Képzelet blogja

Vers

kapocsi.ancsa• 2026. január 3. 20:02

" Gyöngysorok "

hibáim gyöngyök,

összefűzöm

gyöngysor lesz vagy

szürke öltöny,

jégsor zár be,

vagy tűzet ád?

mikor kezdem

ki tudja hát...

selymet sír,

vagy ölébe vesz,

sosem tagad le,

nem sebez,

némán is szól,

lágyan hangos,

elfut úgy, hogy

szabaddá mos

5 hozzászólás

Vers

kapocsi.ancsa• 2025. október 31. 21:28

Szókeringő

Rég volt, hogy írtam

nem tudom mért,

rég volt ez életem,

ki tudja miért,

hogy mért kellett úgy tenni,

ahogy lehet,

és miért is nem lehet

sehogy sem meg.

Az ami nem is kell,

és nem lehet,

az miért talál meg,

mondd engemet?

Ami meg úgy sodort

égi fohászt,

lakatlan mindenhol

nem lelt szobát.

Eddig és nem tovább,

dúdolhatom,

eldúdol engem is

majd egy napon.

Valaki meglehet,

de az is, hogy nem,

s kísértetjellemek

rongya pihen.

Megpihen már ez éj,

mondd hát, miért?

Mért nem egy táncra kelt,

simuló rét,

ami ma elregél elragadó:

Rég volt hogy keringőt

dúdolt a szó.

1 hozzászólás

Vers

kapocsi.ancsa• 2025. október 19. 16:27

Hajnali éj ( 2019)

Ellopom a hajnal gondolatát,

fényt hozó leszek én is,

viszem a nappalt az éjszakán át,

ha láthatatlan de mégis.

Milyen messze voltak az órák,

mily közel jöttek a percek,

mintha mindig itt lett volna,

minden végzetben a kezdet.

Kenyérre költöm maradék énemet,

enni merek a mindenség asztaláról,

mint ki elhiszi majd azt amit lehet,

megérdemelt mosolyból iszom.

Könnyes nevetéssé vált a vétek,

étek lesz minden mi már elért,

s az eljövendőek vélt hadától,

már félelem nélkül, biz felnővék.

Inni jöttem, nem megfulladásig,

sem jóllakásig, csak annyiért,

mi örökké szomjam létben tartja,

s továbbvisz újabb kortyokért.

2019.10.16-19.

1 hozzászólás

Vers

kapocsi.ancsa• 2025. február 15. 13:05

Ha elmondanám, talán elhallgatnál,
de magam sem tudom jellegét,
a merre mész kérdésed fejet rázat,
és vállat von, mint mindig is,
száz fele folt, mint máskor is.

Csillagfüst tekergő alkonyokon
még érzem nyarát a fehér kabátnak,
az utcák fényein tűnődöm,
s idegenségeket bűvölök,
mintha emlékezhetnél, de eltűnök.

És a koszos csempe is lehetne,
a magány szinonimája ha...
no de, csak annak ki meglátta valahol,
már mégis semmit mondható e sor,
csak én idézem, más meneküléseit.

A valóság fals kis kincseit,
hogy szorítod, egy szatyornyi bájban,
vajért suttogsz a bajban, holott unod,
apró kis megmozdulásait,
a nincstelen világ bábjait,

s már-már mégis hasonulsz? Miért...

2022.08.25.