Kivilágos sötétebben

  Kirándulásos botladozás az élet. Hát nem? Mikor hogy lépem ki bal lábbal a kedvem. Kilencven esztendőket támogató Pista bá kankós pálcáját néha kölcsön is kérhetném, hogy támogassuk egymást, s olykor elfenekeljem az életet magammal. Miért ne alapon. Ha kiszöktetem ördögéket az életke hátsó fertályából, mindjárt csárdás hangulatba gömbölyödik, s úgy simulunk egymáshoz, mint két testvér.

  Verekedés után kézen állva sétálok, mert jó dolog sétafikálni, megtelek tanulmányokkal, s frissül, ahol meszelni kezdtek. Függőleges ez a módszer is, csak a vérnek könnyebb fejen találja a szögemet… Néha földhözragadt leszek, ha felesek, de legalább hamarabb meg lehet tudni, hogy ki-kivel-hol-mikor, kinek a náberzája értékesebb – ezt a kereslet gyakoriságával hozzák összefüggésbe, na meg a gyóntatószékre járás szaporaságával, extrémebb esetekben székely városunk táblabíróságánál krétázzák fel örök mementóként. Már ha adni lehet valamit hitelbe azért, hogy falunk tófali irányából elindul egy hangya, s míg Pósfaluba gyalogol, eltelik kb. négy és fél üveg kilométer, és a páros minuta, bizony-bizony. De ennyi kell – s elég is - is ahhoz, hogy elefánkává dagadozzon hangyácskánk melle, amit nem átall büszkülve megveregetni.

  Megtudom azt is ám, úgy hallásilag képezvén magam, hogy ki kit rakott meg. Nem aranyos dolmánnyal, nem is euróval tele a zsebet. Hanem barátilag kékre-zöldre. Ki akasztott… új függönyt a rámájára, hogy irigyüljön a szomszédja, melyik doktornő turkál… az orrában, s megtanulom azt is, hogy jobb bezárni kamrát, kaput a börtönbe, hogy esetleg mire/s ha hazaérek, nehogy egyiket az egerek kiürítsék, másikat meg a fázósabbak téli tüzelőnek elkobzozzák.

  Merthát a Keleti szél itt is járt, jódolgában befújta magát sziporkázó bérceink lába közé, szétszórta okos kis viharmérgezéseit: a törvények azért vannak, hogy megszegésükkel erősítsük az okot. Szorgalmasan szegegetünk is, főképpen a kilencedik parancsolat lepedőjét, meg a hetedik kezének gyászkeretes körmeit mosogatjuk. Hátha kirózsaszínesedik a foga fehérje.

  S számos örömmel osztódom abban is, hogy szemem árkaiban újfent sejthetem, ki mit szívott be, evett a napokban. Tele van minden nem-sarok papírutcalányokkal, és az őket bagóáron futtató dobozokkal. Nájlonpohárban erjed a kék ég sörmaradéka, azt meg csak tippelem, hogy mekkora marhanagy kutya mekkorát nyögdécselhetett, míg kiköhögte a végtermékét. Jó lett volna, ha letakarja legalább egy ezressel… A fák alsó ágain egyre színesebben pirul a gyermek-ősz: Kotton-joékat takargatná. Azt hiszem, a darwinizmus visszafelé kezdett haladni, régen fáról le, manapság fára fel tartanak az evolúció lépcsőfokai.

  Minekutána nekem sosincs az égadta világon semmi dolgom, porozok tovább. Azaz feltételes módban csupán, mivel javában folyik az aszfaltozás Kiruly felé. Nem ám mondtam, hogy arra zarándokolok, s mivel ezen új csoda hajtóerővel bír – igaz így veszít a naturalisztikus porfelhő értéke az orromban, meg a cipő eredeti színe is marad, tudniillik eleddigi sétám után a fehér cipő szürke árnyalatot kapott, a fekete is, hajam is cipősül, de egye fene - hát elsuhanok frissensült erdei levegőt vásárolni ahalyrég. Az ahalyt iránytűje szerencsére nem Varság felé van, hanem Kiruly irányában.

(Kis magyarázat: Varságon az ehelyrég úgy két-három km házfaltól házfalig, az ahalytot jobb nem tudni. Annyira szét vannak szórva egymástól a szomszédok… talán hála Istennek.)

  Battyogásom közben mélyen sajnálkozó boldogsággal veszem tudomásul, hogy erdőlakó szomszédom zenei ízlése és hallásjavító-készülék vásárlását célzó ténykedésem mit sem változott az utóbbi látogatásom alkalmáig sem. Nem nőtt. S nem apadt. Szerencsémre az erdőre kicsikét ritkán látogatok el. Csak minden áldotta napon. Elhatároztam, hogy következő csermelycserregéses égigérő fák… és keresztesildik közötti járkálásom helyett elvándorolok a tágas vadászmezőre, hol budira ülök én is és dalolom magamnak: http://www.youtube.com/watch?v=hhp_ExSjY7M

  S mivel megérteni eszem ágacskáiból kifutkorásztak a további tudományok, a budin ülés rejtett tartalmát dehogy tartalmazó égi sugallatot felnyalábolom, időm-bőven-van-batyumba kötöm, s tovább eregélek. Végső unalmamban megcélzom hajtógáz-szagú talpammal az égigérő hegyek finomra árnyalt otthoncsapásait. És kilövöm magam.