Poór Edit -Eci blogja-

Eci•  2020. szeptember 20. 15:12

HAVASI GYOPÁR

Kis gyopár, kis gyopár,

Él magas hegy csúcsán,

Tündököl fehéren,

Sziklák közti résben.

 

Csillag virágával,

Éke havas tájnak,

A Napfény sugarak,

Táncot járnak rajta.

 

Ritka élettérben,

Királynőként virul,

Növények gyöngyszeme,

Szeretet szimbólum.

 

Debrecen, 2020.09.

 

 

 

Eci•  2020. szeptember 5. 09:13

TIBET HEGYEI


 

Halászhajó úszik fel,

A folyónak medrében,

Míg két partjának szélén,

Bozótok fákat ölelnek.

 

A látóhatár felett,

Tibeti hegyek orma,

Felhőkben láncot alkotva,

Fehér hószőnyeg’ takarja.

 

Völgyekre ködfátyol hull,

Párás, hűvös szellő fúj,

Levegője ózondús,

S a csend, ural szótlanul.

 

Barlanglakások sora,

Díszes szőnyeg ajtaja,

Imádkozó oltáron,

Fénylik a gyertya lángja.

 

A helyet körbe járja,

Füstölőnek illata,

Szerzetes teájával,

A vándort megkínálja.

 

Tibeti tál visszhangja,

Hegyek akusztikája,

Csilingelve töri meg,

A néma csendességet.

 

Ima zászlók lengenek,

Ima erejét vigye szél,

A világba szerteszét,

Legyen szeretet, békesség.

 

Debrecen, 2020.09.

 

 

 

 

Eci•  2020. június 14. 21:36

ZIVATAR


 

A Nap elbújik félszegen,

Zordon felhők árnya fölé,

Indul az égi háború,

Nappalra az éj ráborul.

 

Sűrű fák lombjai között,

A szél süvítve hömpölyög,

Forogva és táncolva jár,

S itt-ott törik egy-egy faág.

 

Recseg-ropog a természet,

Villan hatalmas ereje,

Villámok cikáznak versenyben,

S a Menny válaszol dörögve.

 

Megindul az Ég könnyárja,

Földet zokogva siratja,

Elmúlik majd az Égnek búja,

S Napragyogás felülmúlja.

 

Szivárvány az Égnek alján,

Béke honol Napsugarán,

Lecsendesült szellők szárnyán,

Vízcsepp csillan a fa lombján.

 

 

Debrecen, 2020.06.

Eci•  2020. április 29. 15:40

BALLAG MÁR…


 

„ Ballag már a vén diák,”

Élet kapuja nyitva áll,

Elhagyja az iskolát,

Kezdi pályafutását.

 

Mindig szíved vezessen,

Szétszóródva az életbe,

Tanáraid s cimboráid,

Soha el ne feledjed.

 

Majd osztálytalálkozón,

A hosszú évek múltán,

Örömteli ölelésben,

Fonódnak emlékeitek.

 

A felelevenedett,

Múltnak történetein,

Jó nagyokat nevettek,

S ifjúságotok visszatér,

Mindig lelkeitekbe.

 

Debrecen, 2020.04.

Eci•  2020. április 19. 19:25

CSAK ÚGY...

 

 

Ha elmondhatnám, amit nem lehet...

Megértenéd, amit most nem értesz…

Hisz a szavaimat még nem érted…

De félek, mire rájössz késő lesz…

 

Saját árnyékod takarja fényed,

Bozót tüzeitől vérzik szíved.

Szeretetben oltalmat nem találsz,

Pedig lelked mélyén csak erre vágysz.

 

Szerelemnek tüze el nem érhet,

Amíg lelkedet árnyék fonja be.

Vágyaid, csak vágyak maradnak majd,

Hisz az elvarratlan szál ott maradt.

 

Elmédet vastag burokba zártad,

Nem nyitható, kilincs csak belül van.

A segítség ereje lepereg,

Könnyek közt nézem, egy lélek elveszett.

 

Debrecen, 2020. 04.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom