Képzelet blogja

ahogy az eső...

Kár, hogy lélegezni mertél,

kár, hogy lépni merészeltél, 

hogy lehettél tűbe gyűrve,

csomótlanság szürke őre.

Rám a múltad mikor szabtad,

mikor lettem okkal holnap,

mért lettem a tegnap bűne,

nem is voltam ott, te dőre.

Lám még mindig eltévelyedsz,

mennyi tévedésen merengsz,

minek ide ennyi gond,

élhetnél Te nagy bolond.

Lám még mindig űrbe hullok,

úr bennem ki voltam, látod,

olyan bután ébredezünk,

sodródunk de mért nem merünk.

Nézd hogy csipognak a júliusok 

elfáradt angyalok pletykálnak tenyereden, 

lábukat lóbálva ijedten néznek,

hogy maradhattak itt a decembernek.

Szél viszi szanaszét, perdíti pihehév,

élni ily kicsiben, sietni idebenn,

holnap hord kalapján, lassú ez, fújd hozzám,

most most most azonnal, elkapott szélvihar. 

Lám nézlek, mert nézel, szemtükör mélye nyel,

születek, pillanat, elveszek - találtak.

Megtalált jeltelen, jelen jő, elveszem.

Ring ringat révület, csend pislog - szeretnek. 

úgy nyikorgok mint a béke,

árnyékom tépett, meztelen,

felöltőzne fehérre, szépre,

ha tudna lenne, hirtelen,

fut utánam, bohó be biztos,

néha leül és megpihen,

pihenne gyakran, integetne,

s hitetné mindig rendbe van,

falakon lenne inkább nyúlfül,

lépegető kis ujjain,

virágüldöző lenge ringás,

megbúvóan majd eltűnőn

Ez is én voltam, mondod...

s valami furcsa titok lappang a lélek mögött

megbújt intések néznek féloldalasan rám:

Emlékszel? 

s a mostani élet félrehúzott szájjal, szusszant egyet: Ilyen is volt.

Emlékszel még az egy pohárnyi csendre? 

Milyen szilánkosra hízott a csend. 

Szúrt, kacagott, arcot cserélt veled, 

míg Te csak néztél a sokadik nap után.

Mily gyönyörű a százszorszép a kertben. 

Kiirthatatlan, bár sohasem bántanád. 

Tengernyi simul tenyered alá.

Napfény köszön vissza az összes hajnalon.

Mondd, látod a csillagokat? 

Harmatlelkek mint ragyognak... 

Ma, Minden reggel ajándék.

Táncot lejt, rejt minden fény ha látsz,

szemben, földön, árnyéköltöny mögött, hogyha vágysz.

Mondd, ugye vágysz még?

Valamin túl, valamin innen, 

bármin is túl, kicsit vagy egészen.

Egésszé érlel néha a pillanat?

Észreveszed még? Mondd: Igen.

s békén hagy -minden kétely csak múló délibáb.

Emlékszel? Emlékezz, néha, Rád.