pepo blogja
Térdig nyár
Amikor megnyugszik a lelked,
belefeküdnél a nyár esti illatába,
elfog a honvágy,
mennél egy messzi tájba,
szemedben régi emléke beégve,
sarjad bennem újra, illat,
hangok,
neszek meghunyt zenéje.
Valahol távol vagyok,
felriadni kár, foszlik a múlt,
jelenben térdig ér...a nyár.
Csendes eső
Azok a szép emlékek,
amiért könnyet ejtessz,
egy pillanatra elrohan a szíved
lépteiből rohanásba vált.
Megnyugszik hírtelen,
mosolyt csal arcodra,
szemedben fátyolt vet,
s csendesen elered benned
az eső.
Sorsválasztó
Enyém a választás
nem kell várnom a sorsom,
bizonytalan hányadosát
ami minden nap kérdőjeleket hagy,
főleg este fél tízkor, álom előtt
vagy álom után.
Ha el is alszom,
kedvel tegyem
a napnak egyetlen olyan végpontja
amikor lelkem kiürülve álmodja a holnapot,
vagy egy jobb tegnapot.
Kreálhatok álmot szépet,
de ne a sors gyűrje álmom lapjait
nevetve ne szakítson ki lapokat,
nevetve hallani véljem
ezt sem,
azt sem éled át,mi végre.
Építkezzek a lelkedből,
holnapom olyan legyen
mint saját magam,
bal lábbal pedig
soha nem ébredek,
mert akkor
ennek választásnak
sosem lesz értelme.
Enyém a választás joga,
én pedig ezt kérem.
Még nem tudod
Nem tudod mêg,
milyen volt várni ràd,
hogy megszüless,
könnyezni ha sírtàl
vagy betegnek látni,
felnevelni, fájni és örülni.
Nem tudod még
milyen felnőtnek hinni,látni.
Nem tudod milyen,
elveszni nem hagyni.
Nem tudod milyen,
úgy szeretni hogy te már nagy vagy,
harag világnak, lázadó az elvek ellen,
nem tudod mêg
mindez milyen.
Indulj hàt az életnek,
hogy mindezt
te is tudd meg...
Kêk madàr
Azt hiszem,
olyan vagyok mint az êg,
felhőtarka szabadszêl.
Jókedv napsugár,
szomorú reggelen csendes eső.
Néha szêlnyi,
vagy viharni vàgy,
tavaszi élni akarás.
Haldoklik az est,
kimondtalan a reggel,
álom pedi összegyürt filmtekercs.
A tegnap csak egy szép kitűző,
amit a sors a kêk égre feltett.