AZ ÚT NEHÉZSÉGEI

 

 

Isten vezette a népet,

Nappal a felhőoszlopban,

Éjjel pedig tűzoszlopban,

Vörös tengerhez így értek.

 

Izrael fiai látták,

Üldözik az egyiptomiak,

Igen nagy volt a félelem,

Száraz út nyílt a tengeren.

 

Jobbról és balról vízfal állt,

Vörös tenger kettévált.

Amikor az üldözőik,

Beértek a közepéig,

 

A tenger vize összezárt.

Ismét visszatért medrébe,

Elborította lovakat,

Az összes harci kocsikat.

 

Izrael népe vándorolt,

Tovább – tovább pusztákon át,

A nép zúgolódni kezdett,

Fáradtak voltak, éhesek.

 

Fürjek szálltak a táborra,

Isten kegyelmét mutatta,

Reggelre felszállt a harmat,

Utána édes Manna maradt.

 

Kánaánig vándoroltak,

Refidinben megpihentek,

Ivó vizeik elfogytak,

Mózes ellen fellázadtak.

 

Mózes segítségért kiáltott,

Az Úrhoz ő imádkozott,

Üss sziklára! – mondta az Úr,

És majd belőle víz fakad.

 

Sinai pusztába érkeztek,

Heggyel szemben táboroztak.

Nagy mennydörgésre ébredtek,

Erős kürtzengést hallottak.

 

Leszállt az Úr hegy csúcsára,

Mózest magához felhívta.

Tíz parancsolatot adta,

Melyet kőtáblára írta.

 

Betartva parancsolatait,

E szerint kell élni a népnek,

Hogyha meg akar maradni,

Továbbra Isten népének.

 

 

 Db. 2017.