Miért ugat a kutya

Az idén húsvét utáni héten került hozzánk egy kis dagi jackterrier, kb. 6 hetesen. Kis megszeppent jószág volt, a műhely-kazánház melegében kapott helyett sokáig, nehogy megfázzon a locska időjárás szeszélyeiben. És persze mert még nem volt legénylakása sem, azaz: kutyaólja. (És ezzel kiderült a nemi identitása is ehelyt ugye neki.) Nagy előnyt élvezett a melegben, elheverészgetett egy régi bolyhos blúzon, de amint rájött arra, hogy uccu világ, eztán se testvérek, se anyameleg – tudniillik a szűk udvarunk  kutyailag egy darabra van méretezve, dehogyigen hiányzott onnan még a sok kistestvére is, az anyját meg nem is adták volna – nos, mérgében úgy megcikkcakkozta azt a régi blúzt a kuty apró fogával, hogy Csíkszereda városában nem létezik jelenleg olyan karácsonyi girland kitéve a kirakatokba, ami szépségben versenyre kelhetne ezzel. A tulajdonjogok tisztázása után, azaz miután határozott vakkantásokkal tudatta velünk, hogy az a tépett hajú blúz igenis az ő ágyastársa lesz eztán, végülis belenyugodott a sorsába. Éppen annyi időt tölthetett el a kazánház cementjén, amíg após meg nem unta az új szagos-európai térképmintákat felpucolgatni utána.

A nagyobb fiam – a tulajdonképpeni gazda – stílusosan Rex névre keresztelte, a kisebb Gombócnak. A Gombóc név illet is rea amúgy, hiszen a betonlépcsőn lefelelé úgy gurigázta magát, mint egy labda, mit tehetett volna egyebet, labdaformája is volt, gondolom, az alultáplálság számlájára róhatjuk ezt fel. Bizonyára. Após simán Bundásnak szólongatta, én lerexikéztem a változatosság kedvéért.

Amikor após kipaterolta, azt hiszem, elég csúnyán nézte sokáig, de kiegyeztek egy kölcsönkért eblak tekintetében, amin ugyan az állt nagybetűkkel, hogy Max, de sebaj, egy név még ide vagy oda nem számít ekkora vállalatnál. Másképpen azért volt Max pingálva a kutyaól homlokzatára, mert a mienk eb örökölte a szomszéd ebtől, mikoronis az utóbbi menőbb kutya lett: kb. kinőtte magát belőle.

Kapott nyakörvet, futtatót, s azóta meg van kötve, s ezt kizárólag csakis magának köszönheti, mert mindennel bajmotlódott, annyit virgonkodott, hogy hihetetlen. Műveleteinek utóhatását jelezték az ajtók előtt felejtett elvált cipők, mik társukra ebben a büdös életben soha többé nem leltek, a lefejezett virágok, a csirkepaprikásnak valók rémült kodálásai, a ruhaszárítóról lerángatott és sárban patyolattisztára megfürösztött fehérneműk stb.

Nem válogatós a kutya, az igaz, mindegy neki az, hogy mit és mennyit adunk enni, mert mindent elpucol szerfölött jó étvággyal. Bolti kutyabogyót ejsze egyszer vettünk, de miután kitanulmányoztuk, hogy nem kényes a bele, és megeszi a moslékot a csontok szopogtatása közben, hát azt kap enni.

Azt még elfecserészhetem ebünkről, hogy észileg is prímán otthon van. Pacsit adni, leülni hamar megtanult, sőt, kiváló memóriájáról tanúbizonyságot tett a napokban kétszer is. A 15 litres fehér vederrel valahová indultam, s hát nézem, Rexike a csűr alatti résen de hamar beiszkolt. Nem tudtam, mi lelte, bementem a csűrbe a kiskapun, hát amint meglátott, kibújt a lyukon. Gondolkoztam, hát ilyen ijesztő csak nem lehetek, vagy mi a fene, de valami kattant bennem, a vedret letettem, hogy ne lássa, s hát csodák csodája, nem búdoklózik. (A gyerekek fürdetés helyett vederből vízzel locsolták régebb, és az nemigen lehetett ínyére, aztán azóta bárkinél vedret lát, stílusosan eliszkol - már amennyire a lánca engedi - védettnek gondolt helyre. Általában a csűrbe, vagy a fásszín felé.)

A másik érdekes dolog hamarabb visszavezetett engem az ok okozat megfejtéséhez. Rexike-simi és vakarás után egyik alkalommal a hóban kezet mostam, mert rém büdi a szentem, majd hógolyókat gyúrmáztam, s hát a kutya megint iszkiril el. Valószínű hógolyókból is kapott párat…

A macskák. Igen, most róluk is jöjjön egy pindurka szerenád-méretű sztori. Kiskorúkban hozzánk került egy fekete-fehér testvérpár, a névkérdés nagyon hamar megoldódott számukra. Az utcánk végében lakó c. házaspárról kapták meg becses nevüket: Gyula és Mariska  - a miérteket azért hadd fedje el a jótékony mosolygó homály. Szépen megnőttek, élték a kellemetesnek titulált életük, Marist nonstop bakkozták és ezáltal nonstop ellett, olykor Gyula is szagolgatta a hátsó fertályát  és nemcsak szagolgatta. A Kedvesem pedig esetenként volt annyira kedves, hogy amikor meglátta Gyulát tüsténkedni Maris körül, segítőkészleg felemelte Maris farkincáját, és tartotta, mint pap a gyertyatartót, hogy Gyula hátul örömtelin tevékenykedhessen.

 Arra a következtetésre jutottam, hogy azért olyan aktívak macskáék, mert a kajával lehet valami gebasz, amit lehordok nekik, de nem tudtam rájönni végül, hogy mi is az az annyi, mert mi is azt ettük – persze előbb mi, majd macskáék a maradékot, ritkán fordítva, de ez titok – de én tudtommal nem hordtam elé bemutatásra a gazdáimnak kismacskákat nonstop. Lehet azért, mert nincsenek gazdáim.

Kaptak friss tejecskét is cicusék reggel és este, olyan jó Riskaízűt, pajtaszagosat, még melegen a változatosság kedvéért, azaz konkrétan nem kapták csak úgy simán, hanem kisündörögték. A tehénfejés idejét pontosabban tudják, garantálom, mint akármelyik brüsszeli atomóra.

Idéni kölykökből jelenleg kettő megvan, igaz, elég vadak voltak egészen kiskorúkban. Egyesével mutogatta be őket nekünk Maris, hogy legyen időnk kiszámolni az új családtagokra jutó kajamennyiséget/fő, s nehogy bármelyik is a szomszéd/rokon/ kitudjaki közigazgatási egységéhez merjen véletlenül tartozni, hanem igenis maradhassanak egy csukorékba nálunk. Az egyik, a sárgás-rozsda-fehér-fekete Tigris nevet kapott, a másik - melyik kiköpött anyja-apja - még anonimus jelenleg, lehet, hogy betanítjuk színtiszta igazságokat regélő magyari kódexbe iniciálékat pingálni. Hiszen körmi adottságai már ehhez megvannak.

Rexbundásgombóc örömteli félórái, percei azok, miket szabadon, a kertben, udvaron, lépcsőn futkorászva tölthet, igaz, most téltájban nem virágászik annyit, mint nyaranta, ezért felügyelet sem kell rá, maximum a szomszéd kutyához szökdösik be egy kiadós pletyóra, máskor, amúgy meg csaholással figyelmezteti a kapun bejövőket, hogy igenis ő az úr a láncon, mivelhogy szerény élete nagyját a láncon tölti... Felvett egy érdekes szokást: amikor a macskák besomfordálnak a nyitva hagyott pincébe, hogy a malacoknak készített moslékból is kajtárkodjanak, mindig keservesen, hosszan vonyít.
Anyós, após, bolhák, s más háziállatok szerint ilyen irigy kutyát még nem láttak Isten szent színe előtt se, de itt a földön se.

Szerintetek miért ugat panaszosan a kutya?