Eszmélet

Várjátok csak jéát. Más itt a hacacári.

Az a kérdés: vajon mit keres az ember a Földön? Biztos, hogy ide volt szánva eredetileg? Avagy az evolúció ennyire kibabrált velünkkel? 

Megszületünk. Teljesen meztelenül. Se szőr. Se valami satnya tollféle. Más tisztességes állat, mint a csirke, pelyhesből megtollasodik, ahogy felnő. (Egyes emberek is igen a buzunárba, teljesen tisztességmentesen. De ez most más cseberbe tartozik.)

A tyúk, a kakas... s a kappan télen is elvan, mint a befőtt. Mínusz ezer fokban sem varrnak maguknak székelyharisnyát. (Vagy bőrharisnyát. Nyomkeresőt.) Még egy valamirevaló karincát sem tekernek az előfelükre. Csóré lábszárral futnak a havon - a globális felmelegedés hóeltűnéséig. Azután itt is olyan igazi szaharai tájképben lavíroznak majd.  De majd akkor tényleg pípjok lesz. Meglássátok. Ne legyen így. De most vettem ki kártyán. Az ablakon.

De tényleg. Legalább ruhával születhetne az emberpalánta. Vagy egy-két friss figefalapival. Még ezt is sajnálják az embertől. Azt az egyszem lapit. Egyszer kapott, több esély nem jár. Járni jár, csak nem jut. Mint a tiszta víz a feteke kontinensen. De fő, hogy egyeseknek 1000 eurós pezsgő is jár. 

Aztán a bőr. Sül a napon, mint a piruló galóca. S vedlik, mint a kégyó. (A nyelve vajon kétágú-e. Nem kell válaszolni. Inkább az, mint nemaz. A kégyókot üsmerve.)

Némely ember a pofájára jó vastag bőrt növeszt. Úgy kamaszkortól elhullásig tartja is szépen az állapotát.

Szóval s sóval: csórén születik, nyáron elég, télen meggecál, ha nincs a napból fejt teje vagy nem kér kölcsön más (mű)állatoktól bundát.

A kölcsönkérés meg nehéz. Olyan nehéz, mint a kölcsönkérés. Bundakéréskor az állatok visszafordíthatatlanul belé szoktak halni. Ez nem olyan, mint a könyvekben indián skalp. Hogy csak egy kicsit. És lehetha túléled. Ezt nem nagyon. Nagyon nem.

A vegánok ezért nem vásárolnak bőrcipőt, -táskát. Ők murkot is azért esznek, mert a földből kirántva a murok nem döglik meg.

A levágott fa is tovább él a füstben. Vagy ez is füstbe ment terv? Mint a bagó. Egy szivaras ember egy élete során egy ház árát elpöfékeli. Egy négytagú család négy ház árát. A szomszéd néni 18 gyereket szült. Jóisten. Mennyi ház ára. Feltételezve ha szívtak volna. De akkor még az ántivilágba nem hozta volt bé Kolumbusz a dohánylevelet Ámérikábú. Bú. Bú. Bú. Boci szomorú. Bocicsokiszemű. Akkor ettem olyant először, mikor apámat Pestre engedélyeztették Erdély közepiből ezelőtt vajegy 30 évekkel, s hazacsempészett egy-egy csokolátot. S egy-egy könyvet. Hogy el ne felejthessük, hogy Pesten magyarul tudnak. A pesti nénénket is felkereste. Akit nagyapám nővéreként még az itteni magyar világól vitt volt  el egy pesti magyar baka... Azóta itt igencsak esszement a tej. Hejh. Világ. S vetett ágy.

Most ennyi gyermeke sincs a székelynek. Mármint kábé 18. Legalábbis otthon. De sok otthona is lehet a valószínűségszámítás szerint egy embernek. Aztán válunk jobbra, válunk balra. Én nevelem a te kölykedet, az enyémet más, s itt a közös. Ott a piros. 

Nannyám azt mondta, tűrni kell, ha a hátadon fát vágnak es. Most nem tűrünk. Elromlik. Kidobjuk. Egyszer használatos világ vagyunk.

Anyós házán a kinti lámpában mióta itt élek mellette, villanykörte még nem volt cserélve. 24 éve ég. Anyós szerint azóta, mióta a ház felépült. Hetvennégyes évjáratú a ház. Vajon most miért tart egy égő pár hónapot? Ejsze azért, mert a minden titkok tudója égőmester elbújdosott e földről. S sírva vitte a titkát.

Szemüveges virágot nem tudom, láttatok-e. De hogy az emberi evolúció teremtője  meglehetősen szemüveges Darwin lehetett, azt el tudom képzelni. Szemüveges tán a füle is, a lába is, minden testrészén lóg egy-egy szemcsi.

Mert én az ember földre valóságában nagyon kételkedek. De lehetha inkábbat az én eszem tokja szemüveges.