Figyelem, figyelem,

egészségügyi tanfolyamot végeztem. A záróvizsga gyakorlataiból (mert ennyivel nálamnál megelégedtek):

Elsősegélynyújtás ájulásnál
Ott ült a széken egy vékonyoldalú nő, sűrűszemérmes műpillapislogással, mindenképpen kiváncsi lehetett a kerületes tekintélyemre. Na nem éppen a hasam az utalások célpontja – elvakultan láttam is, hogy szendén pirulgatva mind arrafelé nézeget - s én ekkor tenyeremet azonmód rátettem a tarkójára. Nyomtam a fejét rendesen lefelé. Az ájulás némi dendülés után sikeresen végrehajtódott. Ott is hagytam – a tanultak szerint – ahova esett.
Áramütés esetén
Fiatal, egészséges egyén lévén, meg akartam mutatni a konnektorokba való hosszú, vékony fémtárgyak bizsergető hatását reám nézve, de eltoloncoltak onnan. Aztán nagyon elképedtem, hogy az egyik fehérköpenyes miniszoknya odasettenkedett. Aztán rángatózni kezdett. Sétapálcám kankós végével megcéloztam a hátát, hogy húzzam el onnét, de véletlenül kicsiddég lejjebb találtam el, a szoknyácska lelibbent róla. Ki gondolta, hogy csak fel van tekerve a derekára. S ki gondolta volna, hogy már a bugyimadzag se divat... Erre kimeredt a szeme, mint egy gülünek - akkor már nem volt semmennyit szépecske - s ez is eldőlt, mint egy csutak. Én meg hamar neki. Akkor dicsértek-forma meg, mikor a begytartóját részletekben lehántogattam – a szívmasszázs helyét alaposan ki akartam keresni.
Törött láb sínbetevése
Na, erre teljes mértékben készültem. Igaz, több napot felemésztett az alapos, aprólékos részletekre kiterjedő munka. Betartalékoltam rendesen a segédeszközökből: felszedtem kisebb-nagyobb kényszerítő körülményekkel – a Budapest-Segesvár közöttit.
Vérzéscsillapítás
Már megint egy nő. S éppen hejde szemrevalócska… Nézegettem jobbról, balról, fenn, de semmiféle sebet nem láttam sehol rajta. De hoppá! Eszembe jutott egy. Hamar feldöntöttem hát. Nem engedték, hogy kimagyarázzam, hogy csupáncsak lőtt sebet szeretnék csinálni neki.
Horzsolt, zúzott sebek ellátása
Itt egy bábut hoztak be, csak nekem, csak most, talán tudták, hogy a gumicsajokra is bukom…
Szegényt az előző párja jól elfenekelhette, szivárványos volt a segge árka is. Na. Kimostam vízzel, széfgárddal alaposan. Ezért dicsértek is, fülig érő szájjakkal. Aztán már mintha nem olyan lelkesen. A következő lépéspontok már kusza emlékekben mosódnak össze. A szeszre emlékszem, hogy nem a zoknimba töltöttem, s más már nem lévén kéznél immár, pókhálót guberáltam a sarkakból rátenni a foltokra… Emlékszem, halványan, kiduvadt szemekre. Főleg, mikor a nadrágomat kezdtem tologatni lefelé, pedig csak a vizelet jótékony hatásait akartam élethűen bemutatni. Tovább se kép, se hang nem volt maradásban.  
Vízbefulladás esetén
Félhangosan töprengve keresgélni kezdtem valami óceánka-félét a teremben, vagy egy sima, s egyszerű fulladásra való patakocskát. Egyet sem találtam. Nem értettem jól, mit javasoltak nekem, hova próbáltak küldözgetni, de biztos nem a szemészetre.

Végül asszem átengedtek. Az ajtó küszöbén legalábbis.