okeanus blogja

okeanus•  2019. augusztus 14. 08:34

nem tudom mi volt...

nem tudom mi volt őszinte és mi nem
nem átkoz meg, vagy oldoz fel senki sem
tüskék közt várlak, mint fagyát a kökény
már hamvas az ősz, hisz a tél beleér
 
bizony itt futkos már, s dereket harap
felfog, kitekint és kacagva szalad
és félek fürtös, félig-nyílt szemedtől
s alélt nyugalmam, pihegve felszakad
 
hogy feloldozás legyen, ahhoz kegyetlen
hogy kanyargó ígéret, ahhoz meg kemény
és ízhozó léghuzatban szája remeg,
holott fagyos víz sír nyaraknak idején

okeanus•  2019. július 10. 17:24

képzavarok

szaladó halak a réten
lábatlanul söpör a szél
bámészkodik a vak-sötét
véletlen hőség, mint a tél
futó akaratom érzem
és zöld szememben bőr kökény

okeanus•  2019. július 2. 12:26

Hogy itt hagytál...

 

hogy itt hagytál, s még a kékség visszaint,

álmod látom álmomban megint,

puffanó a lét, kopog, ügyefogyott,

bennem kopott tárgy lett és legyint...

 

tipegésével túlnőtt a messzeség,

inda szálaival fojt, kerít,

szürkülő járda, kőkocka most ez ég,

úgy hittem, de nem voltál elég,

okeanus•  2019. június 27. 08:49

Tűnődés

céda Apolka fanyarkát csen
s gusztálja rendületlen
amily ispotály az, hol lopnak
s az vén-lelkek kikopnak

okeanus•  2019. június 19. 12:02

A nyár foka

tépőn, nedveim akarva perzselő a nyár,
vérzik a sárga, kába fű, fakó a káka már,
elszökellt a mellemben elfekvő nyugalom,
fehér, követel a szám, élő vizekbe kíván,
merev aszály szakad ránk, törik és lelapul
valahol, távlaton túl eső szitál, alkonyul

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom