pepo blogja

nem tudok mást zenét
csak ezt ami bennem szól-
te sem bántad ha hallgattad
ahogy szívem dúdol
vagy éppen mesélt,
szárnyaimon szédülök
talpam falja a port, szemem
még marja a tegnapi szél
valahogy elmosolyodnak
felettem a csillagok
tovább pedig
pereg a pergamen idő...

olvadnak a virágok
aszfalt fekete folyó
mezők tengerek
összekevert színek...
gondolataim is zuhatagok
bően folyó, volt patakok
sziklák velem jönnek
forgatom nyelvem alatt
kerülő most az élet
sors eső felettem...
olvadnak a virágok
illatuk oly nehéz
nektárt mint homokot
elhordja róluk
a hajnali szél...

Ha a holnap nem elég
a jövő is túl kevés
kezed ha üres
zsebed ha tágas, csak apró
zörren, percekkel a tegnapból
ennyi a hála.
Csend van, tücsök zavartalan
Hold ásítja meséit, lelkem csupa
csupa pára.
Lehelet vagy könnyek, szép szó
vagy sírás, karomba vájja körmöd
néma szó, ne hagyd el, ki vágy
ki szeret ki hiányzó perc, fáj a kezem
mert csak gondolom, hogy így lehet ez.

kezemen még a régi ráncok
barna fényű nappalok
szívemben minden megvan
minden mozgató, ami élet
-minden folyamat
szemem kékség, távoli foszlány
minden emlékként
beégett délibáb.
arcomon több a ránc
lelkemből nem hiányzik semmi tánc
még nem érdekel a holnap,
merítek egy tegnapból
amiből lelkem jól lakott-

veled alszom el
ébredek veled
macska talpon
beszöksz
minden egyetlen napon
éveken át settenkedő
éjem és nappalom
-varrott vászon
finomra szőtt selyem
durva zsák vagy pokróc
mi szúrja lelkemet
távolban forró levegő
képzeletnek vibrál
te vagy a délibábom
szememben könnyekként
úgy élem át ...