kepzelet-tortenetek-fabulak

Wass Albert: "Magyar mondák Isten ostora" csodálatos műve nyomán.

Hun Király előtt hevert az ismert világ.

Ahány tartomány, adót mind néki fizetett,

Csupán egy volt még az Örök Város, Róma, 

bízva erejében eddig ezt még nem tette meg.

Indult a had, jöttének délen hamar híre ment.

Concordia és Pádua népe menekült,

özönlött a Hun, ki merne ellenállni!?

Brescia, Cremona a Hun Király előtt,

kegyet remélve, nem merte kapuit bezárni.

Ellenállás hasztalan, jól tudta ezt Róma.

Ősi város kőfalai alá harc nélkül értek.

Százezer Hun lovastól körbefogva,

Isten Ostorától kegyelmet reméltek.

A szittya had már harcra készült,

ám nyugalmat intett a Nagy Király.

Érezte, hogy türelme megtérül,

mert jól tudta Róma, zárt város kaput kitár.

Nem született ember, ki ellenállhat

és megállíthatná e hatalmas sereget.

"Magától megnyílt a főkapu, 

és fehér zászló alatt megjelent 

Isten szolgája, Leó Pápa."

Meztelen lábbal, egyszerű hófehér csuhában,

mögötte száz pap zsoltárt kántálva,

által a mezőn, félelemtől majd halálra váltan.

Atilla éjfekete ménjén feléjük indult.

"Félúton találkoztak, Leó pápa és Isten ostora,"

Atilla világ urához méltón kimagasodva,

míg Leót belepte az Örök város pora.

"Aztán Isten szolgája fölnézett,

egyenesen a félelmetes Attila szemébe

és szelíden mondta"-Meglásd fiam!

Majd leszármazottaidnak lesz abban része,

hogy majd egy utódom kegyeiért remegve,

megszentelt koronát kér az egyháztól fejére,

Isten áldását kérve nemzetére és

ki adná meg azt? Elriad rettegett nevedtől!

Mert ha most elpusztítod Rómát,

nem részesülhet ekkora kegyből!

Elgondolkodott ezen Isten ostora.

Előre látva, mit hozhat századok sora

és a szent ember nyílt szemébe nézve,

az ősi kard visszakerült hüvelyébe.

"- Eredj vissza a városodba, szent ember, 

és adj hálát Istenednek, amért’ 

kegyelmet találtál Atilla előtt."

Csak a hit mely adhat ekkora erőt!

Megfordítva lovát, háttal Rómának,

szólt: -Indulunk. Vége a csatának.

Puszta kézzel intett. Pihent a szablya.

Az Öreg Isten is pont így akarta.

De zsákmány nélkül, mégsem térhettek haza!

Éppen útba esett Velence gazdag városa.

Tengert, s lagúnákat által úszta hunok sok lova,

és mit leltek aranyat, ezüstöt, kincset,

szép fehérnépet mind szekérre tettek.

Kárpátok ölelte hazába visszatértek.

Isten ostora végre megpihenhet.

E történetek előtte tisztelegnek.

Legyőzhetetlen kard többé nem került elő.

Valahol hüvelyben lakik e rettegett erő.

Sokan hiszik, hogy ez csak elképzelt monda,

mégis leletek igazolják sorban,

hogy kit egykor barbárnak nevezett a papság,

arról valahol írva van az igazság.

És egyszer talán, az ősi pápák rejtett pincéjéből,

előkerül egy féltve őrzött, letagadott írás.

Hiszen Rómának, Ő megkegyelmezett

és pont az szórt rá átkot a tisztelet helyett!

2021.04.16.

Az idézetek Wass Albert gondolatai.

Időben rájöttem,