kepzelet-tortenetek-fabulak

JohanAlexander•  2018. március 14. 17:04

“… Decretum..Ugros..."

“… Decretum..Ugros eliminandos esse..”


Nem látott a Föld még ekkora hadat.

Vége láthatatlan gyilkolni vágyó sereg!

Százezernyi Frank, Bajor, Germán támad,

Árpád hős népe, most mi lesz veled?

Ister két partján, mint pusztítni' vágyó sáskahad,

mindent eltipró áradatként, ellenetek úgy halad.

Királyuk Gyermek Lajos, az aljas hitszegő,

Kurszánt orvul megölted, semmit ér szavad!

Luitpold őrgróf fővezér, északról masírozott,

Theotmár érsek a déli partról támogatást adott!

Ister vizében flotta úszott, Sieghardt vezette száz hajó.

Biztosak voltak győzelmükben, többen vannak, ez látható.


Árpád vezér Fehérvárról, lovasokat küldött szerte-szét,

-Jöjjön mind ki hadra fogható, ki szereti óvja nemzetét!

Lehet sokszoros túlerő, honvédő sereggel nincs aki felér!

Árulásnak szörnyű a jutalma. Megfizetünk mi most mindenért!-

Negyvenezer vitéz nyergeli lovát a pusztán, közelít az est,

dicső csatában életét áldozni ha kell, hazáért egy se rest.

Huj- huj! Csatakiáltásuktól ég mint mennydörgés remeg!

Lovak patája szikrát hányva dobban, csatába indul a sereg.

Árpád az élen, nyomában negyvenezer íjnak mestere,

minden szív egyszerre dobban, három hős fiával és ővele.

Négy részre vállnak, egy részben tízezer vágtató lovas,

vállukon íj, kezükben kovács alkotta pengeként a vas!


Sieghart száz bárkáját, hátán cipelte a vad folyam,

nem tudhatta, figyelik a partról, biztos vesztébe rohan.

Hiába rejtette éj komor sötétje, éles szemektől el.

Parton felizzott tízezernyi tapló, vészjósló szikrája,

izzott az ég, csillagok fényét ezernyi lángoló nyíl nyomta el.

Tűz hullott az égből, égető felhő szűnni nem akart.

Ropogott árboc, recsegett gálya, a mélység várta,

vízből halálsikoly, sok fuldokló érezte, messze még a part.

Nem volt szerencsés az sem ki végre partot ért,

ott szablya várta, így nem tűz oltotta ki életét.

Maroknyi emberével tán' Seighart volt ki futhatott,

így elvesztett hajóhadáról, királyának hírt adhatott.


Theotmár érsek, a déli parton, hada vagy harmincötezer,

békésen pihent éji táborában, hisz' magyaroktól víz választotta el.

Árpád vezér a vén folyamon, éjjel úsztatta át seregét,

Theotmár nem sejthette, nyílzápor teszi pokollá reggelét!

Nem tudhatta mire képes, e harcban edzett szittya had!

Életére, otthonára törtek? Meg tudják, adós nem marad.

Mire nap égre hágott, a földön mást nem láthatott,

tízezer vértől vöröslő germánt, melyek testébe száz nyíl harapott.

Csak Magyar volt kit lélegezni látott, szemükben nem volt gyűlölet.

Megtették mit megkívánt a nemzet, utódok igazolják majd tettüket!

Harcuknak messze még a vége. Északi parton jő a fő sereg!

Nem múlt veszély, karjuk kemény bár fáradt, de félelemtől nem remeg.


Átkelt hát újra nagy folyón, e harcban edzett rémisztő sereg,

Liutpold őrgróf nem nyerhet csatában, ezt majd saját bőrén érzi meg!

Mint visító gyilkos, Nap sötétítő felhő, nyílzápor rájuk úgy csapott,

hullott a Frank, pusztul bajor és Germán, ellenállni egyik sem tudott.

Egyszer tán' megfordult a kocka? Maroknyi magyar, ravasz cselt vetett,

menekülést színlelve elviharzott, csalva csapdába zavart sereget.

Felbomlott rendezett sora, győzni, gyilkos vággyal rohant a Frank,

már késő, kapta oldalról és hátba, bevált a csel, halálba rohant.

Úgy érzem, erről bizton' beszélne, ha tudna, a Dévényi-szoros,

bár tudjuk jól erről szólni, több mint ezer éve, nem ildomos.

A nyugati támadó seregnek, elestek vallási, s világi vezérei,

Pannóniának végleg nekünk maradtak megszentelt, ősi bércei!


Makacs volt a dölyfös német, veszteni, sehogy sem tudott!

Összeszedte még ki létezett és mozgott, mindnek kezébe fegyvert adott.

Ennsburg felé szaladt a frank, nyomában kegyetlen halál haladt.

Gyermek Lajos még feláldozni küldte, testőreit, s a tartalékokat.

Megállíthatatlan fergetegként zúdult rájuk, magyarok győztes hada,

király trónját hátrahagyta, keserves tanulsággá vált kilencszázhét nyara.

Lech folyóig üldözték azt, ki életben volt, s még futhatott,

vesztes Lajos, pár emberével, szerencséjére Passauig jutott.

Még sem volt a győzelem teljes mesélték, Árpád végzetes sebet kapott,

mint előtte Attila Isten ostora, dicsőséggel Hadak útján vágtatott!

Beszélik végső nyughelyéül, temették Hun király sírjához közel.

Szellemük védte Pannóniát, százharminc évig idegen nem érhette el.


2018.02.28.


Ister: Duna egykori megnevezése

Kurszán: A Magyarok meghívott, majd legyilkolt követségének vezetője


JohanAlexander•  2018. március 10. 13:28

Emlékek

Emlékek


Vagyok, kit nagyvilág Pesten lepett meg,

mikor a fényre kidugtam fejem.

Visítva bújtam volna visza,

nem engedtek, lefogták kezem!

Féltőn szorított Jó Anyám magához,

hisz alig várta jöttömet,

hiába ordítottam: Viszavágyok!

Nem értették könyörgésemet.


Nem tudtam semmit a világról,

mégis éreztem reszketek!

Édesanyám kezét úgy vágytam,

mert jól tudtam, védelmet lelek.

Pár hónap múlva totyogni kezdtem,

csábított minden mi kőrbevett.

Ismerkedtem környező világgal,

nem kerülte semmi figyelmemet.


Telt az idő, tapasztalatom egyre nőtt,

elmémben ismerős szavak ragadtak.

Megértettem jelentésüket,

fejemben egyre többen maradtak.

Ha akartam tudtam már kérni is.

Sejtettem ha beszélek,

minden mit mondok, előre visz,

még csak kis totyogós voltam,

de olyan ki már tudásában hisz!


Később lett kisautóm, mely' gurult gyorsan,

pöttyös labdám is, mely' vidáman pattogott,

utcánkban volt sok kis barátom,

kikkel kis énem fogócskázhatott.

Sőt egy jó meredek utca!

Ott szánkóztunk ha leesett a hó.

Esténként, lefekvés előtt ha elfáradtunk,

mesével altatott el, a rádió.


Nem volt akkor még Tv-nk sem,

mert nekünk arra nem telhetett.

De volt színes ceruzánk, rajzpapírunk,

azzal játszottunk, számítógép helyett.

Patakot elgátoltuk minden évben,

Pécel után, Rákoscsaba fölött,

telente hatalmas jégpályát csináltunk,

ott korcsolyáztunk a nádasok között!


Álomás mellett a "Béke" strand volt.

Víze nagyon koszos volt, (és) vagy jéghideg!

Inkább ezért, mi láb teniszeztünk.

Azt választottuk, megfázás helyett.

Odajárt sok ismert focista!

Martos Győző, s az Ebedliék.

Boldogság töltött ha velük játszhattam,

visszaemlékezni, erre jaj de szép!


Mikor a múltra visszanézek,

ezernyi emlék rám köszön.

Kisautóm, barátok, pöttyöslabda,

egy pár pillanatra visszajön.

Dermesztő víz, az árnyas strandon.

Szívmelengetőn a kulcsos korcsolya,

jó néha visszaemlékezni, ma is arra;

mi vissza már nem jöhet soha.


2017.10.08.

JohanAlexander•  2018. január 10. 14:30

Csak egy gyűjtögető



Tegnap erdőt jártam, ismertem egy mókust.

Odújában óvott, milliónyi koldust!

Megosztott ő mindent, mit ehetne télen.

Miért éheznek még? Nem is nagyon értem!?


Tele van a kamra, minden jóval, széppel,

meg is vizsgáltam hát, mert rá vitt a kényszer!

Volt ott új mosógép, számítógép, lap-top,

csak azért, ne lássák. Van ki mindent ellop!


Kenjétek a hajra szép statisztikátok!

Valóságban élek, éhezek és fázok,

nem lehet megenni azt, amiről írtok!

Ti csak jót röhögtök, míg népemmel sírok!


Kerestem kenyeret, tejjel és tojással,

disznóhúst sem leltem, olcsót azt nem láttam!

Találtam kiírást, sok kemény üzletre.

Akartam pályázni? Pár haver elvitte!


Most csak azt mondjátok, tán rémeket látok!?

Vagy értelmezésben, én mindig hibázok!?

Félek ez valóság, nem lehet tagadni.

Mikor fogjátok már végre abbahagyni!?


Tegnap erdőt jártam, láttam halott mókust.

Odújától óvott, milliónyi koldust!

Osztott volna mindent, mit ehetne télen.

Ezt mért nem látjátok! Nagy baj ha megkérdem!?


2017.01.07.

JohanAlexander•  2018. január 9. 16:21

Történet a konyhából



Ünnepek elmúltak, nehéz idők járnak.

Ma nincs semmi dolga, szegény fakanálnak.

Lencsét rég megették, hús sincs a hűtőben,

Bejgli és pogácsa, mind elfogyott régen.


Szeretne kavarni, pörköltet, kocsonyát,

szükség nincs már őrá, fiókba elrakták.

Gondolta elszökik, más gazdasszonyt választ,

véleményét kéri, a szedőkanálnak.


Sajnos ő is búsul, rég nem járt már lében,

komoly változásra, még sem áll még készen.

Fakanalunk fordul, vén gyúródeszkához,

mi a véleménye, elvándorlásához?


-Gondold meg barátom- így szólt a bölcs deszka.

-Ha egyszer elmentél, nem jöhetsz már vissza!-

-Emlékezz a késre, tányérra, villára,

Húsvét óta őket, senki nem találja!-


-Csak egy napra mentek, mondták visszajönnek,

lásd be, hogy azóta, elmúlt néhány ünnep!

Ha te itt hagysz minket, ránk sem lesz már szükség.

Gondold meg barátom, nagyon ne siess még.-


Gyermek zsivajt hallnak', udvar felől végre,

semmittevésüknek, tudták immár vége.

Vendégek érkeztek, hat szép unokában!

Gazdasszony serény lett rögtön a konyhában.


Előkerült zöldség, hús főtt a fazékban,

fakanál a dolgát, el is kezdte nyomban.

Liszt és kovász került, az öreg deszkára,

friss kenyér illata, szökött a konyhába!


-Látod szükség van rád!- (szólt a rozsdás sparhelt.)

-Mert eddig sok éved, tevékenyen el telt.

Megbecsülnek téged, nem lettél hiába.

Céltalanul ne menj, soha a világba!-


2018.01.09.

JohanAlexander•  2018. január 8. 16:48

Farsang



Vízkereszt is elmúlt, most más idők járnak.

Tűlevele lehullt a karácsonyfáknak.

Emberek öltöznek, szép színes ruhába,

álarc mögé bújva sietnek a bálba.


Van, ki gazdag lévén, limuzinnal indul!

Sok ifjonc családtól táncra valót koldul.

Mindenki mulatna, hisz' a farsang része,

jaj de néhányuknak nem lesz erre pénze.


Szégyen, de létezik ki ezt mind kihagyja.

Sajnos kenyér sem jut idén, pár asztalra!

Bálteremben mulat számos gazdag rokon,

pénztelennek néhány, hang jut az ablakon.


Onnan is elküldik, hisz' a zene drága!

Kinek nincsen pénze? Kintről se csodálja!

Csak néhány szerencsés, ki azt bentről hallja,

mert a mulatáshoz kell jó néhány szolga!


Szidják és fellökik, a fene sem bánja!

Csóró családjából a bált csak ö látja.

Nem kellett költeni, még pénzt is kap érte!

Boldog, hogy ez egyszer bejutott már végre.


Hajnaltájt alig van, erő a lábában,

kitart mert nagy bál lesz holnap falujában.

Megkapja a jussát, van már elég pénze.

Álmodozik: Eljut karneválba végre.


Bőséges vacsora érzi, őt nem várja.

Az jut, mit meghagyott neki a családja.

Sarokban összetört, sovány malacpersely.

Mi volt benne pénzük? Utazásra ment el.


Összetörték azért, hogy dolgozni tudjon.

Érezte szívében, valami nagyon nyom!

Megkeresett pénze, tűnt láda fiába,

többé ne éhezzen, soha a családja!


Vízkereszt már elmúlt, nehéz idők járnak.

Emberek most újra, Karácsonyra várnak.

Van ki tiszta szívvel, páran álarc mögött,

legyen gondoskodás, minden lélek fölött!


2017.01.08.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom