kepzelet-tortenetek-fabulak

Az Olümposon éltek egykor

hatalmas istenek,

éreztek gyarló vágyakat,

úgy mint az emberek.

A legfőbb pajzán mind között

a fő isten volt Zeusz,

úgy szárnyalt sokszor vén szerszáma,

majd mint Ikarosz.

Mivel az istenek között partnert,

soha nem lelhetett,

időnként földi nők zárt otthonában,

találkát szervezett.

Sokszor leplezte égi lényét,

titkon más bőrébe bújt,

álarcot öltött galádul magára,

így sok nőhöz símúlt.

Kit megkívánt azt megszerezte,

más lányát, asszonyát,

tudat alatt kívánta minden nő,

isteni falloszát.

Azért csinálta ő, hogy elkerülje

majd a beltenyészetet,

félistenek tán ezért lepték el,

az ősi földeket?

Nem számolt asszonyával,

ki nagy hatalmú Héra volt,

lábán végül, mint férjhez illik,

egy szűk papucs honolt!

2016.02.02.

Egyszer "Endre" saját gonoszságát fedezve,

"Bandihoz" rohant, magában jókat röhögve,

hogy "Gézának" két tehene felfúvódott,

nem tudni ki szánt a jószágoknak ilyen sorsot?

Öröme felszállt a fellegekbe,

hiszen mindig a más bosszúságát leste!

Pletykáért nem kereste "Marinénét",

hisz talált magától is, minek csak ő tudta a végét.

Híreiben sosem volt köszönöm.

Sugárzott belőle a káröröm.

Pedig "Géza" ha tudta volna,

lucernáját pont "Endre" locsolta.

Nem hiába kérdem én.

Tán pont ezért fúvódott föl két tehén!?

Egyszer "Géza" épp' haza tartott a rétről,

csak nem rég vett búcsút két tejelőjétől.

"Endre" tanyáját tán akkor hagyta el,

honnan fekete füst szállt az égbe fel.

Igaz nem volt az néki otthona.

Gondolkodást félre téve, rögtön rohant oda!

Lángolt a pajta, a lakóház is izzott,

a házban "Endre" halálra váltan visongott!

"Bandi" a szomszéd tanyáról tanácstalan lesett.

Örült hogy e kár nem vele esett.

Csak nézett ki az? Ki önmagát nem kímélve,

éppen "Endrét" menti ki, minden félelmet félretéve?

Vigyázott bár látott mindent, senki ne szúrhassa ki,

hiszen a más baja, nem volt soha gondja őneki.

"Gézát" bár családja haza várta, hisz volt két gyermeke,

segített hisz önzetlenség, s becsület volt az élete!

Kapott családja érmet, jutalmat, kitüntetést,

mit ér egy önzetlen, pótolhatatlan életért!?

"Endrét" ki csúnyán megégett, megmentették a doktorok.

Biztosítójától kárpótlásul, temérdek pénzt kapott.

"Bandi" ma is tanyáján él olykor sebzi még a múlt,

aludni nem tud régen, azóta magába hullt!

Pletykát csak "Marinénétől" lehet hallani,

tán neki is megvannak számlálva napjai.

Elszálltak azóta a tartalmatlan évek,

szívesen fogadják ki pont arra téved.

Ebben a világban megszűnt a rosszindulat.

Egy lélek elment, helyén szeretet maradt.

Ne kérdezd tőlem: Mindezt honnan veszem?

Hiszen Te is emlékszel rá, úgy hiszem!

2015.08.14.”

De sokan nem emlékezhetnek arra,

micsoda tombolás volt egykor az "Ifiparkban"?

Vagy Csillaghegyen, a téglagyári clubban,

hol Bill mankója ezerszer koppant!

Mikor énekelt egy bandában, a "Sztárban",

kezdjen végre énekelni,

több század magammal vártam.

Mikor Lőrincen, még az "Etna" játszott

a "Béke téren", szebbé téve a világot.

Élő volt a zene, rock and roll szólt az Üllői út felé,

elmúlt már jól tudom, szinte vállt semmivé!

Egykor a "Mini"-ben játszott "Nemecsek",

egy ifjú, igazi zseni,

felállva tapsolt néki egy vén dobos, a Kőszegi!

A kis srác, szerkójából dallamot csalt elő,

nem volt, s lesz ki nyomdokába jő!

Béla ha játszott a "Tűzkerékkel",

más szólós, mérgében gitárját törte széjjel.

Nyomába senki nem érhetett!

Már nem számít ha el sem hiszed.

Rég volt. Már én sem emlékszek teljesen,

de mély nyomot hagyott a szívemen.

Vén fejjel ha néha, zenéjük hallgatom:

Hogy miért? Gombóc akad meg torkomon!

Ritkán, de hallgatok még rock zenét.

Ki nem élt akkor? Semmit sem ért.

Van ki rég elment,

vagy sok éve nem zenél.

De tudom, hogy emlékük

sokunknak mindennél többet ér!

2016.02.2

Majd minden mesének, valóság az atyja.

van ki el vesz abból és van ki megtoldja.

Tán jó lesz a mese? Azt még nem tudhatjuk.

Csak ha figyelmesen, párszor elolvassuk.

Szólhat gonoszságról, s jóra is taníthat,

néhányan kacagnak, sokan néha sírnak.

Lehet tanmese is, (tanulság a vége,)

ember természete, állatokhoz mérve.

Sokszor csak mutatja, népünk történelmét,

mi volt ezer éve, vagy történt nem oly' rég.

Mondákat, regéket, mit őseink írtak,

hogy tették dolgukat, tanúi a múltnak.

Ma már nem jegyeznek, papírra le semmit,

digitális világ, valósságtól elvitt!

Már nem a könyvtárból, csak lemezen kérik,

könyvet nem olvasnak, felejtik a régit!

Írni nem tanulnak, csak billentyűzeten,

sokszor zavaromban, már én is ezt teszem!

E pár sort mit jegyzek, Te csak akkor látod,

hogy-ha neked is van, hamis valósságod.

Sajnos a mesémnek, nem lesz tanulsága,

vén fejjel beszálltam, egy hamis világba.

Virtuális világ, megbosszulja magát,

nem hiába mondják, "az igazság odaát"!

2016.06.09.