okeanus blogja

okeanus•  2015. szeptember 29. 06:53

A hely maradt..

A hely maradt, mit más sután tölt ki majd,

csak az űr, mit éget csak a nap,

és alant fellegek piszka száll...

Emlék leszel, mi erek végéből csordogál, 

s kényszerképzetek idézik képedet.

Nem a távozás fáj, hanem ami itt maradt.

okeanus•  2015. szeptember 29. 05:42

A fáink...

A fáink könnye is pereg

légy, bogár ténfereg

kertünkből puszta lett

benne csak búsan lépkedek...


okeanus•  2015. szeptember 28. 22:53

Állt a szél...

Állt a szél, álldogált az álom,

ahogy áthajóztam Szemesről

Lellére a nyáron,


Zenével utastalan ágyon, 

kerestem, kerestem a párom

Szemesnél a nyáron

 

Hol férce van a régi mának,

foltos élet, és alig bánat;

most hínarat kaszálnak.


okeanus•  2015. szeptember 28. 06:15

Ha megsértenél...

ha megsértenél sem sértenél,

s én hozzád szaladnék,

hogy simogass meg baltád helyén,

és szívünk kandalló helyén

egymás arcához érve néznénk

a megbocsájtás melegén,

hogy fánk, hogy lobog;

csak együtt lehetünk boldogok...

okeanus•  2015. szeptember 28. 06:02

Andalgó ujjunk...

Andalgó ujjunk összeért, 

hitünk csipkézett szélinél,

az ábránd fátyla ránk repült

és kócolt vaksi, torz reményt,

ám fagy osont, pörge szél sodort,

 

s eltéptük az isten fekhelyét.