Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Halovány emlékké gömbölyítem
kapocsi.ancsa• 2022. augusztus 19. 17:24 • olvasva: 93
Mint kopott kenyéren az őszi ízek,
úgy kopogok, fanyar kedvek vízén,
savanyú baracknak emlékén alszom,
s ha felébredek majd beágyazom,
az utolsó harapást, abban a kertben,
halovány emlékké gömbölyíteném,
a fák akkori agancsos énje,
még mézillatú volt, nem szegény,
pedig poros volt a padló, az ágyban szalma,
és dunna-magas is volt a csend,
ha ropogott a kályha alja,
még virulni járt a kenyér idebent,
ma kisajdult szíveknek koncán,
vitatkozunk, jah, nem is létezik,
a "minden tökéletes" könnyű arcát,
majd szépre festik és kihirdetik.
kapocsi.ancsa2022. augusztus 22. 21:06
@Pera76:
Én is aludtam szalmával töltött ágyon.
Dunna meg még Anyuéknak is volt, amikor gyerek voltam, és földes padló, a folyóson amit mázoltunk a vízzel, hogy sima legyen.
Mennyi pirítós sült a kályha tetején, rátéve a piszkafára, hogy nehogy túlkapja a meleg
majd mégis le kellett kaparni a tetejét ...
Pera762022. augusztus 20. 19:53
Nagymamámnál is szalmazsákon aludtunk az ágyban, kecskelábú mosztos kályha pöfékelt télen. Ezt idézted fel nekem a verseddel.
skary2022. augusztus 20. 03:33
jah :)