kepzelet-tortenetek-fabulak

Gondolatok
JohanAlexander•  2018. március 10. 13:28

Emlékek

Emlékek


Vagyok, kit nagyvilág Pesten lepett meg,

mikor a fényre kidugtam fejem.

Visítva bújtam volna visza,

nem engedtek, lefogták kezem!

Féltőn szorított Jó Anyám magához,

hisz alig várta jöttömet,

hiába ordítottam: Viszavágyok!

Nem értették könyörgésemet.


Nem tudtam semmit a világról,

mégis éreztem reszketek!

Édesanyám kezét úgy vágytam,

mert jól tudtam, védelmet lelek.

Pár hónap múlva totyogni kezdtem,

csábított minden mi kőrbevett.

Ismerkedtem környező világgal,

nem kerülte semmi figyelmemet.


Telt az idő, tapasztalatom egyre nőtt,

elmémben ismerős szavak ragadtak.

Megértettem jelentésüket,

fejemben egyre többen maradtak.

Ha akartam tudtam már kérni is.

Sejtettem ha beszélek,

minden mit mondok, előre visz,

még csak kis totyogós voltam,

de olyan ki már tudásában hisz!


Később lett kisautóm, mely' gurult gyorsan,

pöttyös labdám is, mely' vidáman pattogott,

utcánkban volt sok kis barátom,

kikkel kis énem fogócskázhatott.

Sőt egy jó meredek utca!

Ott szánkóztunk ha leesett a hó.

Esténként, lefekvés előtt ha elfáradtunk,

mesével altatott el, a rádió.


Nem volt akkor még Tv-nk sem,

mert nekünk arra nem telhetett.

De volt színes ceruzánk, rajzpapírunk,

azzal játszottunk, számítógép helyett.

Patakot elgátoltuk minden évben,

Pécel után, Rákoscsaba fölött,

telente hatalmas jégpályát csináltunk,

ott korcsolyáztunk a nádasok között!


Álomás mellett a "Béke" strand volt.

Víze nagyon koszos volt, (és) vagy jéghideg!

Inkább ezért, mi láb teniszeztünk.

Azt választottuk, megfázás helyett.

Odajárt sok ismert focista!

Martos Győző, s az Ebedliék.

Boldogság töltött ha velük játszhattam,

visszaemlékezni, erre jaj de szép!


Mikor a múltra visszanézek,

ezernyi emlék rám köszön.

Kisautóm, barátok, pöttyöslabda,

egy pár pillanatra visszajön.

Dermesztő víz, az árnyas strandon.

Szívmelengetőn a kulcsos korcsolya,

jó néha visszaemlékezni, ma is arra;

mi vissza már nem jöhet soha.


2017.10.08.

JohanAlexander•  2018. január 10. 14:30

Csak egy gyűjtögető



Tegnap erdőt jártam, ismertem egy mókust.

Odújában óvott, milliónyi koldust!

Megosztott ő mindent, mit ehetne télen.

Miért éheznek még? Nem is nagyon értem!?


Tele van a kamra, minden jóval, széppel,

meg is vizsgáltam hát, mert rá vitt a kényszer!

Volt ott új mosógép, számítógép, lap-top,

csak azért, ne lássák. Van ki mindent ellop!


Kenjétek a hajra szép statisztikátok!

Valóságban élek, éhezek és fázok,

nem lehet megenni azt, amiről írtok!

Ti csak jót röhögtök, míg népemmel sírok!


Kerestem kenyeret, tejjel és tojással,

disznóhúst sem leltem, olcsót azt nem láttam!

Találtam kiírást, sok kemény üzletre.

Akartam pályázni? Pár haver elvitte!


Most csak azt mondjátok, tán rémeket látok!?

Vagy értelmezésben, én mindig hibázok!?

Félek ez valóság, nem lehet tagadni.

Mikor fogjátok már végre abbahagyni!?


Tegnap erdőt jártam, láttam halott mókust.

Odújától óvott, milliónyi koldust!

Osztott volna mindent, mit ehetne télen.

Ezt mért nem látjátok! Nagy baj ha megkérdem!?


2017.01.07.

JohanAlexander•  2018. január 9. 16:21

Történet a konyhából



Ünnepek elmúltak, nehéz idők járnak.

Ma nincs semmi dolga, szegény fakanálnak.

Lencsét rég megették, hús sincs a hűtőben,

Bejgli és pogácsa, mind elfogyott régen.


Szeretne kavarni, pörköltet, kocsonyát,

szükség nincs már őrá, fiókba elrakták.

Gondolta elszökik, más gazdasszonyt választ,

véleményét kéri, a szedőkanálnak.


Sajnos ő is búsul, rég nem járt már lében,

komoly változásra, még sem áll még készen.

Fakanalunk fordul, vén gyúródeszkához,

mi a véleménye, elvándorlásához?


-Gondold meg barátom- így szólt a bölcs deszka.

-Ha egyszer elmentél, nem jöhetsz már vissza!-

-Emlékezz a késre, tányérra, villára,

Húsvét óta őket, senki nem találja!-


-Csak egy napra mentek, mondták visszajönnek,

lásd be, hogy azóta, elmúlt néhány ünnep!

Ha te itt hagysz minket, ránk sem lesz már szükség.

Gondold meg barátom, nagyon ne siess még.-


Gyermek zsivajt hallnak', udvar felől végre,

semmittevésüknek, tudták immár vége.

Vendégek érkeztek, hat szép unokában!

Gazdasszony serény lett rögtön a konyhában.


Előkerült zöldség, hús főtt a fazékban,

fakanál a dolgát, el is kezdte nyomban.

Liszt és kovász került, az öreg deszkára,

friss kenyér illata, szökött a konyhába!


-Látod szükség van rád!- (szólt a rozsdás sparhelt.)

-Mert eddig sok éved, tevékenyen el telt.

Megbecsülnek téged, nem lettél hiába.

Céltalanul ne menj, soha a világba!-


2018.01.09.

JohanAlexander•  2018. január 8. 16:48

Farsang



Vízkereszt is elmúlt, most más idők járnak.

Tűlevele lehullt a karácsonyfáknak.

Emberek öltöznek, szép színes ruhába,

álarc mögé bújva sietnek a bálba.


Van, ki gazdag lévén, limuzinnal indul!

Sok ifjonc családtól táncra valót koldul.

Mindenki mulatna, hisz' a farsang része,

jaj de néhányuknak nem lesz erre pénze.


Szégyen, de létezik ki ezt mind kihagyja.

Sajnos kenyér sem jut idén, pár asztalra!

Bálteremben mulat számos gazdag rokon,

pénztelennek néhány, hang jut az ablakon.


Onnan is elküldik, hisz' a zene drága!

Kinek nincsen pénze? Kintről se csodálja!

Csak néhány szerencsés, ki azt bentről hallja,

mert a mulatáshoz kell jó néhány szolga!


Szidják és fellökik, a fene sem bánja!

Csóró családjából a bált csak ö látja.

Nem kellett költeni, még pénzt is kap érte!

Boldog, hogy ez egyszer bejutott már végre.


Hajnaltájt alig van, erő a lábában,

kitart mert nagy bál lesz holnap falujában.

Megkapja a jussát, van már elég pénze.

Álmodozik: Eljut karneválba végre.


Bőséges vacsora érzi, őt nem várja.

Az jut, mit meghagyott neki a családja.

Sarokban összetört, sovány malacpersely.

Mi volt benne pénzük? Utazásra ment el.


Összetörték azért, hogy dolgozni tudjon.

Érezte szívében, valami nagyon nyom!

Megkeresett pénze, tűnt láda fiába,

többé ne éhezzen, soha a családja!


Vízkereszt már elmúlt, nehéz idők járnak.

Emberek most újra, Karácsonyra várnak.

Van ki tiszta szívvel, páran álarc mögött,

legyen gondoskodás, minden lélek fölött!


2017.01.08.

JohanAlexander•  2017. november 28. 11:13

Morcos macsek

Nem csoda,

hogy mérges a macsek!

Kosarában egyre gyűlik

csak a csekk!

Tejet rég nem kap

gazdasszonyától,

sárga papír kandikál ki

párnájából.

Friss halról?

Már nem is álmodik.

Táljában megszáradt

kéthetes kenyér lakik!

Hiába várta remegve

Télapót, mert

nem telt már rá,

nem hozott semmi jót.

Talán majd nemsokára,

ha Karácsony eljő,

kolbásszal lesz tele

az éhes bendő,

jut majd üres tálkájába

még tej is,

ha éhes vagy?

Talán kapsz belőle,

majd te is!


2015.12.06.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom