Képzelet blogja

Mint kopott kenyéren az őszi ízek,

úgy kopogok, fanyar kedvek vízén,

savanyú baracknak emlékén alszom,

s ha felébredek majd beágyazom,

az utolsó harapást, abban a kertben,

halovány emlékké gömbölyíteném,

a fák akkori agancsos énje,

még mézillatú volt, nem szegény,

pedig poros volt a padló, az ágyban szalma,

és dunna-magas is volt a csend,

ha ropogott a kályha alja,

még virulni járt a kenyér idebent,

ma kisajdult szíveknek koncán,

vitatkozunk, jah, nem is létezik,

a "minden tökéletes" könnyű arcát,

majd szépre festik és kihirdetik.

(Sáskaemberek)

Majd megszokjuk hogy nem lehet,

és vállat von az ismeret,

a felvont szemöldök alatt,

pár Jesszus szó is kiszakad.

Mikor szájunk szegletén 

hangot nyer a gondolat,

kész vicc már és azt hiszem,

több is lesz egy nap alatt.

Még gondolom, még gondolod,

de már sistereg nagyon,

tűz égeti kedvedet,

vicc, hogy élni is mered. 

Majd megszokjuk, hogy nem lehet?

hogy űznek sáskaemberek?

Mondd, hogy igen, mond, hogy nem.

Néma nem lesz senki sem!

messze voltál, messze, messze,

rád-ült Isten lehelete,

könnyt fakasztott lám a fákról,

csepeg az ég, ágról, bogról,

levélgyöngyök énekelnek,

egymásról rád megérkeznek,

lehűlt hajnal fút a szádon,

megmarad a szempilládon,

köd könnyek mint furcsa álom,

felidézett régi lábnyom,

nyomot hagyva mind eltűnik,

minden ami megérkezik

mert egyszerre vagyok és egyszerre nem

buborékokon túl, kívül és ott bent,

és egyszerre tenyérben, part széli sziklán,

sál ha lengedez a szél derekán,

csak mint a szó, kimosva gyűrve,

kiteríthetlek a kietlen űrbe,

felcsipeszellek, járjon át a tér,

lelked majd talán akkor hazatér,

mint sűrű ködben ég a fény,

pislákol lobogva,

úgy látszódsz csak drága,

megbújva, botorka,

imbolyogni nézem

árnyékodat, félek,

mert egyszer volt,

majdnem holt

kit hazatérni vélnek

Láng vagyunk, éretlen,

szavakkal véletlen,

mosolycsalók - hittem,

pardon, nem, tévedtem,

láng vagyunk, kérdeztem,

szavakkal: Érted? Nem,

nevess már, miért ne?

egy padra üljünk le

láng vagyunk, mind sorban,

lobogunk jó borban,

tűz vagyunk, lobbanunk,

szóköntös otthonunk,

szó vagy, én szó vagyok,

eltakart betű - sok,

kiált a világba,

kiáltasz hiába,

hátralépsz, nem hiszed,

mind lépünk, két kezed

ne tedd az arcodra,

ne bújj el álarcba,

dobszó vagy, hallani,

merjük meg vallani,

éretlen, véletlen,

de élő években

pardon, Nem tévedtem,

mosoly kell, látszik, nem,

beszélj a szemeddel,

kiálts a kezeddel ...