pepo blogja

Rohanunk valami felé

- úton

ablakok nyitva, sokszor zártan

mégis elvész az időnk

szétfolyt könnyek

mosoly, egy forró libabőr nyár

valós jelen ez a rohanás.

Most fogd a kezem

- lassíts

ablakok előtt állni szeretnék

mind kitárni

szememben pillanat képekkel

lassan elengedve tovább lépni

ahogy egy albumban lapozom a múltat

mosoly, könnyek

ne legyen más sosem

Beborult ég esőkönnyek

mosoly a napsugár melege

rohannunk valami felé

tovább.

Léptei óvatosak voltak, mintha úgy lépett volna

ne hallja az erdő, vigyázva a csendjére.

Mint egy vadász, prédáját cserkészve.

Megállt, én pedig semmit sem, értve

osontam utánna.

Én is próbáltam nézni mit figyel,

lassan rám nézet kérdezte.

Érzed te is? 

Persze nem értettem

fejem mozgatva tettem úgy, 

mintha az a benne fakad érzés bennem is ott lenne.

- Látod ott a távolt, már lassan zöldül

és tényleg olyan volt mintha lenne szín a tájban.

A tél színei, barna fekete, száraz szőke hajjal 

elszárad fű, fán maradt levelek.

A távolból valaki nagyott órdítva megtörte a csendet,

Mehetünk, néha állj meg egy pillanatért

éld bele magad, értékeld.

az életben adj esélyt ezeknek a perceknek.

Kicsi voltam én még ehez.

Már értem, megértettem.

Lassú tánc az élet

dúdolják a percek évek

lehelete álmok nyoma

tükörképben a tegnap szava.

Ahogy telt az élet

homok szemekkel pergőn félek

szégyen néha a valóság

tenyerem közt arcom

sírni tudnék, de nem ez

a megoldás.

Tudom mit rejtenek a napok

mindenben én magam vagyok

minden tettem megtettem

emlékekkel kell a holnapot fednem.

Ha bánnám minden szavam

nem lennék sosem igaz.

Még egy lépés az élet, évek, napok

mosoly legyen az élet.

Minden nap belesúgsz a fülembe.

Ha lehetne, megteszed

irsz a szívembe.

Hallgatlak, csendes vagyok

mert van mit olvasnom.

Minden este árván hagy a világ

álmunkban építünk várat

ölelő karokat.

-történést 

ami volt vagy lesz.

lehet sosem lesz a holnapi

elmúlt nap alatt.

Csillagok kihunyó fényei alatt

elmúlnak a kérdések,

válaszok ajkakon maradnak.

Tetteink nem lesznek hasznosak

karjaink majd nem ölelnek

hisz azt sem tudjuk

miért nyílt a szemünk tudattá

harcot mikor vetett pénzé a tudat.

Mindenért egy alma az ok

egy lépés a millió évben, könnyeket

csak könnyekért ad ölelő holnapot.

Minden este árva lesz majd

mert egy pillanatért 

elfelejt visszanézni a tegnap.