kepzelet-tortenetek-fabulak
MũvészetJohanAlexander• 2017. november 6. 11:14
(Csak rögtönöztem) Poéták születése
Egykor még a rímek, mind-mind magról keltek.Mint rózsák, nárciszok, virág helyett nőttek.Közömbös emberek csak átléptek rajtuk.Emlékezz! Talán még mi is letapostuk!
Aztán a fejlődés jó irányba fordult,lehet egy vészharang, pont időben kondult.Spórával jutottak értelmes fejekbe,poéta hajlamú, lényeket keresve.
Azóta nem tapos rájuk többé senki.Ember tanult verset, láthatóvá tenni.Sajnos most már talppal, lelkeket taposnak,lényegét nem értik, szívvel írt soroknak!
Azért szerencsére, vagyunk kit találtak,kikben a rím spórák meglelték mit vágytak.Közömbös emberek, sajnos mindig lesznek,kedvelője még több, tartalmas verseknek!
2017.11.06.
JohanAlexander• 2017. október 2. 14:55
Az író megpihent
Szárnyaló lelkét nyugalmat remélve,
a végtelen fürkészésének adta át,
emlékeit, mint tova tűnő árnyakat,
már rég elérhetetlen vágyakat,
sorsának csordultig telt kosarába rakva át.
Múzsájához, mint éhező nincstelen fohászkodott,
remélte visszaadja majd neki,
mit ő egykor fénykorában oly balgán elhagyott.
Talán kap még ihletet, hisz érez még erőt!
Igaz hosszan nem meri tervezni,
az előre nem látható jövőt.
Magasban száll a lelke,
igézi a csodás őszi táj,
elméje mint felújított precíz kis óra,
boldog, hisz újra jár.
Ismét pompáznak csodás színek,
kék égen, völgyön és hegyen,
az író fáradt ugyan,
majd csak később pihen!
2015.11.16.