okeanus blogja

okeanus•  2015. szeptember 30. 10:30

Leső hit...

Leső hit esti testén;

sötéten kong az árnyék,

feketén, mint a tüskék

mik bőrét kiütötték;

az ördögi góc ködöt,

mi imánkba költözött.

 

Éj-komorrá szenderül

a fájás, s ránk települ

a válás, hév nem hevül,

ám nappalunk alkonyul,

gyéren gyúl, homályosul...

így valóban egyedül.

okeanus•  2015. szeptember 30. 04:38

Hiányod jele...

Hiányod jele van jelen; nincs más velem,

fagyaszt már az esti csend,kedvem vermelem,

oda- és belém harap, és főleg üres.

Agancsosok vívnak borzasztó mellemen,

ahol szunnyadó arcod most is ott pihent.

 

Parkom tompa tévedés - kétséges liget,

helytelen almák lakják, meg nedves vizek,

elnyílt virágok pőre szirma bólogat,

termők kényes férce szakad, de nem hasad.

Tépő foggal, körömmel, öklöző közönnyel;

 

Csontozott kötélben várom vissza önmagam.

okeanus•  2015. szeptember 29. 18:34

Ó, alszik már...

Ó, alszik már a konok Isten,

s hagyja fesleni foszló álmaink,

s bár zajunk süket fülébe zúg,

töri bő hajunk s donga lábaink.

 

Nyugton alszik, segíteni nem siet,

s mint ki végzé dolgát, görnyed már a hold.

okeanus•  2015. szeptember 29. 17:34

A tér öles...

A tér öles poharán a pecsét

a fukar időhöz szükséget mér,

bágyadt már az elesett élet

és a szív setét...


okeanus•  2015. szeptember 29. 07:22

Telvén görbe jóban...

Telvén görbe jóban,

mint citrom, lógva fán,

nyakig nyirkos szóban,

esdve tövist, csodát,

elmerülve dacba, ködbe,

mit veled éltem át...

 

árvánk az örök tisztaság,

s imátlan énem tompaság.