pepo blogja

Kedvenc táncom, 

a szemed tánca

zeném 

a legszebb kedvencem

-hangod, 

ha kérdez ha nevet

ha kinevet, nekem zenélsz.

Kezed várom

hogy felkérhessem

csak egy tánc

mi mindenért elfedi 

múltam, bánatom.

Nem leszek sosem kedvetlen

sem beteg.

Mert élni nem tudok

táncod nélkül

zenéd nélkül pedig

csupa csend lenne.

Szeretem a zajaid.

Rám nézhetsz

nyugodtan tedd meg

újra és újra.

Ha mosolygok, 

vagy csillog a szemem

már elérted kezem.

Ölelni vágysz? 

Hát nézz rám nyugodtan

én is rád zárnám már

minden ölelésem.

Kezem már hozzád ért

most kérd el

a szívemet.

Ajkaddal hevítsd fel ajkam

ez így lesz szép

olyan kellemes 

végzeted-végzetem.

Ha már nem engeded el kezem

sokáig a szívemben fészked oly meleg.

Érezni akarom 

ahogy velem múlik el

minden perced, ahogy te is akarod.

Rám nézel, én pedig

mindig vétkezem.

Emlékszel még a rajzaimra

papírra, foltos deszkára

meszelt falra.

Nyári homokba rajzolt történetek

mozdulatlan emberekkel

pálcika apró gyerekek.

Emlékszel még a nevetésemre

mert én a tiédre igen.

Letakart szemedre

mert hitted te is, a falon a bohóc rajz

majd megmozdulva visszanevet.

Ahogy haladt az égen a nap

ahogy kúszott az árnyék

az a bohóc tényleg 

megmozdult nekünk.

Emlékszem még 

ahogy nevettél

én emlékszem.

Te pedig rég elfeledtél.

Közben elmentél, 

valahol ha a mennyben is

a falra rajzólsz.

Eszedbe jutok, 

jözben azt mondod

Emlékszem 

ahogy velem nevettél.

Reggeli kolomp a kakashang

szomorú a vasárnap.

Feketén füstől egy kémény

mint a gyász percei

szerte szaladnak 

a messzi határban.

Keveredni vágyik a felhőkkel

mint szép szavak

a haragos takaróval

mi nem meleget ad.

Hideg 

verejtékben kuporgó álmot éltet.

Minden reggel felriad 

a rózsafűzér ének.

Reggeli kolomp a kakashang

érzem a hűsleves illatát

olyan-olyan falun ébredtem.

Most azt hiszem 

ifjunak is kicsi vagyok,

elképzelem szakálam 

bölcs most minden gondolatom.

Töréken az érzelem

pókhálóban az emlékeim

mind és mind 

Dédelgetem.

Minden álom

mint a nehéz eke, 

bennem szánt.

Nyomot hagy, 

újra ás újra.

Én azt hiszem vannak sorok

amik fájnak, 

a többi pedig, 

mosoly valahánynak.

Így vethetek holnapot, 

ha vannak sorok

megszántott múltból 

termékeny álomnapok.

Holnapok és még holnapok.

Fénylő eke mit az idő vontat

fényes éles, 

mert az álmok visznek tovább

Lehunyt szemmel, 

mosolyogj te is

Tovább és tovább...