pepo blogja
SzerelemBármiminden
Bármi lehetsz nekem
Jó film,tea citrommal
mellettem kosár, benne csókod
ölelésed, lelked,szíved fodrosa.
Legtöbb a hiány.
Összetöri perceim, szilankokklal
apró szemekben könnyekkel,
ha pedig rám térdel a magányos íz
ajkamról neveddel teritem asztalom
rájövök, nekem már a minden vagy,.
Csak mèg csendes a szó, még némán várok,
a mindenre várok.
Elzárt szavak
Ajkaddal zarod le szavaim,
igy ne kérdezem Szeretsz e,
néha szemedben nézem,
hol van a tegnap elrejtett
szépségehol van
holnap egyszerű varázsa,
itt vagyok a jelenben,
kezednek gyengülő virága.
Ne mond hogy öleljek,
azt sem hogy te tedd meg,
elhaladsz mellettem érzem,
mit tennél velem,
annyi minden igy is,
szemeinkben megremeg.
Szerethettelek volna
Szerettelek volna
Ahogy az éjben
pár millió csillagját a Hold.
Mélyen hallgatva rezdülését,
pulzáló zaját.
Szerettelek volna éveket,
amennyit csak lehet,
lassan telne el
minden lehetne szép
amit megélni érdemes.
Láthattalak volna minden nap
lelkednek lágy árnyékát,
lehettem volna
ki figyeli minden szavad,
lélegzeted ritmusát.
Szerethettelek volna,
Mert szerethettelek volna.
Ízvalóság
Tedd meg újra,
hogy rám nézel,
szemedből
felém a vágyad,
mosolyt indít bennem,
tűzet szít,
szívem paràzsló katlan.
Kezed ahogy atölel
magadhoz húz,
szemed az utolsó kép,
ajkad varázsa,
kezed hajamba túr,
ajkad ajkamhoz ér,
hűvös édes,
nyelved nyelvemhez ér,
forró és lassan kutató,
ízemet keresve érzem szívverésed,
hagyom
hogy megleld bennem
amire vágysz
kezemmel átölelve
magamba zarlak,
hogy érezzem minden rezdülésed.
Lelegzeted beszéd,
kezem keresed,
úgy érzem igy kell hogy maradjon
minden.
neked és nekem.
Az én csókomnak szíve van,
lelke és hangja.
Csodálatos ha átkaról
ölelését nekem adja.
Az én csókom te magad vagy.
Elhagyhatatlan küszöb
Küszöbre kényszerítesz
mint rég,
újra gondolatba került a világ
személyemre szabva
mint kinőtt ruha,
mi nem áll jól már.
Varrathatok újat
sors cérna, meleg szív,
harmattal jövő könnyekből
ébredő álomszint.
Mégsem kell az új mellény,
hisz szívemre úgy sem hat
messze kéne menni,
hogy szememből szépet
ne láthass.
Szaladok rohanok, hogy messze legyek
elrakom gyorsan amit szeretek
Idáig jutottam, néma küszöb,
egy ami fontos, te vagy
nem vihetem
itt hagyni pedig, se erőm hitem,
hisz szívem lelkem, érted
csak ennyi, elhagyhatatlan küszöb.