buborékcsipesz

kapocsi.ancsa•  2021. október 9. 12:23  •  olvasva: 119

mert egyszerre vagyok és egyszerre nem

buborékokon túl, kívül és ott bent,

és egyszerre tenyérben, part széli sziklán,

sál ha lengedez a szél derekán,

 

csak mint a szó, kimosva gyűrve,

kiteríthetlek a kietlen űrbe,

felcsipeszellek, járjon át a tér,

lelked majd talán akkor hazatér,

 

mint sűrű ködben ég a fény,

pislákol lobogva,

úgy látszódsz csak drága,

megbújva, botorka,

 

imbolyogni nézem

árnyékodat, félek,

mert egyszer volt,

majdnem holt

 

kit hazatérni vélnek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Katkamano2021. október 13. 19:48

Érdekes, tetszik.

Rozella2021. október 9. 18:50

A fák nem nőnek az égig, de a hiányok, olykor odáig is érnek... Remek vers!

skary2021. október 9. 16:01

mese a zélet ancsácska