pepo blogja

Sok a levegőm, 

nagyokat dobban a szívem, 

nem tévesztem össze 

a nappalok csendjét, 

az éjszaka szuszogásával.

Felhőkbe nézni

olykor fáj

beleképzelt alakzatokból 

meríteni kár.

Sokszor veszek kétszer levegőt, 

mert elmondani nem tudom.

Kimondatlan szavakból 

mondathurkok,

szép szemmel elkevert 

mosolykendők.

Neked írok, hátha olvasod
szembe jössz minden nap
csak hogy tudd, tudat alatt
ott vagyok, hisz érzed.
Még ezt is érzem,
hangod én is hallom
-mint mindig
nevetésed elém fújja a szél.
Az este, álmot ha hoz
kezeddel szórja képeit,
még nevetsz bennem mindig
ébredni ezért jó,
várom hogy emlékezzem
mit hagyott kezeid...

Falu végén újra nyár
talpam alatt fű
ezernyi virág.
Lassú séta
köszönés nélkül
elfordított arcokkal
de add a kezed mert kell
nekem elég száz virág
kertnek illata
falu végén ahol a tél és a nyár
megértem a világot
elengednek szép álmok
ha itt a nyár.

megvárlak az esőben
nyíló holnap, napvirág
hajnalban ha ébredek
megnézem arcodon
milyen álom bontja szirmát,
kezed kecses, mint mosolygó
-arcod mi tiéd
nevetésed pedig osztható pillanat
megvárlak az esőben hogy kinyílj
apró virágod, látom, ezért nyugtalan

Emi üzeni, hétfőn jön,,gép még gyógyulgat..


Kismedve jeleskedik a vizsgákon...

Lászlóknak Sok Boldog Névnapot Kíván...

én is ::))