Időn felül és alatt

A barlanglakó társadalmak idejében a nagy, becses, erős hím minimamutokra  vadászgatott – mert a maxihoz gatya kellett volna; az meg még fügefalapiként vigyorgott, várva arra, hogy feltalálja Adamu és Evacska - legközelebbi genetikai rokonokra, s ha kellett, a tevepatákra  nyomott egy-egy bunkós érvelést, meg valamelyest óvta a némbereit más hordák asszonyrabló műveleteitől... de csak ha nem fonnyadtak meg, mint egy birsalma a szekrény tetején karácsonykor. A nő gyűjtögetett vegacuccokat – igen, ribizlikabátra, Bangó… bocsánat mangófüggönyre gondoltam -  ellett, nevelt, ételt kotyvasztott. Általánosságban.  (Amelyik hím nem öltött magára ilyen jelzőket, hogy nagy, becses, erős – azt egyszerűen nyersen elfogyasztották.)

Prométheusz csínytevésének hála, egycsapásra megszűnt a hidegszendvics korszak, lehetett főzni – az istenektől lopott tűz fölött a nyersnyárs idénbarnult formát kapott. Amelyiket meg igencsak soká pörköltek, és feketébb lett, mint Pákó, azt elásták, gondolva az elkövetkező 50000 év régészeire, geológusaira, hogy legyen elegendő szénizotóp elméleteik kormeghatározásának koholásában. 

Az őslajhárszar kormeghatározásra nem jó, gyengén adta le terméseit – mert fáról való leesési ideje egyenesen arányos volt a lajhár fára felmászásának százszorosával, kardfogú  tiger üldözési mániájakor – ugyanis elég kevés egyedke jutott fel a fákra kardfogcsattogásban, ezzel arányosan kevés tojtoj tudott visszahullni a talajba. Aztán jött a vízözön.

Barlanglakó éráikat felcserélték őseink keltükben-jártukban, jurtákban kezdték szívni egy idő után a kancatejeket és egymás metánját. Görbe lábú lovakra görbe lábú emberek nőttek, görbe bögréjük sárgaságot kapott, hogy nyelvtörőnek ezer év múlva kiokuláláják. A fejérnép varrt, szőtt, font, s  kéthetente egyszer az ügyesebbje kisulykolta a bolhákat a pendelyekből – Ágnes asszony később tőlük koppintotta el tudományá. A cserelapivécépapír megszáradt csimbókjait hátulról-elölről az Oltba mosta. Mosta a kölök pofáját, s a száját akkor, mikor az ura hallótávolságon kívülre rekedt. Fejte a… marhákat, küpülte a vajat, szülte a gyermekeket az öregisten segedelmével, természetesen, aztán jött a vízözön.

A középen levő korban a nap világgá bujdosott, ezáltal lett teljes sötétség. Népmeséink harmadikfiai néha felkeresték, visszasuvasztották az ég sarkára, de a pillanatragasztó a ciánhánycicc miatt nélkülözte a szavatossági időt, ezért le-leduvadt. Akkor azonnal futott a pestises inkvizíció, máglyára vetették a szemölcsösöket, anyajegyeseket, Ady polidaktiliás őseit – de irodalmunk és a hattyúnyakú Lédák szerencséjére tinikorában mégis mutálódott, úgy párszázévvel errébb – égtek a rokolyák... A rokolyábavalókból szépen ki is fogytak a csuhés gregoriánénekeket  kántálók... ez okból betanították a ministránsokat, a kántort, egymást stb.

A maradék pelyhedző előalupárnájú lánykákat a földesurak alaposan szemügyre vették, megvergálták felülről, alulról, lám, megfelelnek-e jobbágyaik, parasztjaik igényeinek. A szajhák ipara fejlődésnek lendült – mert amely fruska megúszta a  kínkörtét, júdásbölcsőt, a füstpácolást, azaz szó szerint meglógott a lógás elől, az választhatott az éhen dögölés művészete és a lábszéttárás művészete között. A kisasszonyok erényövének hetekig le nem vevése meg garantálta az eredeti ízek, illatok megtartását... Mondjuk a kb. nyolckilós parókákba szúrt tetűvakaró tűk, az utcára öntött bilitartalom, ráadásul a fogkefe, fogselyem, paszta fel nem találása is hozzájárult a vízallergiások számának növekedéséhez…

A lovagkák nyílvesszőkre rótták szívük szép szerelmének szétszakadását, kizárólag zöngétlen mássalhangzókkal, s az ha belétalált a célszemélybe, azaz a lovaginába, akkor az többé nem tekintett más bakra. Sehova se. Ugyanis felhányta szegedi topános hímzett talpait a mennyország felé... S ha netalántán volt, mit a tejbe aprítson az asszonyállat, akkor kurgán került a feje fölé, ha szegény volt, kerítést támasztottak vele. Tehát a gyermekpopuláció elepedve-apadva várt a sorára úgy kétszáz forintnyi évet. És jött a vízözön.

Megszülettette a szüfrazsetteket az árvíz, nadrágot húztak a szoknyások – ezzel ellentétben szoknyát nem a nadrágosok, csak skóték, mert Skótotthonban az olló valami perverz oknál fogva kizárólag csak köralakban szabta ki az anyagot. Szivarat dugtak a pufájukba a csajok, nőcik, és elkezdtek az éterben édesdeden alva úszkáló jogaikért vertyikálni. És lám, isten: porozhattak szavazni, egyetemekre, a női költők, írók is alkothattak – véleményeket formálhattak, a férfiaknak akkortól kezdett leesni az egylejes, hogy kiválóan tudnak gondolkozni a nők is. Velük ellentétben.
A propagandák eredményei hosszan vajúdtak, az szentigaz, és számon kérni az eredményeket nehézkes, a szájalóktól tán lehet, de a börtönbe  dugott, megőrült nők sokaságaitól nem. Aztán megint özönvíz.

Itt állunk a 2016-os évecske közepén, falum terepmintás őszeleji ruhát katonázott magára, a sok becsöllött özönvíz után. Halljuk a hírekben, hogy a szegény migránsok menekülnek honnan hová – látni nem látjuk, mert tán kettő betévedt Romániába, de sírva futottak el innen. Elszomorkodjuk, hogy nőjeiket burkákban jártatják…  és mi önként járunk feketében évekig.

Halljuk a hírekben, hogy Afrika, Délázsia egyes részein és a bevándorlók lakta Európa, Amerika tájain a női genitáliacsonkítás elfogadott, kötelező. Elképedünk. És önként vagy (ön)tudatlanul megengedjük szülészeinknek, hogy szétvagdaljanak és összebaggassanak – mindezt a jóság, aggódás, törődés nevében. Stb.

Én most arra gondoltam, hogy ideje lenne maszkulinista sztrájkot tartani, mert kanjaink érzik a sok igazságtalanságot, és el is lepecselték nekem, tudva tudván azt, hogy helyettük jobban megírom. Tehát a pinavaxos kávéház 12 pontját összeszedtem ehelyrég. Ne.

1.       Havonta bevállaljuk a menzesz felét, és mert lovagok vagyunk, a PMS tüneteit egészen.

2.       Minden második gyereket türelmesen, szeretettel kihordunk, megszülünk. Vagy az sem baj, ha megszülettetik velünk. Alfejezet: Megkérjük tisztelettel a szülészt, hogy figyeljen arra: ha (ön)tudatlanul nem igényeljük, akkor mégis legalább  egyszer vágjanak egy min. nyolcöltésest becses szerszámunkon, hogy együttérezzünk nőjeinnkel.

3.       Sikeres szülésünk után a háromnapos ivászat alanyi jogon kijár asszonyainknak is.

4.       A megereszkedett mellek, striás hasfalak és  pluszkilóitok felét magunkra tetováltatjuk, esküszünk.

5.       A mosatlan edények felét elpucoljuk, nem fog kiesni a kezünkből a farkunk. Bocsánat a poharunk.

6.       Finomakat főzünk, teregetünk, vasalunk, takarítunk. És este az ágyban nem fáj a fejünk.

7.       Meghagyjuk láb-, kar,- bajusz-, fanklubunk, hogy egyformák legyünk tagságilag.

8.       Tetőtől talpig feketében járunk egy évig minden közeli szerettünk elvesztése után, mint nejeink, s ha 5 közeli rokon távozik el  5 éven belül ebből az árnyékvilágból a másikba, akkor bevállaljuk 5 évig is a gyászhuszárkodást.

9.       Temetéseken eztán a nőket engedjük elől menni, mert a történeti idők kezdetétől máig mi meneteltünk ott, a történeti végek kezdetéig eztán menjenek a hölgyek.

10.   A templomban ezután összevegyítjük a jónépet, hadd kereszteződjenek… az útjaik, mert eddig úgy volt, hogy jobbra a papókák s a fiúk, balra át a nők, hátul a nannyókák, a karban a férfiak.  

11.   Csak papnőink lesznek a vasárnapi szent (z)(k)éjben - in catholice - delfoi jósdával együtt.

12.   Lilithet viszamántyikáljuk a Bibliába.

13.   Megengedjük nőjeinknek, hogy ha kiérdemeljük, akkor képen törüljenek, azaz: kicsit nagyon megviolenciáljanak – ja ezt ejsze mégsem.  Különben is csak 12 pontról volt szó. Jöhet a vízözön.