Képzelet blogja

Barátság
kapocsi.ancsa•  2014. október 12. 05:18

"Tenyerek éneke"


Hited paplanján a reggelek virulnak
bár ködlepkék tarkítják, ne zavard - súgjad:
Már vitorlát bontanak amott a fények,
és gyöngyöket fűznek halkan, remények,
hogy hajnalonta fűre húzzák a csillagot,
elporlasztva a szétszórt holnapot...

Nehéz összeszedni, mint pára a levélen,
és leheletrajzok az ablaküvegében,
ujjbegyek rajzán át... vándorló cseppvigasz,
hogy süt majd a jó, ha néha nincs is tavasz:
Tenyerek éneke, a hangtalan értelem,
ahogy az egyik a másikát húzza, ha lépni képtelen.

 



kapocsi.ancsa•  2014. október 3. 20:44

Évszakok nélkül

 

Vajon milyen vagy, ha rád dobja egét a március.
Mert most így, az októberi őszben,
fáradt szemed szigorán beérik a tél.
Mint kikericsek között a dér
úgy idomulok,
- hajoljanak földig a csillagok -

Vajon ha tél jő, jeges hajadra ráfúj a szél,
és szád sarkában is elfér a remény?
ha halovány mosolyra húzod,
míg elszáguld melletted az út - fut,

hol marad, megmaradt illatod,
mögöttes időben hátrahagyott.
S illemtelen volna mondanom,
mi megy most tovább Veled vajon?

A korcsolyás jégpályán, sosem lehettél,
forralt bor illata remél:
Hogy egyszer majd megéri ajkadnak vonalát,
mosolyt csalva szemedbe mondd: Hagynád?

Hogy a tavasz újjászülessen benned...
vagy már évszakok nem is léteznek.


https://www.youtube.com/watch?v=tRegD8-W4kU



kapocsi.ancsa•  2014. szeptember 20. 15:52

Idővel magunkon is ...


Csöppet látok,
s tenger lészen,
csukva markol,
bőrig érzem,
 
de menekül
(hozzám térten)
köszönve, hogy
meg... megértem
 
Nem hit táncol
vissza nála.
Dac karolja
mégis lába
 
húzza, hozza,
én meg látom,
túl is léphet
magán - Árkon.

kapocsi.ancsa•  2014. augusztus 11. 20:12

Esővé bontalak

   

Kérlek, ne állítsd meg az esőt bennem,
hisz úgy fogyok akkor el
mint mind, mi porba hullott
hagyd, hulljon mi hullhat a földig
átmosott szavaim közt felnézni is félek,
 
s kacagva mondok mégis végtelent,
váll rándítva iszkol bánatom,
ha hagyom, s nagyon akarom,
megmosdik az időm és szarkazmusom,
 
tudom szobád,
tovalibbent széped őrzöd még,
ha kordonok közt is gyűlik, gyűlt magad,
majd kiszabadul, s Te is, hisz védve vagy,
 
ha előre pajzsod tartod, megvédenél,
és én épp úgy szúrok, harcunk - semmiér.
 
mint porond közepén az egyenlő felek,
egymástól védve alkuszistenek
 
megmosolyogva nézlek - nem kell: észrevedd,
Jó ez így! Elég...esővé bontalak


https://www.youtube.com/watch?v=V4eKFpXhfgw

kapocsi.ancsa•  2014. április 15. 21:48

"mint suttogás a szélben"

elfogy az időnk

s te hátrafelé integetsz,

tudom, te is tudod, elmész

és semmi sem maradt ugyanaz.

 

pillanatok felületét érintjük, 

mélyre már nem merünk menni,

hisz rövid az idő, és te is el fogsz menni,

 

de forog a változás, esélytelen itt ragadni,

hol nem marasztal észérv,

és társulni is messzibe mész

 

biztos voltok voltak életemben

egy sem maradt, te sem, te sem

én sem maradhatok

 

elfogy az idő

s nem koldulok.

 

de majd néha elmegyek

s eljössz te is, tudom,

ostobaságokat fecsegni, túl a sokadikon,

 

és felnőnek ők, nekünk meg fogy az időnk,

de énekelsz még egy régi nótát,

hajnali harmat száll

az éveken át


Bojtorján - Mint suttogás a szélben