pepo blogja

Szerelem
pepo•  2022. április 1. 17:10

Bármiminden

Bármi lehetsz nekem

Jó film,tea citrommal

mellettem kosár, benne csókod

ölelésed, lelked,szíved fodrosa.

Legtöbb a hiány. 

Összetöri perceim, szilankokklal 

apró szemekben könnyekkel,

ha pedig rám térdel a magányos íz

ajkamról neveddel teritem asztalom

rájövök, nekem már a minden vagy,.

Csak mèg csendes a szó, még némán várok, 

a mindenre várok.


pepo•  2021. július 19. 21:46

Elzárt szavak

Ajkaddal zarod le szavaim,

igy ne kérdezem Szeretsz e,

néha szemedben nézem, 

hol van a tegnap elrejtett 

szépségehol van 

holnap egyszerű varázsa,

itt vagyok a jelenben, 

kezednek gyengülő virága.

Ne mond hogy öleljek,

azt sem hogy te tedd meg, 

elhaladsz mellettem érzem, 

mit tennél velem, 

annyi minden igy is, 

szemeinkben megremeg.

pepo•  2021. július 18. 21:43

Szerethettelek volna

Szerettelek volna

Ahogy az éjben 

pár millió csillagját a Hold.

Mélyen hallgatva rezdülését, 

pulzáló zaját. 

Szerettelek volna éveket, 

amennyit csak lehet, 

lassan telne el  

minden lehetne szép 

amit megélni érdemes.

Láthattalak volna minden nap 

lelkednek lágy árnyékát, 

lehettem volna 

ki figyeli minden szavad, 

lélegzeted ritmusát.

Szerethettelek volna, 

Mert szerethettelek volna.

pepo•  2021. július 17. 21:32

Ízvalóság

Tedd  meg újra, 

hogy rám nézel, 

szemedből 

felém a vágyad,

mosolyt indít bennem,

tűzet szít,

szívem paràzsló katlan. 

Kezed ahogy atölel

magadhoz húz, 

szemed az utolsó kép, 

ajkad varázsa,

kezed hajamba túr, 

ajkad ajkamhoz ér, 

hűvös édes, 

nyelved nyelvemhez ér, 

forró és lassan kutató, 

ízemet keresve érzem szívverésed,

hagyom 

hogy megleld bennem 

amire vágysz 

kezemmel átölelve 

magamba zarlak,

 hogy érezzem minden rezdülésed. 

Lelegzeted beszéd, 

kezem keresed, 

úgy érzem igy kell hogy maradjon 

minden.

neked és nekem.

Az én csókomnak szíve van,

lelke és hangja. 

Csodálatos ha átkaról 

ölelését nekem adja.

Az én csókom te magad vagy.

pepo•  2020. augusztus 29. 19:27

Elhagyhatatlan küszöb

Küszöbre kényszerítesz
mint rég,
újra gondolatba került a világ
személyemre szabva
mint kinőtt ruha,
mi nem áll jól már.

Varrathatok újat
sors cérna, meleg szív,
harmattal jövő könnyekből
ébredő álomszint.

Mégsem kell az új mellény,
hisz szívemre úgy sem hat
messze kéne menni,
hogy szememből szépet
ne láthass.

Szaladok rohanok, hogy messze legyek
elrakom gyorsan amit szeretek
Idáig jutottam, néma küszöb,
egy ami fontos, te vagy
nem vihetem
itt hagyni pedig, se erőm hitem,
hisz szívem lelkem, érted
csak ennyi, elhagyhatatlan küszöb.