Képzelet blogja

Tintafények árnyékában 

Ízeknek álmán, 

gyakorta mondják - meghalok,

majd megmelegszem, 

s megtartanak a szavak.

Színe van a szónak, 

Íze és melege,

Didergősre fázik a "Ha"

Ha azt szövik bele, 

Ad elvesz elszalad 

Pőre, takart, szid, szakad,

Szinte porzik, pont harap, 

Nyelvet ölt, és össze ölt.

Öltöztető furcsa hölgy, 

Dacos makranc akarat,

Bújt ördög, öreg lakat, 

Zsenge illatú eső, 

Föld, fa, ázott, gyufahő, 

Serceg bennem, sistereg,

Isten áldjon, felnevet, 

Int felém, egy bohó rém,

Összecsuklik billeg, tény, 

Hogy felbukik és sír, alig, 

Őszinte, őszintén rejt amit, 

Megremegő délibáb, 

Éhező nem ad alább, 

Lábat ad a léleknek, 

Etet itat elfektet,

Megiszom és szomjazom, 

Örök vágy és kő, hallom,

Halom amit eldobok 

Eszem iszom meghalok, 

Nélküle az élet gyom, 

Fénye éltet, ha hagyom,

Csélcsap buja szenvedély,

Búja elkap, felcserél,

Ringat, simít ölbe-kap, 

Elhagy, jön és összerak.

Piros ízek, tűnnek, ülnek,

kék a fénye, gyere jöjj be,

száraz szónak, könny az íve,

szorít a kéz, elhúz, ölbe,

ablak - nyitott, halkan ringott,

hangosan szólt, arcot kapott,

számra sínre, fektet elve,

két szemébe, elnyel kedve,

mint a víz csak, csordul csendben,

zuhogásig feldönt - terem,

elfér benne, minden, semmi,

össze fog már keveredni.

nem eleje, nem a vége,

selyem sima lélegzése,

belecsöppen, dermed a kép,

megigéz mi, nem enged, véd...

https://www.youtube.com/watch?v=MVC6BVgjVPM

Álomtalan élet lop meg - Eltöri a lelkemet

Álomittas gyönge fénye 

Megpihen a mellemen,

Nem tudom, hogy mely időben 

S milyen módon szeretem.

Ágyra jár az álom - karcsú, 

Gyöngyvigasznyi szürke úr, 

Este lészen, elszenderül,

Vállam ívén felborul.

Őszi napfény, csókja csordul,

Folyik mint a méz - Szabad, 

Megigézni egyszerűen, 

Ezt a lágyra ért nyarat.

Vágya ágyaz, fénye koldul, 

Még most, még és soha már, 

Csak egy cseppet hagy gördüljön

Rám az íze, csapodár.

Elcsen engem, már az ősz is 

Meglop meglep, ér a szín, 

Ki akarná már a nyarat, 

Ébredése furcsa kín.

Kint a bent is, lám az úr is,

Száz színekké komponál,

S élvezem, hogy elveszejtem, 

Avar leszek. Ne találj!

Ne találj meg, ne is keres, 

Szín vagyok mit rejt a tél, 

S így leszek majd, folyton érő,

Szószegénység kérő ár. 

Elmos majd egy este végleg 

S nem mondom: hogy ez be kár...

2023.10. 27-28.

Lélekzsebek 

Zsebre téve még ma élünk 

Holnapra már nem remélünk,

Mennyi zseb és mennyi Holnap

Egymás után kivirulnak.

Táncot jár az Isten széke 

Körbe-Körbe szaladj, ülj le,

Helytelen ha nem lesz helyed,

Helyes, fuss csak tovább - Lehet.

Örülj, hidd el, kételkedj hát,

Mindennapi hibád ne bánd,

Egyszerűség kulcsa bilincs,

Nehéz szeretni ami nincs.

Minden van és semmi nincsen, 

Nagy zsebekbe gyűjtött, libben,

Holnap, tegnap, mának kincse,

MOST... suttog, hogy menj - miért ne...

2023.03.22.

https://www.youtube.com/watch?v=qoWRs7lXtYE...

Élet 

Szeretsz-e ? Mondd!

Mikor napfény cserzi az arcodat,

vagy vallod, hogy sors,

a szabadság lánca el nem szakad. 

Remélsz-e? Mondd?

Vagy hiszed ez mindegy, eltelik,

lesz ahogy lesz, nem számít élsz, 

és jó ez így.

Teszel-e? Mondd!

Vagy hagyod, mint magokat tavaszig,

de hullott-e víz, volt-e ott föld,

a"Ki tudja" mindent messze vitt.

Zápor a szó, kezemben só, 

már mar, ha hint.

Szipog a jó, öreg fa ló, 

rejt amit rejt, nem ismerik.