JÁKOB NAGYBÁTYJÁNÁL

Eci•  2019. március 1. 11:17

 

 

Jákob Hárán felé tartott,

Alkalmas helyen megpihent,

Feje alá egy követ tett,

Profétikus álmot látott.

 

Fényes létra az égig nyúlt,

Rajta figyelő angyalok,

Tetején hozzá Isten szólt;

Mindenütt veled maradok.

 

Visszahozlak itt e földre,

Te s gyermekeid jövője.

Felébredve megfogadta,

Kő helyén lesz Isten háza.

 

Lelkében megerősödve,

Ment tovább Lábán földjére.

Nagybátyja gazdagságban élt,

Két lányával, Lea s Rachelel.

 

Beleszeretett Rachelbe,

Fiatalabbik leány volt,

Hét évig szolgált Ő érte,

De fátyol alatt Lea volt.

 

Most őt csapták be konokul,

Új hét év szolgálatául,

Majd Rachelt is elveheti,

Két feleség így lett neki.

  

Húsz évig szolgált Lábánnak,

Jákobnak nagy lett vagyona,

Anyjától nem jött üzenet,

Ám, Isten hazatérést üzent.

 

Felkerekedett az útra,

Családjával, vagyonával,

Félt Ézsau, hogy fogadja,

Gazdag emberként tér haza.

 

Követeket küldött előre,

Ajándékot, állatokat,

Ézsau, engesztelésére,

Ő, tüstént indult eléje.

 

Négyszáz fegyveres kísérte,

Jákob megrémült ezt halván,

Népét kétfelé osztván,

Kezét imára emelte.

 

Istennek áldását vette,

Hétszer leborult a földre,

Amíg bátyja elé értek,

Egymás szemébe, így néztek.

 

Majd boldogan átölelve,

Hullottak az örömkönnyek,

A visszatérés ünnepe,

Emlékezetes örökre.

 

Db. 2017. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!