Poór Edit -Eci blogja-

 

 

Isten vezette a népet,

Nappal a felhőoszlopban,

Éjjel pedig tűzoszlopban,

Vörös tengerhez így értek.

 

Izrael fiai látták,

Üldözik az egyiptomiak,

Igen nagy volt a félelem,

Száraz út nyílt a tengeren.

 

Jobbról és balról vízfal állt,

Vörös tenger kettévált.

Amikor az üldözőik,

Beértek a közepéig,

 

A tenger vize összezárt.

Ismét visszatért medrébe,

Elborította lovakat,

Az összes harci kocsikat.

 

Izrael népe vándorolt,

Tovább – tovább pusztákon át,

A nép zúgolódni kezdett,

Fáradtak voltak, éhesek.

 

Fürjek szálltak a táborra,

Isten kegyelmét mutatta,

Reggelre felszállt a harmat,

Utána édes Manna maradt.

 

Kánaánig vándoroltak,

Refidinben megpihentek,

Ivó vizeik elfogytak,

Mózes ellen fellázadtak.

 

Mózes segítségért kiáltott,

Az Úrhoz ő imádkozott,

Üss sziklára! – mondta az Úr,

És majd belőle víz fakad.

 

Sinai pusztába érkeztek,

Heggyel szemben táboroztak.

Nagy mennydörgésre ébredtek,

Erős kürtzengést hallottak.

 

Leszállt az Úr hegy csúcsára,

Mózest magához felhívta.

Tíz parancsolatot adta,

Melyet kőtáblára írta.

 

Betartva parancsolatait,

E szerint kell élni a népnek,

Hogyha meg akar maradni,

Továbbra Isten népének.

 

 

 Db. 2017.

 

 

 

 

 

 

Mózes nem bízott magába,

Ezért az Úr parancsára,

Áront elvitte magával,

Fáraóhoz Egyiptomba.

 

Kérték bocsásd el népemet,

Úrnak szentelhessen ünnepet.

Fáraó kérlelhetetlen,

Nem ismeri az Úr Istent.

 

Népe, hogy megmeneküljön,

Tíz csapást mért Egyiptomra.

A Nílus vize vérré vált,

S ez volt az első csapás.

 

Parancsolta az Úr Mózesnek;

Menj a fáraóhoz, mond meg,

Bocsássa el népemet.

Mert, ha nem akkor mindenütt,

A határban békák hemzsegnek.

 

Fáraó szíve azonban,

Ellen állt és konok maradt.

A szavára nem hallgatott,

A béka elszaporodott.

 

Az Úr harmadik csapása,

Mózes sújtson föld porába,

Váljon az mind szúnyogokká,

Ellepett embert, állatot.

 

A fáraó kemény maradt,

Bögölyöket rá bocsájtott,

Egész Egyiptom szenvedett,

Ha ez nem elég, nagy dögvész lesz.

 

Így sem engedte el őket,

Ezért hólyagos fekély lett,

Állatokon, embereken,

Fáraó még sem engedett.

 

Ekkor jégeső zúdult alá,

Könyörgött neki a fáraó.

Népét mégis elbocsássa,

Ám, ahogy az eső alább hagyta,

 

Szavát rögtön visszavonta.

Keleti szél áradata,

Megjelent a sáskák hada,

Fáraó szavát nem tartotta.

 

Ekkor sűrű sötétség lett,

Három napig fel sem keltek.

Fáraó haragra gerjedt,

Nem engedte el a népet.

 

Így szól az Úr Mózeshez;

Rájuk még egy csapást mérek,

Akkor elenged titeket,

Majd éjfél tájt átvonulok,

És halál lesz Egyiptomon.

 

Minden első szülött meghal,

Állatok első ellése,

Népem megmenekülése,

Történik ezen éjszakán.

 

Izrael fiai szólok;

Bárány vérét kenjétek fel,

Szemöldökfára ajtótokon,

Ez a jel házaitokon.

 

Látva kihagylak titeket,

E napra emlékezzetek,

Nemzedékről nemzedékre,

Mindig megünnepeljétek.

 

Az egyiptomi házakban,

Nagy jajveszékelés támadt,

Sírások az éjszakába,

Sok – sok halott házaikban.

 

Fáraó Mózest hívatta,

Népével elbocsájtotta,

Vihették állataikat,

Az útra gyalog indultak.

 

Db. 2017. 

 

 

 

 

 

 

 

 

József halálát követően,

Új királya lett Egyiptomnak.

Izrael fiai szaporodtak,

Fáraó nem nézte jó szemmel!

 

Féltette erejét, hatalmát,

Kiadta; őket sanyargassák.

Minden újszülött héber fiút,

A Nílusnak vizébe dobják.

 

Egy Levi házból való asszony,

Fiát három hónapig rejtette,

Majd gyékény kosárba fektette

Sás közzé Nílus partra tette.

 

Kissé távolabbról figyelte,

Fáraó lánya megtalálta,

Szoptatós anyának felkérte,

Így fiát ifjúvá nevelte.

 

Fáraó lányához elvitte,

Aki Mózesnek, elnevezte.

Egyik napon Mózes meglátta,

Épp két férfi esik egymásnak.

 

Az Egyiptomit leütötte,

S a homokban elrejtette.

Másnap két héber civakodott,

Ő rá szólt arra ki hibás volt.

 

Haragot szült békítő szándéka,

A héber férfi ráolvasta,

Az Egyiptomit meggyilkolta!

Menekült Mózes Egyiptomból.

 

Midján földjén letelepedett,

Pap lányát feleségül vette,

Apósa juhait legeltette,

Majd a pusztán túlra terelte.

 

Így jutott el Isten hegyéhez,

A Hórebhez, hol tűz lángjában,

Megjelent az Úrnak angyala,

Élő - égő csipkebokorban.

 

Mózes; Így, szólt hozzá az Isten,

Menj a fáraóhoz Egyiptomba,

Mert népen jaját meghallottam,

Vezesd ki őket Kánaánba!

 

 Db. 2017.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jákobnak tizenkét fia volt,

A legkisebb neve József volt.

Jákob legjobban őt szerette,

Fivérei rá irigykedtek.

 

József álmait elmesélte;

A mezőn ők kévét kötöttek,

Az ő kévéje állva maradt,

Többieké elé borultak.

 

Ezt az álmot még egy követte;

A Nap, a Hold, tizenegy csillag,

Mind leborultak őelőtte,

A testvérek megharagudtak.

 

Az álmok miatt felbőszültek,

Izzott féltékeny irigységük.

Bosszút forraltak József ellen,

S gondolták, majd agyon üssük.

 

Előbb száraz kútba vetették,

De közeledett egy karaván,

Nekik húsz ezüstért eladták,

Így került József Egyiptomba.

 

Az Úr segítette Józsefet,

Fáraónak főembere lett.

Felesége megkísértette,

De az Úr törvényét meg nem szegte!

 

Megfejtette fáraó álmát,

Felügyelte egész országát.

Az éhínség hét esztendején,

Csak Egyiptomban volt elég kenyér.

 

Testvérei felkerekedtek,

Kánaán földjéről Egyiptomba,

Gabonát venni otthonukba,

Ám Józsefet fel nem ismerték.

 

Így földre borultak előtte,

József felismerte bátyjait,

Majd megcsókolta testvéreit,

Miattam ne keseregjetek!

 

Az Isten küldött előttetek,

Hogy ti életben maradjatok.

Menjetek jó hírrel apámhoz,

Gósen földje lesz majd tiétek.

 

Db. 2017. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jákob Hárán felé tartott,

Alkalmas helyen megpihent,

Feje alá egy követ tett,

Profétikus álmot látott.

 

Fényes létra az égig nyúlt,

Rajta figyelő angyalok,

Tetején hozzá Isten szólt;

Mindenütt veled maradok.

 

Visszahozlak itt e földre,

Te s gyermekeid jövője.

Felébredve megfogadta,

Kő helyén lesz Isten háza.

 

Lelkében megerősödve,

Ment tovább Lábán földjére.

Nagybátyja gazdagságban élt,

Két lányával, Lea s Rachelel.

 

Beleszeretett Rachelbe,

Fiatalabbik leány volt,

Hét évig szolgált Ő érte,

De fátyol alatt Lea volt.

 

Most őt csapták be konokul,

Új hét év szolgálatául,

Majd Rachelt is elveheti,

Két feleség így lett neki.

  

Húsz évig szolgált Lábánnak,

Jákobnak nagy lett vagyona,

Anyjától nem jött üzenet,

Ám, Isten hazatérést üzent.

 

Felkerekedett az útra,

Családjával, vagyonával,

Félt Ézsau, hogy fogadja,

Gazdag emberként tér haza.

 

Követeket küldött előre,

Ajándékot, állatokat,

Ézsau, engesztelésére,

Ő, tüstént indult eléje.

 

Négyszáz fegyveres kísérte,

Jákob megrémült ezt halván,

Népét kétfelé osztván,

Kezét imára emelte.

 

Istennek áldását vette,

Hétszer leborult a földre,

Amíg bátyja elé értek,

Egymás szemébe, így néztek.

 

Majd boldogan átölelve,

Hullottak az örömkönnyek,

A visszatérés ünnepe,

Emlékezetes örökre.

 

Db. 2017.