legland blogja

Jöjj el hozzám este

Mint fényes holdsugár

Ablakomon nézz be

S ha felnézek az égre

Az olyan lenne

Mint ha néznénk

Egymás szemeibe...

Adósa vagyok minden tűznek

Adósa a napnak

Minden el nem égett szerelemnek

S a sok ki nem bomlott drága rügynek

Adósa vagyok minden szépnek

Sóhajommal a vágyódó szélnek

Adósa a reménynek

S fekete bánatában megszakadt szívnek

Jaj adósa lettem itt mindenkinek

Mert szívemből adni nem tudtam eleget

Soha senkinek

Ne keressetek a Földön

Itt nem leszek

Szerettem volna lenni napfény

Mindenki  temploma felett

De már nem leszek

Ne keressetek itt a Földön

Így nem

Csak mint gyertyaláng az éjben

Úgy vigyázok a reményre majd

Mindenki Szívében

csillagok úsznak messze a sötét égen

s álmaink úgy nyílnak ki,

mint virágok a tavaszi réten

csillagok úsznak  messze a sötét égen

nincs ébren senki sem

csak aki vigyáz ránk, az Isten

ő ébren van és átveszi tőled

ki alszol, minden terhedet

ember ki ébredsz, hát köszönd meg

amit ő ad és amit ő elvett

s mindenki álma legyen olyan szép

mint télen a Mátra csúcsa

mikor a hó, fehéren betakarja

Csak az jöjjön velem,

Aki mer szabadnak lenni,

S karjait a tűzbe tenni!

Csak az jöjjön velem,

Aki látta már a holdat,

S mer a halál szemeibe nézni!

Csak az jöjjön velem,

Aki mer páncél nélkűl,

Fegyverek elébe állni!

Csak az aki mer,

A gyengéken is segíteni,

S erősek erején, hangosan nevetni!

Csak az jöjjön velem ,

Aki mer s akar,

Az embertelenségben is,

Ember maradni!