okeanus blogja
okeanus 2015. szeptember 30. 10:30
Leső hit...
Leső hit esti testén;
sötéten kong az árnyék,feketén, mint a tüskékmik bőrét kiütötték;az ördögi góc ködöt,mi imánkba költözött. Éj-komorrá szenderüla fájás, s ránk települa válás, hév nem hevül,ám nappalunk alkonyul,gyéren gyúl, homályosul...így valóban egyedül.okeanus 2015. szeptember 30. 04:38
Hiányod jele...
Hiányod jele van jelen; nincs más velem,
fagyaszt már az esti csend,kedvem vermelem,oda- és belém harap, és főleg üres.Agancsosok vívnak borzasztó mellemen,ahol szunnyadó arcod most is ott pihent. Parkom tompa tévedés - kétséges liget,helytelen almák lakják, meg nedves vizek,elnyílt virágok pőre szirma bólogat,termők kényes férce szakad, de nem hasad.Tépő foggal, körömmel, öklöző közönnyel; Csontozott kötélben várom vissza önmagam.okeanus 2015. szeptember 29. 18:34
Ó, alszik már...
Ó, alszik már a konok Isten,
s hagyja fesleni foszló álmaink,s bár zajunk süket fülébe zúg,töri bő hajunk s donga lábaink. Nyugton alszik, segíteni nem siet,s mint ki végzé dolgát, görnyed már a hold.okeanus 2015. szeptember 29. 17:34
A tér öles...
A tér öles poharán a pecsét
a fukar időhöz szükséget mér,bágyadt már az elesett életés a szív setét...okeanus 2015. szeptember 29. 07:22
Telvén görbe jóban...
Telvén görbe jóban,
mint citrom, lógva fán,nyakig nyirkos szóban,esdve tövist, csodát,elmerülve dacba, ködbe,mit veled éltem át... árvánk az örök tisztaság,s imátlan énem tompaság.