Poór Edit -Eci blogja-

Egyéb
Eci•  2019. október 24. 17:23

SZIVÁRVÁNY

 

 

Hol eső után felragyog a Nap,

Az eltűnő felhő fátyla alatt,

Mint egy királyi trón jelenik meg,

A szivárvány, gyémánt fényeiben.

 

Félkörívben ragyog az égen,

Földet és eget áthidalva,

Lenyűgöző égi tünemény,

Káprázatos természeti csoda.

 

Hét sugarat alkot színeivel,

Vörös, narancs, sárga, zöld, türkizkék,

Sötétkék és ibolya, egymásba

Fonódva, egy egységgé olvadva.

 

Szeretetet és nyugalmat áraszt,

Az újszövetség szimbólumaként,

Melyet Isten kötött emberekkel,

Áldásaival és kegyelmével.

 

Db. 2019.10.

Eci•  2019. október 9. 12:06

INDIÁN NYÁR

 

Hideg őszi napok után,

Még egy utolsó hőhullám,

Mit felhevít a napsugár,

Majd, végleg elköszön a nyár.

 

Színpompázó falevelek,

Hullanak őszt jelezve,

Fák, vetkőzik ruhájukat,

Kérgeikbe burkolóznak.

 

Felkészülnek ők a télre,

Ám, még fürödnek a fényben,

Indián nyár melegében,

Elsuhanó lágy szellőben.

 

Természetnek, nagy csodája,

Szivárványos őszi tájban,

Nyári meleg kacsintása,

Pillanatnyi vidámsága.

 

Db.2019.10.                                

Eci•  2019. október 1. 15:07

UTOLSÓ IDŐK ŐRHELYEIN

 

 

Küldetésszerű életeknél,

Nem lehet árnyékot kizárni,

Mert maga az árnyék képezi,

A munkát, amit át kell törni.

 

Szeretet fényt kell árasztani,

Lélek erejével rést ütni,

Tévelygés, bűn sötét kárpitján,

S mutatni szabadulás útját.

 

A sötétség nem bírja a fényt,

Ezért eloltani akarja,

Akadályozza terjedését,

S a lélek kibontakozását.

 

A mennyei világosságnak,

Lesz utolsó fellobogása,

Míg él a kegyelem ereje,

Majd felszikkadnak az árvizek,

 

És megtalálják medreiket,

A folyók és a tengerek.

A mesterségesen okozott,

Tüzet lesz mivel oltani.

 

Tudatlanságával az ember,

Másik emberen ütött sebet,

Még ki tudja javítani,

Szeretetével átitatni.

 

Lesz még az Istennek szolgálni

Akarók csoportja a Földön,

Kik lehetővé teszik lelkek,

Gonosztól való szabadulását.

 

Vannak kik őszinte lélekkel,

Keresik az igazságot,

És ha megtalálták szívesen,

Adják közre útkeresőknek.

 

Ha sötétség van is, ők lesznek,

Akik meggyújtják hit lámpását,

Mely világít, előre vetíti fényét,

Őrhelyükön sziklaként szolgálnak.

 

Bizonytalan tétova lelkek,

A fénysugarukat követve,

Ha nem is biztos lépésekkel,

De tudnak előre haladni.

 

Még nyitva áll Isten országa,

Minden szerető ember számára,

Csak az odavezető útra,

Kellene rátalálnia.

 

Keressétek Isten Országát,

És annak örök igazságát,

Azok szerint építsétek meg,

Magatok életvilágát.

 

E világ, majd beilleszthető

Legyen Isten törvényeibe,

Hogy a kegyelem elvégezhesse

Rajta, tudatlanság botlásait.

 

 

Db. 2019.10.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Eci•  2019. szeptember 26. 14:10

ALKONYODIK

 

Lemenőben már a Nap,

Látóhatárt elhagyva,

Izzó aranysárga fényt,

Bíbor vörös áthatja.

 

Sziluettjében az ég,

Rózsaszín és sötétkék,

Természet nyugovóra tér,

Csak Hold ezüst fénye él.

 

Éjszakának éjjelén,

Előbújnak csillagok,

Égbolt tőlük felragyog,

S vezetnek a Tejúton.

 

Mint, ahogy a Föld forog,

Váltja egymást Nap és Hold,

Időkerék mostoha,

Pörög s nem áll meg soha.


Évek elszállnak tova,

A test lesz Földnek pora,

Lélek fényként él újra,

Egy új dimenzióban.

 

A Föld is elfáradt már,

Megújulására vár,

Fájdalmasan szüli majd,

Míg terheit lerázza.

 

Feltisztulva könnyedén,

Emelkedik fényében,

Új arcát megtalálva,

Születik meg Földanya.

 

Db.2019.09.

 

Eci•  2019. szeptember 14. 13:23

A VÖLGY

 

 

Hegyvonulat mélyében,

Hűs, kis patak csordogál,

Kristály tiszta vizében,

Látszik sziklás kavicságy.

 

Meredek hegyoldalak,

Követik a víz útját,

Kis fahidak engedik,

Túrázót a völgyön át.

 

Égig érő lombos fák

Árnyékában, néha – néha,

Megtörik a fénysugár,

Mely, sejtelmesen árad át.

 

Lágy szellő fuvallata,

A testet simogatja,

Csendes erdő mélyében,

Madarak, víg dallama.

 

Fenyvesek elsuttogják,

E vadregényes tájnak,

Oly csodás történetét,

Völgy kialakulásának.

 

Vihar tépte fák az úton,

Szólnak megért időkről,

Szakadékos hegyoldal,

Benőtt, friss, zöld mohákkal.

 

Sziklás katlan végében,

Vízesés zuhan alá,

Szemet elkápráztató,

Gyönyörű, festői táj.

 

Db. 2019.09.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom