pepo blogja
GondolatokVisszanéző
Amikor jönnek az emlékek,
álomszerű, szépek
rideg falakkal tépve,
megfontolt hírtelen tettek.
Amikor jönnek, ha jönnek
mind engedem
mind enyáim, rosszak és jók,
nincs szemrehányás, nics mi fájjon
mert csak egy van ami akkor és most
úgyanaz.
magam, én, a jól eltévedő, a visszataláló
megalkuvó, az élni akaró.
Saját est
Néha leszáll a saját estünk,
csendes bormámor
fent akadt szavak, lelkek
nekik gyertya kínálja létük
csonkra égett reggelen
ima még az árnyék.
Valahol vonat indul,
vagy esni kezd.
Velem ébred a reggel,
kávét kortyolsz vagy cigit fújsz
eszedbe jut a tegnap,
most még üres léha a ma,
néha leszáll a saját estünk
kérdezem hova merre a holnap.
Kéletlen ízű
Lemasol a idő, elhalmozza életed
Megteheti más,mi kedvedért mosoly
tudatban keletlen, ize pedig, keserű kenyér.
Hallgatom, némi csend, s mondatok között
irgalom, fogadalom, majd kinevetsz, ha elmondom az imám, az út újra rögtelen, bennem is, a vihar kimerítette egyetlen tavam.
Szememen át teregeti ki magát, a magam
szívnyi füst száll, hetek hónapok, keletlen ízű
feledés...
Bármiminden
Bármi lehetsz nekem
Jó film,tea citrommal
mellettem kosár, benne csókod
ölelésed, lelked,szíved fodrosa.
Legtöbb a hiány.
Összetöri perceim, szilankokklal
apró szemekben könnyekkel,
ha pedig rám térdel a magányos íz
ajkamról neveddel teritem asztalom
rájövök, nekem már a minden vagy,.
Csak mèg csendes a szó, még némán várok,
a mindenre várok.
Álom ha eleven
Mire várok,szüntelen?
Már csak néha jut eszembe,
régi megszürt emlékeim,
hozzám osonnak néha,
álmaim nagy könyvében pedig,
vannak kikoptatott sarkú oldalak,
odalapoznak
a lecsukott szemű
álmos óriás éjszakák.
Mosoly kedves tavasz
vagy télen a nyársaló ősz vagy nyár, nyughatatlan bennem a fáj és panasz,
kezek kapaszkodnak belém
ha hajnalban már sír
a vöröslő horizont kakas.
Mire vágyom mindenáron?
Csak egy álmom legyen eleven,
mindenáron...