rapista blogja

SZEGEDI IRODALMI HANGOSPORTRÉK

Két fiatal vagy a középnemzedékhez tartozó szegedi költővel volt alkalmam beszélgetni a Szegedi Közéleti Kávéház előadássorozatában.

Két testben és lélekben fiatal, de nem tapasztalatlan emberrel, akik magukról, a világhoz való viszonyukról vallottak versben.

Amennyire ellentétes a költészetük és habitusuk - vagy mégsem az - annyira rokonlelkek. Vannak közös stiláris pontjaik. Egyikük tanár, tanítja az új nemzedéket, másikuk szervezi az ifjúság irodalmi életét.
Kapcsolatban állnak az egyetemmel, a Csongrád megyei ifjúság tehetségeivel, többéves múltra tekint vissza dél-magyarországi irodalmi körük, nemrég bejegyzett alapítványuk is ezen alapul.
A férfi - Jagi (Jagos István Róbert) - energikus, ami versein is meglátszik. Erotikája és kifejezésmódja erőteljes, kifejezésmódja expresszív szürrealizmus, világnézete határozott. Világa a város!

A nő - Kovács Ágnes - ugyancsak városi költő, az urbánus-liberális áramlathoz sorolja magát, de nem törekszik kizárólagosságra, toleráns. Finom erotikájába az abszurditás belefér, míg a romantikus és realista irodalmat egyaránt tanítja, olykor "szöveget" ír, világa ugyancsak a város. Érzéke is van a pszichológiához, vonzódik a helyzetdalhoz, nem sorolja magát a naplót író alanyi költők közé, egyes szám első személyben is tud távolságot tartani a témától.

Kiegészítik egymást. Hogy költészetük lenne a magánéletük, vagy fordítva? Szerintem a februári versbemutatójuk címe inkább provokatív.
Költészetük azzal válik közüggyé, hogy a mai kor, de nem a történelem, hanem a belső történések krónikásai.

Ez, és sok más közös bennük. Törekvéseik? Nem annyira egzisztenciális, a létkérdés belülről fűti tehetségük megnyilvánulásait.
Van megélhetésük, három gyereket nevelnek - nincsenek az élet perifériáján, de odalátnak.
Jagi is, Ági is írt kortárs költőkhöz, kortársakról. Gyökereikről versek tanúskodnak, meghatározzák önmagukat a Nyugat nemzedékeihez képest is.

A kötőházaspárokról, irodalmi példákról kérdeztem őket, de őszintén! Nem kérdeztem, milyen pólyában-bölcsőben ringatták őket. Bizonyos értelemben lokálpatrióták - a Dél-Alföldhöz, Csongrád megyéhez kötődnek. Nem csak tájegységileg, de baráti körükkel is.
Posztmodern vagy késői avantgárd? Új avantgárd vagy csak a városi realitások lecsapódása?

Nem is hinnéd olvasó, hogy akkor is kemény a mai élet, ha nem nyomorogsz. Annyira még fiatal vagy, hogy a kocsmai élet ritmusa nem távoli. Ezt a ritmust nem csak a sör vagy más ital határozza meg, hanem az életöröm, a beszélgetés, a vidám esték. Nem a lepukkant kocsmák és leépült emberek világa!
Mégis szikár a kifejezésmód, a szókincs, bár Jagi olykor barokkos jegyeket mutat fel hömpölygő verseiben, talán a hosszúvershez is vonzódik. Drámát is kerít egy meghatározott élethelyzetének termése köré. Beenged a gondolatai mögé, a tények közelébe!

Ági is szikár, de érzésekkel teli lírát mutat fel. A felolvasott verseiben, mint fájdalmas érzelmi valóság, megjelenik szeretett nagyanyja, aki még nem emlék költő számára, párbeszédet folytatnak a dimenziókon át. 
Identitását identitásaiban határozza meg, nem tagad semmit, származásából, többrétegű őseitől örökölt tulajdonságai összetettségét megéli. Így jellemezhető: közép-európai sorsok jelensége a szerencsés élete.
Módszertani kérdések, a kifejezésmód nemcsak a tanárt mozgatja. Szerény. A művei műfaji meghatározása bizonytalan - így véli. Vékony hártya választja el a verset a prózától, ha prózának indul, annak gátjait átszakítva versbe torkollik, illetve megvan ennek a lehetősége. Talán a művei önmagukat vagy netán a szerzőt írják?!

Két érdekes embert ismertünk meg. Nem a gyerekkor helyszíneit, nem lepkéket vagy konkrétan virágzó fákat. Határozottan tehetségesek és mások menedzseléséhez is értenek. Nem csak a saját irodalmi munkásságukra viselnek gondot.
Humorérzékük is van, lelki válságukból, ha lenne kikapaszkodnak, ha másképp nem egymásra támaszkodva, kézen fogva.
Nem pesszimisták, nem engedik, hogy gondok borítsák el őket. Gyereket, gyerekeket akarnak nevelni, fejlődésüket nem határolják be merev szabályokkal.
Költészetük nem politikai felhangú városi költészet, de nem is a magány tornyaiból vagy előkelő csúcsok jegéről pillantanak le. Az élet nem alattuk van. Bennük, és ők a fiatal erőt igénylő életben.

A közönség szimpátiája kísérte a jó hangulatú estét. A közönség nem akarta életrajzra vetkőztetni őket, a verseket, a törekvéseket jól és olykor derültséggel, felüdülve fogadta.
A megzenésített versek, melyeket barátjuk - Varga Norbi adott elő, énekét gitárral kísérve - a műsorba belesimulva üdítően feldobták az est hangulatát.

(Radnai István)

Radnai István:

NOVELLÁSKÖTETEM CÍME: VALAHOL.

 Radnai István:

Recenzió és beszámoló

A JAMCA helyiségében és a Staféta című négy-generációs képzőművészeti kiállítás díszletében, szívmelengető költői esten vettem részt.

Egy antológia bemutatóján - a felolvasott, előadott versek kevés politikával és sok élni akarással leptek meg.

Élők és holtan is élők verseit tartalmazza az "Üzenet a Golgotáról" költői antológia.

Baráti társaság, egy irányba húzó lovak, elakadt szekér előtt?

Korszerűtlen eszmék, korhű és mai mezben? Aréna vagy futballpálya, ahol minket rúgnak?

Rábízom az olvasóra, mert ne várja tőlem, hogy ennyi jó verset végig elemezzek.

"Hosszú levelet fogalmazok,

Levelet a málló időnek,

A bárd élén sikongó

Örök jelennek, a jövőnek,

pedig hát tudom, haszontalan"

Gyimesi László: „A gyertyák átköltöztek”

Aki ott volt a kötet bemutatóján elcsodálkozott. Ennél sokkal líraibb merítést hallhatott, talán optimistább és a természetet, az életet igenlő versek hangzottak el Keres Emil, Pálos Zsuzsa, Peczkai  Endre tolmácsolásában.

Külön színfolt volt, hogy Kassai Franciska - gitárkíséretével, megzenésítve adott elő számos verset!

Amikor beléptem, azt hittem, hogy az őszhajúak valami hűtőből léptek ki és hibernáltan őriztek meg valami régi kort.

A csalódásom csakhamar örömre váltott.

Részben a két Tűz-tánc antológia ma is élő szereplői, az elsőt már csak Baranyi Ferenc és Simor András képviselik, akik ebben az antológiában mutatkoztak be. Tudható, hogy sem akkor, 1958-ban, sem a "rendszer-váltogatás" idején, de ma sem kedvelik őket, a később csatlakozottakat sem, hiszen a tűztáncosok második kötete, már friss vérrel újította meg az elhaltak emlékét. Az esten még mások is szerepeltek, akik azóta csatlakoztak az Ezredvéghez, a szerzők listáját a cikk végén soroltam fel.

Az estet Simor András nyitotta meg.

Simor András mai hozzáállását a kötetben szereplő versek közül a „Dinoszaurusz testvér üzenete” jellemzi:

„Millió éveken át

mi laktunk ott

mit akar

a maga

pár ezer évével”

..”Hová lesznek

ezek füstölgő fenék

moszkvák

new yorkok”

Jellemző, Varga Rudolf, Frédihez írt, aki kutya volt életében, a „Sosemmúló tavaszban”.

Nyilván sok embernél intelligensebb lehet, mivel meg kell hallja a figyelmeztetést:"mostanra ködökké váltak ám a szökött farkasok" - mert: "gyorsan elcuccolni, mert a kóbor farkasokat  most mind, mind befogják, befogják, s alttóinjekcióval egy szálig, egy szálig, mind kiirtják"

A záróvers, a műsorzáró is volt - Petőfire hajaz. Hiszen kutyaéletet adott az elmúlt század és a megkezdett.

Az Ezredvég - valaminek a végét jelezné?

Vagy egy új kezdet?

A neokon-neoliberális ideológia éppen annyira életidegen, mint a remélt szocializmus-szociáldemokrácia?

Az ember tényleg nem reformálható? Sem a Golgota, sem Szent Ferenc, sem a reformáció, sem XIII. Leó, hogy Marxot és követőit, meghamisítóit ne is említsem, nem vitték volna előre a világot?

Ez  utóbbiak a saját reflexióim,  a gondolataim, amelyeket a szobor- és bálványdöntések margójára piszkítok.

"Én olyan világba jöttem bele,

amelyik nem készült fogadásomra.

Sőt, ki akart zavarni belőle.

Ablakomon fekete kátránypapír sötétlett.

A nem látszat miatt."

Ágai Ágnes nyitóverse („Retrospektro” - Hátra arc) tudhatjuk, honnan indul és a végén mégis kifejti "létezni jó".

A címadó vers Baranyi Ferencé:

"Mit szégyellitek, ti szerencsétlenek!

Mannát nem tudtam szórni, mint Atyám..."

Bizony most is várnánk a mannát, legalábbis  - magamról beszélek -, de "a boldogságról szóltam a hegyen", tér vissza a realitáshoz és a tapasztalathoz a költő.Igaz felemlíti, hogy "és jól tartottam hallal és kenyérrel szegényemberek ezreit..." (Baranyi Ferenc: „Üzenet a Golgotáról”)

Csala Károly címválasztása is jellemző, „Munkanélküliek”:

„Emberek,

Immár sokadik kiadásban,

Koptatott bőrkötésben,

A legalsó polcon,

Arra várva,

hogy egyszer még

elővegyék őket.”

Valóban!

Erre rádupláz Dobos Éva „Adj haladékot, Uram” című verse:

„Adj haladékot Uram, adj haladékot,

ha most nem keresem meg ezt a

húszezret,

miből fizetjük ki a TB-t?”

Györe Imre a múltból üzen az „Az ’érdek’ szóról” című versében:

„Az ’érdek’ szó is

mily költőietlen

abban a korban, melyben

a dolgozók érdekét

eltapossák, mikozben

össznépi érdekről fecsegnek,

a ’szabad vállalkozás’

szinonimájaként,

vagy éppen megfordítva”

…”Aki fölemlegetné,

A nyelvészekhez küldik,

kik majd megállapítják,

a nyelvüket kivágva,

górcső alatt és másképp,

hogy ez a garázda népség,

s a nemzet ellensége.

És amíg él a nemzet

Mindnyájan köpünk rájuk.”

*

Ennyit a "politikáról", a világnézeti eltérésről - ami megkülönbözteti a szerzőket minden létezett és ma létező párttól!

De ez az est nem a politikáról szólt, az antológia viszont nem kerülhette meg!

Végtelen lehetne szubjektív idézeteim sora.

"Játszik valaki xilofon ágon

     keserű makkal

aszályos erdőn fanyar szellővel

     fátyolos nappal"

Szarka István még címválasztásában is jelzi, hogy élni lehet, a múlt is jelen van a művelt emberfők emlékezetében (Őszi sejtés -  Sylvanus Istenhez). A nagybetűk sokat elmondanak!

Végül is, az egész est inkább bukolikus volt, vagy felfedeztette velünk a világ szépségeit.

Szándékosan választottam a nyomtatott anyagból világnézeti sorokat.

Labanc Gyula, posztumusz szerző -

"ha eső akkor Rilke, 

ha Rilke utazom:"

de...így folytatódik:

"valaki ürességtől

lebegő toronyház-

kabátzsebemben  sem

talál pénzes címzésre,

ellenben a könyv, benne

friss titkos bankó,

italra, virágra és Istenem, 

nőkre,...."

Ismételten felhívom a figyelmet egy nagybetűre...

Lehetetlen, bár kötelességem a szerzőket felsorolni. Biztosan van még a fiók rejtekén, kesernyésen bukolikus líra, de most ez a kötet van a kezemben.

ÁGAI ÁGNES, BARANYI FERENC, BERETI GÁBOR, CSALA KÁROLY, DOBOS ÉVA, ESNAGY ISTVÁN, GYIMESI LÁSZLÓ, GYÖRE IMRE, LABANC GYULA, PAPP LAJOS, PASS LAJOS,PROHÁSZKA LÁSZLÓ MÁTÉ, ROZSNYAI ERVIN, SIMON LAJOS, SIMOR ANDRÁS, SZARKA ISTVÁN, TABÁK ANDRÁS ÉS VARGA RUDOLF kopogtat! Némelyek a koporsófedélen - de olyan hangosan..!