kepzelet-tortenetek-fabulak

Vér borít mindent.

Testek hevernek szerteszét.

Nyolc gyilkos kántálta,

kegyetlen Istene nevét!

Ártatlan lelkek suhannak,

Párizs felett,

lövések dördülnek,

szántják az utca követ.

Rémült ordítás hallatszik,

egyre jobban,

fegyverek elhallgatnak,

majd pár bomba robban!

Vészt jósló szirénák

hangja süvít át az éjen,

pár ember reménykedik:

-"Talán túléltem?"

Százharminc ártatlan legalább,

ki akkor égbe ment.

Utánuk maradt a gyász.

Halálszagú néma csend!

2015.11.14.

Igaz történet

I.

Oly' szörnyű emlékkép gyötör, feledni nem tudom!

Gyűlölet pusztítja lelkemet, félek elkárhozom!

Telefon jött egy hajnalon, letelt munka után,

lesújtó bárd rám úgy hatott, megölték anyám, s apám!

Emlékszem. Dermesztő hideg, mutatta vas fogát,

fát vágni mentem hajnaltájt, hogy fűtse a szobát.

Ajtó mellé mind sorba raktam, ott legyen közel,

ha jő az éjjel kandallóban, tűz ne aludjon el.

Jött az este kopogtattak. Bár zárva volt kapunk.

-"Kik vagytok ti? Miért zavartok? Pihenni akarok!"-

Reccsent az ajtó, Jó anyám, sikoltva földre hullt!

Üvöltik: -"Hol van pénzetek!?" -, majd kegyetlen kéz lesújt!

Mit vágtam fát, gonosz kezükben, vértől csöpögött!

Apám ágyában, anyám a padlón félholtan nyögött!

Kincset, sem pénzt nem találtak. Hisz' nem volt semmijük!

Vértől ázott ágy és bútor, s a letépett függönyök.

Menekültek üres kézzel. Talán kerteken át?

Anyám utolsó erejével, átkúszta a szobát.

Ma sem értem ablakukhoz, vajon hogyan jutott?

Szerencsére szomszédjuktól, így segítséget kapott!

..................................................................................................

II.

Meggyötört, alélt, vérző testüket,

két mentő szirénázva vitte el!

Egymásról azt sem tudták él, hal e!?

Hiába kérdés. Senki nem felel.

Jó apám nem is bírta sokáig.

Hiába mondtuk. Jobban van anyánk!

Tudtuk neki annyira hiányzik,

azt hitte hazudik szemünk, s a szánk.

Másnap már hiába mentünk hozzá.

Éjjel egy olyan helyre költözött,

hol anyámat gondolta. Ott várna rá,

Mennyekben élő angyalok között.

Jó anyámnak nem mert szólni senki,

ágyhoz volt kötve, nem búcsúzhatott!

Szemében könny volt, nem hazudhattam.

Meglátta arcom, már mindent tudott!

Erős volt, küzdött míg volt esélye,

Jó apámat még átölelheti.

Véget ért minden, meghalt reménye,

odafent tudta, várja valaki.

........................................................................................................

III.

Nem mással történt, családunk élte át!

Két átkozott gyilkos még most is él!

Nem hallottam törvény büntető szavát,

s én nem tudok megfizetni mind ezért!

Ezért hát élek lélek erejével:

Irgalmat ki szüleimnek nem adott:

Már létében tüzes Pokolba szálljon,

s holtában legyen örök kárhozott!

2017.11.01.

Vér borít mindent,

testek hevernek szerteszét.

Nyolc gyilkos kántálta,

kegyetlen Istene nevét!

Ártatlan lelkek suhannak

Párizs felett,

lövések dördülnek,

szántják az utca követ.

Rémült ordítás hallatszik

egyre jobban,

fegyverek elhallgatnak,

majd pár bomba robban!

Vészt jósló szirénák hangja

süvít át az éjen,

pár ember reménykedik:

-Talán túléltem?!

Száznál több ártatlan,

ki akkor égbe ment.

Utánuk maradt a gyász,

s halálszagú néma csend!

2015.11.14.

Édesanyám

Egy megfakult kép, mely régmúltról mesél,
őrzöm míg csak élek, szívem rejtekén.
Készült egy parton, nagy zivatar után,
kishajómat, apám készítette tán?

Az úton, folyamként hömpölygött a víz,
fülemben hallom most is, hogy csobogott,
távolból egy szekér vánszorgott felénk,
látszott a lópaták, hogy vertek habot.

Part szélét, vén jegenyesor uralta,
büszkén böktek fel a magas ég felé,
Jó Apám kezét erősen szorítva,
baktattam drága Édesanyám felé.

Egy villanás, hatalmas dörgés előtt,
hamuvá foszlott rögtön a régi kép.
Jegenye reccsent, kérge tűzet fogott,
véget ért az álom, villám tépte szét!

Soha nem felejtelek.