pepo blogja

Lehetnèk félelem közöny

Pohár alján üres korty

Utcapadon csendes tegnapok aprópénze.

Naplemente hideg szélben

gondolataimból hulló levelek

mind egy tegnapom.

Én mindenre emlékszem.

Magamból fakadok, 

minden reggel egy álom emléke visz tovább.

Visszatérek hozzád, mert az élni ösztön benned mosolyog vissza rám.

Észrevétlen vagy bennem. Megszokott gondolat, érzés. 
Rájönni  pedig., mindig úgyanaz
Tudtam, sehol sem - bizonyos. 
Múlhat mégis egy életnyi. 

Hiába lájkolunk csodákat
Ha az alma elkezdett rohadni
Enni abból
Egy jót már nem lehet,,

.................................

emi üzent..

Bocs a koleszban, :)

sír az egész család, de sok zsepijük van
és az élet így indul útjára....Brum....

így röviden...........