pepo blogja

kérdezem
feleleted nem lehet
vissza vágsz
nem érted mit miért
kérdezem tovább
miértek
mit miért
nem értek
sok a miért
már tudom
válasz nem lesz
ezért
túl sok a miért már
nem tudom miért
súlya sem volt
se vágy
csak miérteket gyártani
eltűnni
választ sem adni
de mindent még várni
a miértek megöltek
a válaszok nem gyötörtek
mert nincsenek..
a miértekre miért nincs válasz
hagyom hát
miért
látod ez rá a  válasz ....

            *

Emi üzent nektek..de nem adom át..:)

Na jó..ÖLEL MINDENKIT..

Még ezt is mondta,,,BRUM....:)

Rám burkolta magát
szürke leheleted
csípte szemem
marta torkom.
Könnyem hullt,
bár nem a lélek az
miért szemem
áttörte sós tengerem
nyugvó gátját.

Csak éreztem forró
tüzes dühödet
éreztem
meg tudnál ölni
mert izzó parazsad
szinte szívta piciny
védtelen életem.

Furcsa érzés
mikor víztől kihunytál
gőzzé változtál
eltűntél.
De érzem lelked itt van
most bennem lapulsz
mert gondolkodni
látod okot adtál.

Tűz veled, tűz velem
el nem múlsz már.

Eszembe jutott hisz ott jártam
egy képet néztem
és oda vágytam.
Már más a kép, foszlott a világ
de még vágyom oda
hisz eszembe jutottál.
Már jártam ott, régen.
Lábam még apró volt,
kezem szinte kicsiny, alig fért el benne
pár apró kavics.
Zsebemből csúzli kandikált
zsebkés, egy jó bot
és az-az erdő, emlékszem már.
Csalán csípett, patak vize hűs,
és nézd ott az a titkos fészek.
A tisztás, hol vártuk táncolnak e a tündérek
az alma fa, érzem még azt az ízt
a savanyú édest.
Pacsirta szava, szarka zörgése
emlékszem rá. ott jártam régen..
Foszlott a kép, tudom, de az emlék tiszta még
vissza vágyom most oda, hátha táncolnak a tündérek
ott a tisztáson, ahol a pacsirta szórta énekét..

Eszembe jutott hisz ott jártam én,
de ki ez a képen,
csúzli kezében,
zsebében lapul a zsebkés..
Azt hiszem,,,,,, én......

Néha elhal a kéz
néha megáll a gondolat.
Írnál,
de függnek csak a szavak.
Nem fűznek össze mondatokká
gondolatok nem szállnak
csak várnak bután.
Megráznád magad, de nem teszed
csak várod hogy induljanak
és írjon kezed.

Valami rám ha ül, nehéz a lelkem
teher, mit vállam levetne.
Mosolyt küld arcom,
ha észre sem veszed
bennem valami lángol
és látod, meg soha nem áll a kezem.

Csak várt, csak pihent, észre sem vettem
magamban írtam, majd mind megkeresem.