Poór Edit -Eci blogja-

 

Büszkén viseld a neved,

Ez, szüleid öröksége,

Ők, méltón hagyták reád,

Hordozod egy életen át.

 

Pályád végéhez érve,

Díszíti ékesen fejfád,

Becsülettől ragyogjon,

Ki emlékezik majd reád.

 

Fémjelezze nevedet,

Tisztesség és szeretet,

Hogy nevednek hallatán,

Mosoly s öröm áradjon át.

 

Éld így az életedet,

Vezessen jó cselekedet,

Baráti segítő készség,

Egyenesség, őszinteség.

 

Db. 2019.10.                          

 

 

Érkezik az ősz, múlik a nyár,

Ám, Nap forrósága még átjár.

Még lüktetve mutatja magát,

Majd a hűvös ősz köszönt ránk.

 

Erdő, szín kavalkádban úszik,

Sárga – barna árnyban pompázik.

Pirosan izzó falevelek,

Váltották fel az örökzöldet.

 

Aranyló fasor lombjai között,

Ősi templom tornya tündököl,

Megtörve erdő csendjét,

Harangszóval jelzi létét.

 

Lengedeznek már hűvös szelek,

Fák, lombjukat adják a földnek.

Kopáron merednek ég felé,

Várva takarót, mely hófehér.

 

 

Db. 2019.09.

 

 

A lélek biztosíték bennünk,

Örök hallhatatlanságra.

A test csak porhüvely, ahogyan

Magasra törő sas kalitkája.

 

Rácsai töredeznek míg

Végül szerte - széjjel hullanak.

Kirepül az égi madár,

Isten hazájába visszaszáll.

 

A lélek felüláll anyagon,

Ez a lélek Isten szikrája.

Így lesz az ember hallhatatlan,

Örök szellem, mely nem semmisül meg.

 

A test változik, alak meggörnyed,

Haj megőszül, érzékek gyengülnek,

Így pusztítja el anyagot az idő.

Lélekhez nem fér, mert felette áll.

 

Isten csak azért teremtett

Volna, hogy amit egyik kezével,

Alkotott, a másikkal megsemmisítse?

Ha nincs örök élet, mi értelme?

 

Ugyan mivé lenne az ember,

Ha nem élne szíve mélyén,

A viszontlátás gondolata?

A hervadás, csak új élet kezdete,

 

Mely egy végtelen örök virágzás.

Ez a remény megenyhíti,

Megvigasztalja a lelket.

A Menny, csodás angyali szentély,

 

Tiszta szeretet, világosság,

Melyben az értelem fénye,

Összeolvad a szeretettel.

Boldogságnak, annál nagyobb,

 

Örömeit élvezzük, minél

Többet látunk az igazságból.

Világosság és szeretet,

Lélek, csak ezek után vágyik.

 

A földön, hiába keressük,

Csak Mennyországban találhatjuk.

A szeretettel itt összekapcsolt

Lelkek, ott sem válnak széjjel.

 

Isten az örök szeretet,

Ki szeretetben marad vele,

Élő hittel és reménnyel él.

Akik szívtől itt elszakadnak,

 

Egykor, viszontlátják majd egymást,

Nem vesztettük el lelküket,

Földi út vége csak egy állomás,

Mert a halál csak álom csupán.

 

Db. 2019.08.

 

 

Sohasem a bánat töri össze

A szívet, hanem a félelem,

Hogy nem tudjuk elviselni,

A szenvedést és fájdalmakat.

 

Nemes ércnek, tűz a próbája,

Lélek erejének, szenvedés.

A gyenge, leroskad alatta,

Míg az erős felemelkedik.

 

Vihar után a búza is,

Görnyed, kövér eső csepp alatt,

Ám, első napsugár felszárítja,

Fejét, frissen emeli magasba.

 

Nincs ember a földön, kit sorsa,

Kisebb – nagyobb mértékben alá

Ne vetne, próbák szenvedésének.

Földi élet, meredek pálya.

 

Aki, a csapások idején,

Lelkének nyugalmát, egyensúlyát,

Meg tudja őrizni, nagyobb hős,

Mint, ki gyáván kitér előle.

 

A lélek nyugalma, boldogság

Termőföldje, dolgozni kell érte.

Egyengetni kell ezt az ösvényt,

Melyen keresztül beléphet

 

A szívbe, boldogság ereje,

Mert békés szívben lakik az Isten.

Tiszta lelkiismeret hozza

El végleg, a lélek nyugalmát.

 

Mit vágyaink elénk festenek,

Csak felhevült, hiú álmok,

Vagy elérhetetlen fantomok.

Színes szappanbuborékok,

 

Egy pillanatig gyönyörködtet,

Majd szétpattan szellő érintésre.

Az élet, nem tündér álom,

Fárasztó, kemény küzdelem.

 

Legtisztább szándékainkat,

Félreismerik, megnyomorítják,

Legbiztosabb reményeinkben,

Jön egy váratlan csapás, csalódás.

 

Oh, mily kincs ilyenkor az Isten

Szeretetével betelt, nyugodt

Lelkiismeret, mely szárnyakat

Ad, fáradt szívnek, léleknek.

 

Lélek ellenálló képessége,

A lelki nyugalom és béke,

Benne sarjadzó életerő

Pedig, az Isten szeretete.

 

Isten temploma menedékhely,

Mely mindenki előtt nyitva áll,

Oltárára tett gondjainkat,

Az Úr kegyelme oldozza fel.

 

 

Db. 2019.08.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az emberek célja boldogság,

Egy életen keresztül hajszolja,

Ezért eped s fárad oly sokat,

Kitudja elégíteni vágyát.

 

Ám, a boldogságnak vágyát,

Teljes mértékben soha

Sem tudja kielégíteni,

Hiába, nem tud megnyugodni.

 

Lelke, vágyik ismeretlenre,

Nem elérhető földi örömre.

Szív szomjazik, a lelke eped,

Ha lélek fáklyája sírban kialszik,

 

Ugyan, majd hol fogja az ember

Gyötrő vágyát kielégíteni?

A lélek Istennek elszakadt

Lehelete, teljes boldogság,

Csak Ő szárnyai alatt lehet.

Isten, boldog, mert tökéletes,

Végtelenül szeretetteljes.

Végig törekednünk kell arra,

 

Legalább megközelítsük. 

Az ember is annál boldogabb,

Minél inkább törekszik arra,

Isten hasonlósága legyen.

 

Sokan idegenkednek vallástól,

Tehernek, elviselhetetlenek

Tartják kötelességeit.

Nem béklyó! Szárny, mely felemel.

 

Igazi vallás nem követel,

Nem kell, hogy mindenről lemondjál,

Élet tiszta örömét megtagadd,

Világtól nem kell elvonulnod.

 

Nem kell feláldoznod az élet

Vidámságát, szelíd örömeit,

A vallásnak oltára előtt.

Szeretni az életet, nem bűn.

 

Csak soha ne szakadj el Isten

Boldogító szeretetétől.

E szeretetet folytonosan,

Rendületlenül fent tartsd szívedben.

 

Ha minden változik körülötted,

Szilárdul állj meg a hitedben,

Szemeid Istenre szegezd,

Várj tőle mentő segítséget.

 

Vallásosság az élet minden

Állapotával összefér.

A szív vidámsága, az élet

Elfogyhatatlan szent kincse.

 

Csak nyújtani kell kezeteket,

Hogy lelketek szomját enyhítsétek.

Kis felleg elfedi a napot,

Kis bánat árnyékot vet szívre.

 

De a fellegek is eltűnnek,

Ha meg tudod őrizni lelked,

Békéjét és nyugalmát Isten

Élő forrásába vetett hitben.

 

Ne félj a vallástól megtanít,

Hogyan légy boldog, örömteli.

Isten mindenkit boldognak

Teremtett, csak meg kell tanulni.

 

Mint mindenért a világban,

Fáradni és dolgozni kell,

S tudni is kell boldognak lenni.

Aki nem dolgozik a saját,

 

Boldogságáért, nem kormányoz,

Nem a helyes irányba halad.

Könnyelműen hagyja magát sodortatni,

Nem fog csónakja célba érni.

 

A végtelen öröm s boldogság,

Amely betölti lelket, szívet,

Amikor az igazság által,

Közelebb jutott Istenhez.

 

Boldogság derűje önti el

Az embert, homlokán a lélek

Nyugalma ragyog, szelíd, tiszta,

Amely a szívéből ered.

 

Üdítsétek fel szíveteket,

Az Isten szeretetében,

Végtelen szépnek, igazságnak,

Tökéletesség verőfényében.

 

Db. 2019.08.