pepo blogja
SzemélyesSaját est
Néha leszáll a saját estünk,
csendes bormámor
fent akadt szavak, lelkek
nekik gyertya kínálja létük
csonkra égett reggelen
ima még az árnyék.
Valahol vonat indul,
vagy esni kezd.
Velem ébred a reggel,
kávét kortyolsz vagy cigit fújsz
eszedbe jut a tegnap,
most még üres léha a ma,
néha leszáll a saját estünk
kérdezem hova merre a holnap.
A szél szavai
A szél szavai
Pici ez a falucska,
pedig sok a ház,
a szélnek csak játékok a kémények,
játszótér,
az utcákon emberekkel
hol kedvesen hajat túr,
hol pedig ruhát tép
lombokkal karolva levelekkel port kever.
Hallani szavait, szalad,
rohanj mert itt vagyok,
csábít ha azt hallom,szép vagyok,
mosolyom most gyenge gondolat,
ablakom kinyitom, halgatom
mert tudom,
a szélnek szava van...
Sárguló levelek
Sárgulnak a lombok,
maréknyi nyári foltok,
apró szívhez szóló
levélnyi bókok,
szalad a szél a fák alatt,
felkap engem is,
hisz a nyár átlépett felettem is,
elvitte mit a tavasz
bennem nyílni engedett
virágzó szavakkal, most efeledtet.
Hol az eső veri arcom,
levelekkel küzdöm harcom.
Könnyem ha akad,
ráfogom az őszi szépre,
mert hozzád tartozom,
hisz minden évben,
ébredem, érlelek,
belehalok,
minden gyönyörű szépedbe...
Ami lehet
Szeretnék új eletet,
teljesen üres tudattal,
szememnek tájképet,
csendéletet.
Szeretnék egy csend életet,
ahol hangos szó a szeretlek, a
halk pedig gyere ölelj meg,
a nappalok virágos tettek legyenek,
éjszakák álmokból összegyült felhők,
amiből csak azt halljam meg
ami engem megérint,
lehetnek érzések hangok,
elfeledett igéretek.
Szeretnék mindent túlélő új életet...
Szeptemberi napsütés
Szeptemberi napsütés
Megszökik a nyár,
elbujik,
hogy ne lássuk már,
forró csókja még rám köszön,
reggeli bájjal ébredést önt,
érintése lágyan ölelő,
bennem egy könnycseppel
mindent megköszönő.
kávé illattal várom a tavaszt,
ébredni fogsz,
én pedig ugyanúgy örülök majd,
mint most
ha szememre csókokat adsz.