rapista blogja
ÉletmódKormos István: Ficánka játszik
Ficánka fekete kicsi macska,
Mindig örül, ha játszhat.
Pofonra áll az a puha mancsa,
s nem nyávog ő, csak nyivorászgat.
Szemüveg kéne: rövidet lát,
no meg egy csöppet kancsal.
Az ágy szemében fura hegyhát,
megmássza hát ez a cica-angyal.
Egeret, majmot odaképzel,
van ott bölény, hold, csuda vekker,
szekrény és tolldísz s teli mézzel
kanál is – nyalja vagy ezerszer.
Hogyha betéved a szobába,
fejtetőn zsizseg ott minden.
Mondják neked még: „Te Ficánka!
Hordd el az irhád innen!”
Ficánka fekete kicsi macska,
ezután szelíden játszik.
Cirókál négy csöpp puha mancsa,
s dorombol és nem nyivorászik.
G
Olvastam verseket ... Egy megragadott!
Radnai István:
"Ritkul körülöttem a kék levegő. Semmi nem kell, ami értelmezhető."Kántás Balázs: Hajléktalan sanzon
az értelem hajlik nád-szerenáda tér a teljes tér csak háttérsugárzásfelkeresi papundekli otthonátkanna üres borba ölt sóvárgás
ma kiraboltak s tegnap a bankletéve az óvadék a lant
piszkít a kutya melléje állokhull a klórmész elmésznem lehet ilyen senki álnokki nem evett nem emészt
ma kiraboltak s tegnap a bankletéve az óvadék a lant
beszéltél hozzám álmomban voltálréz szigetelt szigeteletlen merészvoltál álom erősebb kétszázharminc voltnálerős a drót kezem felakasztottál
ma nem rabolnak de tegnap a bankellengő óvadék a lant
Tornyosuló humor
Radnai István:
"Viszont a drága női meznekSok titkát, bájos holmikat,Miket ma csipkékkel himeznek,Vas-öv pótolta és - lakat!"Tóth Árpád: a holdkóros apród története
igen nagy a vonzása a bájos Holdnakvizek is tágulnak kísértenek holtakvészes kínjukban a kutyák vonítjákkeressük hát együtt kedvesem a nyitját
erkélyedre kéjre bizony ha felhágokne hogy elszaladj emelgesd a lábodmire feljutnék a mellvédre lihegvenehogy megvédjen valakinek kedve
ha magas ablakból az öledbe esnékeltöltenék véled egy tomboló estétnehogy a fejemet vagy más tagom beverjemrajtad megfogjon megkapjon az ellen
fáklyaként világít odafenn a melledmelyet fehérre takarni ugyanbizony kelletthajadban bólogat tüzének csóvájaodalenn a kutya is a farkát csóválja
kutyavilág nem jut fel a csontértmagam pattanok az áhított koncértám de vágyad rácsa már hiábatávozott a lovag kulcsával bezárta
mi lehet oly vékony oly eszelősmint felhorgadt ifjú zsebében reszelőujjával a reteszt addig megpiszkáljavárva szerelmese hálás sóhajára
apródonként róla a páncélt lefejtvemintha tehén volna a tőgyét megfejtesovány tehén lehetett kevés tejet adottkeresed a nyomát amit bika hagyott
mire a hős lovag megtért a dámáktólhová zarándoklat űzte a házátólgömbölyödött mégis házának úrnőjemég tejet is adott egykori ünője
egy felolvasásra
Radnai István:
az egész világ esetleges annak akit makkoltat a jóléta baudelaire-i splín nihilbe jégvirágzikverbális orgazmus bátorságával kérkedik a semmis a kokain de csak a nevét hallotta valami vitaminkorszerű táplálékkiegészítő és hat önmaga felesleges-sége mellékhatása nyifog krákog belőle a lámpaláz
odakint míg bent a borok bontatlanul állnaka kaput lehányja gyomorsavval egy hajléktalana kenyérhéjak penésze gyilkos antibiotikum
*makog a csömör és amorf szavait elharapvaönnön nyelvével végletesen jóllakik
Radnai István: IDILL ÉS RÉZ-ELEJE
Radnai István:
IDILL ÉS RÉZ-ELEJE
Tíz éves sem voltam, amikor az ötvenkét fokost megkóstoltam, szilva illat lengedezett, még épphogy lecsepegett a réz-eleje!
Kint a házikó mögött forrt a cefre, hordókban hozták, lazán letakarva, vagy a lyukas fedélből kivezető csövet vödör vízbe vezetve, hadd bugyborékoljon, így nem ecetesedik meg.
Meg sem szédültem, legfeljebb a boltos lányának üzentem,szerelmi vallomásaimat, a kanászkürt tülkét a számhoz emelve.
Mert titkaim és vágyaim már akkor is voltak, még nem tudtam, hogy a fehérnép mire való, de incselkedésből - ostorral kergettem a szebbiket a főutcán. Természetesen mindketten mezítláb voltunk, s hol az utca porán, hol egy-egy tehénlepényen át, űztük hajszoltuk egymást.
A tehenes szekér elballagott volna ostor nélkül is - a békés jószág tűrte a jármot, akár a szegénynép a demokráciát.
De ostor az kellett, mert Erzsikét csak az tudta a hajnali fejésre bírni, miután a fél vödör víztől ébredezni kezdett.
Erzsikét nem kergettem, a Jolika, az unokanővére, szebb volt. Szőke, varkocsát koszorúban a feltekerte.
Állítom szebb volt, mint az a híres külföldi politikus, aki a szavazatok felét a befont szőke hajának és ábrándosnak tetsző szemének köszönhette.
Joli kék szemei valóban ábrándosak voltak, s ha ő nem tizenöt éves, akár belefértem volna színes álmaiba. - Biztosan tudom, hogy az érzékiség nem létezett álmaiban sem, a csizmás-bajszos legény és az Úr asztala, az oltár, annyira egy fogalomként bújtak meg a képzeletében.
Ha már a hajfonatát ily módon nem téphettem meg, legalább kergettem, mint fiatal őzbak a sutáját.
Ingválla lecsúszott, kifehérlett alóla, napot biza sosem látott. Kemény mellecskéje csak halványan derengett át, nem tudom, olyankor, amikor kergettem, keményebben állt-e a mellbimbója.
Tudatlan voltam még ahhoz, hogy meggyőződjek róla.
Vasárnap illedelmesen, fehér harisnyában és lakkcipőben ment, ment előttem, ringott a sok alsószoknya.
Énekeskönyvét és keszkenőjét markolva, nem mert a legények rontó, barna szemébe nézni, ha egyiknek mégis - az nem én voltam.