okeanus blogja

okeanus•  2015. október 8. 22:18

Ahogy lépkedtem...

...ahogy lépkedtem a zizzenő avarban,

s figyelmet; neved hangjait zörrente az ősz,

s a fájó levélmúmiák között árvulva 

két vörös között egy és még egy zöld feküdt,

száruk összeért, s szájuk résre nyílt, 

újra és megint, hogy elérjék ígéretük...

 

felemeltem és lényük egyesült

okeanus•  2015. október 8. 07:18

burok...

burok, barnás almahéj

lelkem, meg konok,

nem lesnek se sellők,

se kikopott rokonok,

meddő agyam sem gagyog,

kereplő repedt számon,

ó, üres ölek, házak, otthonok...

ködből vagyok, ha belegondolok

okeanus•  2015. október 5. 06:35

ütemezés

fejemből üt és nyugszik élted,
 U -  -  U  -    -   U  -  -   
ha adnád - jutalmul ne nézzem;
 U -  -     U -  -   U  -  -   
ha elvétetek vétkem árán,
 U -  - U -   -  U  - -   
ha síratlanul kérem ágyát,
 U  - -  U -   - U  -  -   
bután elvetélt végek álmát...
 U -  -  U -    - U  -  -     

  
ki hamvában érő, ki ábránd
 U  -  - U  - -   U -  -   
s ha adnád acsargón se kérném
   U -  -  U  -  -   U  -  - 
e főnix madár szárnyalását
U  - -   U -    -   U - -   

okeanus•  2015. október 5. 02:26

ütemezve

Nap - nap után borít az idő;

Így leszel deres és halovány,

Érzem múlásod, igazad;

S hogy meghal minden csalogány.

 

takaró karodon, melegén 

 U U - U U - U U - 

alakod kecsesebb, halovány,

U U - U U - U U - 

velem alva saját igazán;

 U U - U U - U U - 

daloló, ha igaz csalogány.

 U U - U U - U U -

okeanus•  2015. október 3. 20:42

Tört sóba...

tőrt sóba hajtom nedves arcomat

hogy tovább siratni ne tudjalak,

a koplaló vétség pufók réme

átkos lelkemben új rendet kapál,

és pergő partján kedveket kaszál,

int a penész és szőtt szívembe néz;

vöröslő a kékség; s a látomás

szükségéből felnyögve megidéz..