kepzelet-tortenetek-fabulak

Vers
JohanAlexander•  2018. január 9. 16:21

Történet a konyhából



Ünnepek elmúltak, nehéz idők járnak.

Ma nincs semmi dolga, szegény fakanálnak.

Lencsét rég megették, hús sincs a hűtőben,

Bejgli és pogácsa, mind elfogyott régen.


Szeretne kavarni, pörköltet, kocsonyát,

szükség nincs már őrá, fiókba elrakták.

Gondolta elszökik, más gazdasszonyt választ,

véleményét kéri, a szedőkanálnak.


Sajnos ő is búsul, rég nem járt már lében,

komoly változásra, még sem áll még készen.

Fakanalunk fordul, vén gyúródeszkához,

mi a véleménye, elvándorlásához?


-Gondold meg barátom- így szólt a bölcs deszka.

-Ha egyszer elmentél, nem jöhetsz már vissza!-

-Emlékezz a késre, tányérra, villára,

Húsvét óta őket, senki nem találja!-


-Csak egy napra mentek, mondták visszajönnek,

lásd be, hogy azóta, elmúlt néhány ünnep!

Ha te itt hagysz minket, ránk sem lesz már szükség.

Gondold meg barátom, nagyon ne siess még.-


Gyermek zsivajt hallnak', udvar felől végre,

semmittevésüknek, tudták immár vége.

Vendégek érkeztek, hat szép unokában!

Gazdasszony serény lett rögtön a konyhában.


Előkerült zöldség, hús főtt a fazékban,

fakanál a dolgát, el is kezdte nyomban.

Liszt és kovász került, az öreg deszkára,

friss kenyér illata, szökött a konyhába!


-Látod szükség van rád!- (szólt a rozsdás sparhelt.)

-Mert eddig sok éved, tevékenyen el telt.

Megbecsülnek téged, nem lettél hiába.

Céltalanul ne menj, soha a világba!-


2018.01.09.

JohanAlexander•  2017. október 3. 12:44

Emlékek




Mióta megszülettem eltelt pár évtized,
ifjabb én sem leszek, ezt soha ne feledd.
Hogy miért is lettem? Azt én nem tudhatom,
tervét az égieknek, úgysem láthatom.

Gyermekként vásott voltam, oly rossz mint a bűn,
tudták csak én lehettem, ha történt bármi zűr!
Jó szülém' mégis, becsülettel felnevelt,
bár volt ki azt mondta Néki, jobb ha mélybe ejt!

Évek múlásával, csitult a vad csikó.
Nem volt már én miattam, vad ribillió.
Fejemből verssorok, dalok törtek elő,
rájöttem, hogy a lélek, mekkora erő!

Kezemből gitárom, nem hiányozhatott.
Pár haver ha összejött, zengtek a dalok!
Rákoscsabán, a strandon, volt mindig barát,
élményeimet nékik, dalban adtam át.

Csodás emlék csupán, mi abból megmaradt.
Vén kezem, ritkán tépi már a húrokat.
Felidézném néha, sok régen írt dalom,
pengetném hangszerem, de érzem nem tudom.

Nem múlt el nyomtalan a közel hatvan év!
Lanyhult a lendület, pihenni tért a hév.
Világból, sok Barátom messze költözött.
Márvány virág tündököl lakhelyük fölött.

Én bírom még talán. Hogy meddig? Nem tudom.
Mi elmémből kipattan, versbe foglalom.
Kaptam hat unokát, ők hoznak örömöt,
hálás vagyok a sorsnak, s mindent köszönök!

2015.12.29.

JohanAlexander•  2017. szeptember 26. 17:15

Ember mire készülsz


A fő oldalon már szerepel, de mivel újra aktuális...

Gyűlik a felhő, most magas égen,
izzik az ég, már ott keleten.
Harci acél mikor eltapos mindent,
fájdalom majd kiszakítja szívem!

Ölésre kényszerül most a világunk,
pattan a szikra és tűnik a kék.
Mars ma felül majd, zord szekerére,
lángol a föld és retteg a nép!

Értelem szűnik, mert nyer ma az érdek.
Eltűnik végleg a régi világ!
Nincs hova bújni, hisz' lángol az égbolt.
Eltűnik véle, a nyári virág.

Túlfeszült íjnak pattan a húrja!
Jő a vihar, már zord szele kél.
Vesszeje átsuhan, lángja ha lobban,
százezer Nap helyett izzik a ég!

Várhatod jajj, hogy jöjjön a reggel!
Vastag a por, mi a földre borul.
Mérgez a víz és elfogy az étek,
eltöröl végleg a Föld, konokul!

Félve bolyongsz a vér színű sárban,
éget a szél és rothad a test.
Lángol az erdő, s romban a város.
Életet akkor, már ne keress!

Átható félelem rázza a tested,
akkor ér arcodhoz, két puha kéz,
gyermeked félve simítja az arcod.
Szűnik az álom? Te tán hazaérsz.

Most ami élteti már csak a lelket,
szunnyad a szikra, ha él a remény,
rájön az ember, hogy nincs hova bújni!
Csak itt lehet élni, a Föld kerekén.

2015.01.14.