a költőtársak véleménye nélkül "magasabb polcra" :)

persze sokan egymás, olykor középszerre hajló, verseit dicsőítik, "szívek" reményében...

engem nem zavar, hogy egyéni stílusom miatt is, nem vagyok hetenként a "topon"... 

én már tudom az utamat, de naponta megújulok: ezért van az, hogy nem kaptafára húzom a verseimet...

elnézést, ha "megdolgoztatom" az olvasót :))))

Radnai István:

KOMP-POZÍCIÓ

(Farkas Pál szobra Keszthelyen)

ahhoz hogy ölelj

a létet öklelni kell

ha öklöd nincs szarva

a kecskének megadatott

kőszál az élet 

egy cérnaszálon

hajt a kényszer

hajt véred öklelj

(ölelned már kár is

belefáradtál

ennyi az élet)

Radnai István:

FÖLDBE ÁSVA AZ ÓRIÁSOK ECSETJE

alig rügyeznek tavasz-kezdeményekmáris zárja sorait csírázó versének

sok költő  alapozza simára vásznat

jön az olvasó könny-maszatolásra

pedig most jönne a mélyebb tárgyalás

kifejtené ami nyelve hegyén száradt

a folytatás engem kíváncsit hiába várat

őszi madarat fáraszt a szárnyalás

kint maradnak zárt ajtón a remények

megfenné késeit rímének keményen

de tompa ésszel vágja el a nyakát

sosem tudom meg mit is írna nahát

feltekerve állnak a megkezdett vásznak

hej lyukas a fészer ősz-esőben áznak

Radnai István:

TAVASZI PARAFRÁZIS AKÁCOKKAL

már levirágzik az akác

a tavasz utat enged nyárnak

félreáll a nap útjából

szakad a nászi felhőfátyol

szirmokon taposunk

szomorú körmenet

levélzöld fákon rongyos menyasszony

elhal a szűz hogy életet fakasszon

IDE elmentem az évszázad egyik legnagyobb versét!

 

Ballada a majdnem katonáról

Mint aki erős, konok ember, 
Úgy lépdelt csendesen magában, 
Ment előre leszegett fejjel, 
Belül síró néma magányban. 

Pedig alig élt meg húsz telet, 
Serken a bajusz szája körül, 
Elátkozott világ gyermeke, 
Egy, a halálraszántak közül. 

Milyen hosszú az a pár méter. 
Amíg a kertkapuig elér, 
Visszanézne ő még, de szégyell, 
Mert csak elfogná a gyengeség. 

Egy szál virágért még lehajol, 
Görcsösen markolja a keze, 
A szívében még élet dalol, 
Feje felett a halál szele. 

Kertek alján már varjú kiált, 
Földre ájultak a levelek, 
Az ég fekete ködöt szitál, 
Meg fehér, halott könnyeket. 

Átkozott világnak gyermeke, 
Nem lesz glória feje körül, 
Halott lesz ő majd, temetetlen, 
Csak egy, a névtelenek közül. 

A teste alatt elég a hó, 
Nem ringatja többé anyaföld, 
Jegesen zúgva árad a Don, 
Halálhíre talán hazajön. 

A harctéren fekszik fagyottan, 
Egy szál virágot szorít a keze, 
Hős lett ő, és majdnem katona, 
Húsz éves volt, szinte még gyerek. 

Grigo Zoltán

 

 

Kedves GRIGO ZOLTÁN Barátunk!

 

Régen olvastam ilyen keményen pontos verset, amely emléket állít annak, hogy a fasiszta Németország által kicsikart Második Magyar Hadsereg odaveszett!

Ez Trianon 90 éves évfordulóján nagyon is helyénvaló!

A nagyhatalmak által dédelgetett törekvések, a különböző elvi és elvtelen döntések (Párizs, München vagy Bécs és azt követő "konferenciák" - beleértve az 1953-as államszerződést) megpecsételni látszottak a magyarság sorsát!

Most sem az afgán "Donnál" kell megvédenünk magunkat a globális rablás ellen...

Remélem, hogy a valóság feltárása nem uszítás vagy más tiltott témáként kerül elbírálásra...

*

Annak ellenére, hogy olykor tényleg meg kellene magunkat védenünk, amire nem vagyunk fizikailag képesek - reméljük, hogy Jugoszlávia összeomlásához és haláltáncához hasonló események térségünkben nem fordulnak elő többet. 
Az Unió nem olyan háborús tákolmány - hiszen a két Világháborút lezáró békék olyan örökséget zúdítottak a térségre, amely az örök békétlenség magvát látszott elvetni! 

Nem engedheti egyetlen felelős és józan ember, hogy a szomszédot egymásnak ugrasszák, szó szerinti szomszédokról is beszélek - hiszen a lakosságnak sehol és semmilyen módon nem érdeke a békétlenség, az etnikai feszültség, a gyilkosság, a terrorizmus és a gyarmatosítás - ha légiesek a határok, a sorompók ne csak a tőke előtt nyíljanak meg, hanem a szellemi élet és a barátság, a felebaráti szeretet előtt is! 
SEMMILYEN PÁRTOT VAGY IDEOLÓGIÁT NEM KÉPVISELEK - az emberiséget féltem, az értelmetlen szenvedéstől, a legerősebb és legegészségesebbek halálától, a civil lakosság áldozattá válásától. 

Az általános emberi értékek mentén üdvözlöm a verset! 

 

*

Egy magyarázattal tartozom:

Elsősorban a "művészet", másodsorban a "történelem" kategóriába jelöltem, azt hiszem mindenki egyetérthet velem, NAGY VERS, nem vagyok elfogult!!!