pepo blogja

Érint egy szárny, érzékcsalodás

elveszi kedved, 

vagy mond neked egy fohászt.

Most már hiányozni fogsz te is.

Még annyi napon át.

Egyre messzebb leszel, dombokon túl

arcod, hangod itt hagyod.

Hogy fájjon minden régi kívánságra

most az ígéret hogy lesz ölelés.

Elveszett minden odafigyelés.

Majd minden évben visszatér ez a csalódás

már nem csak érzéki

ez élet olyan varázs.

Valahogy érzem, még a valóságban jársz 

-jártok

hallani vélem az összes szárnyatok.

Tudom hogy minden emberi elme szülötte

de ha nem lenne közös gondolat

akkor lenne csak az enyém amit én hiszek.

Szárnyakkal élek veletek

így mind itt vagytok, ha nem is gondolok rátok

ti mind engem figyeltek.

Lehetnèk félelem közöny

Pohár alján üres korty

Utcapadon csendes tegnapok aprópénze.

Naplemente hideg szélben

gondolataimból hulló levelek

mind egy tegnapom.

Én mindenre emlékszem.

Magamból fakadok, 

minden reggel egy álom emléke visz tovább.

Visszatérek hozzád, mert az élni ösztön benned mosolyog vissza rám.

Észrevétlen vagy bennem. Megszokott gondolat, érzés. 
Rájönni  pedig., mindig úgyanaz
Tudtam, sehol sem - bizonyos. 
Múlhat mégis egy életnyi. 

Hiába lájkolunk csodákat
Ha az alma elkezdett rohadni
Enni abból
Egy jót már nem lehet,,

.................................

emi üzent..

Bocs a koleszban, :)

sír az egész család, de sok zsepijük van
és az élet így indul útjára....Brum....

így röviden...........