pepo blogja

Nyirkosan folyt a takaró
lázálomból hulló-emlék hó,
épít hóembert, darát szór az útra
ablakon játszik a leheletével
virágokat rajzol a tavaszi széllel.

Ébredek a nyárra
tavasszal aludtam el, elég volt egy éj
évszakok peregve elrohantak
ért térdig is a hó, emlékszem
gyerekként pedig ellepett-egészen.

Fájt a fagy az ajkamon, a pára visszahullt
hittem, van hidegebb is, északon.
Nyirkosan folyt a takaró
csak egy álomból riadva, ellepett a hó...

Emi Budapest, István kórház,,F épület második emelet, kettes kórterem..:)  Nagyon jól van, csak futómű beállításra ment be..Aki látogatni szeretne, két hete van rá...Puszi mindenkinek..:)

Van olyan emléked
ami megvakult rég
-de mégis
kezed megtalálja,
lelkedbe mar
mélyre süllyedt éjszakán.
Ne tagadd, te is felébredsz
keresed sebeid
de csak
tudatalattidban vérzel el,
nem kell kötés
sírnod pedig - a valóság figyeli.
Az álom sosem kegyes
talán kegyetlen a tükre
hát? nevess...

                                              Pöttyös labda

Úgy gurult el ez a nap
elrúgott pöttyös labda,
sikítva kisgyerek had
az árnyékos fák alatt.

Szemem ég, talpam sajog
ásó vágja fel a múltból éledő
tudatom. Keserű csoki
olvad a nyelvem alatt, hullámzik
elhajlik felfelé a látvány,
nem látom alakod, a domb
túl oldalán.

Úgy gurult el ez a nap,
üveggolyó a távol, még megvan
enyém-tiéd, mondóka vagy
hallom ha lehajtom fejem
így minden-mozdulatlan...

Betesznek egy pohárba
mint pár kockát
megrázva lesz e szerencse
vagy vesztett megolvasás.
Újra és újra felrázva
sors küzd a valóságban
tenyérrel lefogottan
zörrenő számok,
kihallatszik most
ahogy fáj, mert a számok
mind csak soványok...